George Friedman: Trump erősebb és kiszámíthatatlanabb - ezért lesz megállapodás Ukrajna kapcsán - Körkép.sk
Erzsébet
    |    
HUF: 384.10
Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

George Friedman: Trump erősebb és kiszámíthatatlanabb – ezért lesz megállapodás Ukrajna kapcsán

2025. ápr. 24. 16:46

Általában kerülöm, hogy geopolitikai eseményeket személyekhez kössek, mivel úgy vélem, a történelem alakítói elsősorban a nemzetek, nem pedig az egyes vezetők. Vannak azonban pillanatok, különösen a nemzetközi konfliktusok során, amikor egyik fél sem arat egyértelmű győzelmet, és ilyenkor a figyelem szükségszerűen a vezetőkre irányul. Az ukrajnai háború lezárását célzó tárgyalások is ilyen pillanatot jelentenek.

 

Bizonyos szempontból ezek a tárgyalások hasonlítanak a vietnami háborút lezáró párizsi békekonferenciára. Az Egyesült Államokat nem győzték le katonailag, de mivel nem nyerte meg a háborút, gyakorlatilag veszített.

 

A Vietkong úgy győzött, hogy elkerülte a vereséget. Az olyan háborúk lezárása, ahol nincs győztes, a legnehezebb feladat. Japán és Németország kezelése a második világháború után viszonylag egyszerű volt, hiszen mindkettő egyértelmű vereséget szenvedett. A [vietnami háborút lezáró] párizsi tárgyalások viszont sokkal bonyolultabbak voltak.

 

Az eredmény mégis elkerülhetetlen volt: mindkét fél igyekezett belpolitikai okokból megőrizni a nemzeti tekintélyét. Az Egyesült Államok azt hangoztatta, hogy kész folytatni a háborút, ha nem születik ésszerű megállapodás.

 

A Vietkong ugyanígy állt hozzá. A különbség az volt, hogy a vietnami fél sokkal jobban elkötelezett volt a háború kimenetele iránt. Ők saját országuk meghódításáért harcoltak. Az Egyesült Államok számára ez inkább az erődemonstrációról szólt.

 

Észak-Vietnam számára komoly engedmények óriási veszteségeket jelentettek volna, míg az USA ezt könnyebben elviselhette.

 

Mindkét fél kimerült és bizalmatlan volt, ezért a tárgyalások végeredménye nem az eredményeken, hanem a látszaton – a büszkeségen és a nemzetközi presztízsen – múlott.

 

Ukrajna

 

A kelet-európai konfliktusban Oroszországnak stratégiai érdekei forognak kockán – például megakadályozni, hogy egy potenciálisan ellenséges hatalom katonái csupán 219 kilométerre legyenek az orosz határtól. Moszkvának bizonyítania kell, hogy haderejét komolyan kell venni. Ukrajna számára viszont a tét szó szerint a minden – ez számára létkérdés.

 

Szövetségesei is csak addig álltak mellette, amíg ők maguk is tartottak egy orosz győzelem következményeitől.

 

Donald Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok igyekezett közvetítőként pozicionálni magát Oroszország és Ukrajna között, ezzel azt sugallva Moszkvának, hogy amíg nem támadja meg Lengyelországot, az USA nem tekinti magát Ukrajna szoros szövetségesének.

 

Oroszország ezt nem hitte el, de a taktika lehetőséget adott számára, hogy próbára tegye Washingtont: hajlandóságot mutatott a tárgyalásra, miközben halogatta a tűzszünetet, és folytatta a harcot. Ha az Egyesült Államok csupán közvetítő, akkor elvileg nem veszélyezteti a folytatódó háború.

 

Washington azonban gyanítani kezdte, hogy Oroszország célja az USA megszégyenítése vagy a háború kiszélesítése. Ezért az Egyesült Államok jelezte: ha Moszkva napokon belül nem tér vissza a komoly tárgyalásokhoz, az USA visszalép a közvetítő szerepétől.

 

Kötélhúzás és dilemmák

 

Bár nem mondták ki nyíltan, nyilvánvaló, hogy az USA eközben egyre inkább NATO-támogatásra támaszkodik, és a szövetség komoly hadgyakorlatokat folytat keleten. Egyes hírek szerint amerikai csapatokat készülnek bevetni – ezek nem megerősítettek, és ha igazak is, még nem jelentenek közvetlen beavatkozást. Ha ezek szándékos szivárogtatások voltak, az a céljuk, hogy nyomást gyakoroljanak Moszkvára.

 

Oroszország számára megalázó lehet, hogy a háború kezdeti szakasza kudarc volt. Bár leváltották a vezérkart és megerősítették a csapatokat, a stratégiai vezetés változatlan, így nem garantált, hogy egy újabb offenzíva sikeresebb lenne.

 

Az USA másfajta dilemmával néz szembe: amerikai vagy NATO-erők bevetése súlyos politikai következményekkel járhat Európában és otthon is. Az USA vámrendszerének átalakítása azon az elképzelésen alapult, hogy a hidegháború lezárult. Egy újabb szembenállás az orosz hadsereggel arra kényszerítené Washingtont, hogy újraépítse a szövetségi rendszert, amit a vámháborúk megrendítettek.

 

A valódi stratégiai kiszámíthatatlanság

 

Trumpnak azonban van egy előnye: a radikális kiszámíthatatlanság híre. Ha Putyin elnök arra használja a tárgyalási időt, hogy pihenjen, vagy újabb erőket készül bevetni, nem tudhatja, Trump hogyan reagál majd. Sőt, valószínűleg attól tart, hogy nagyon is kellemetlen választ kap.

 

A tény az, hogy az orosz hadsereg továbbra is jóval gyengébb, mint az amerikai, és a NATO miatt Európa is kénytelen lehet beavatkozni. Putyin hírszerzése kétségbeesetten próbálja kideríteni a Nyugat szándékait, de valószínű, hogy ezek nem világosak – még maguk számára sem.

 

Trump kiszámíthatatlansága több kockázatot rejt, mint bizonyosságot. Minél tovább halogatja Putyin a tárgyalásokat, annál bizonytalanabbá válik a Nyugat a szándékait illetően – és annál inkább fogja azt feltételezni, hogy újabb offenzíva készül. Ez pedig nemcsak a Nyugat biztonságát áshatja alá, hanem Trump hazai politikai helyzetét is. Az elnökségét látványos és gyakran meggondolatlan lépésekre alapozta. Putyin ezzel szemben előre eltervezett kudarcokra, majd zavargásokra, elnyomásra és újjáépítésre épít. 

 

Mindez arra utal, hogy a tárgyalások – bármennyire furcsa is – haladnak. A geopolitikai realitás alapján olyan megegyezés körvonalazódik, amelyben Oroszország megtartja a már megszállt területeket, Ukrajna pedig nyugati gazdasági támogatást kap.

 

A politikai kérdés azonban bizonytalan. Trump hazai mozgástere attól függ, mennyire tudja megfélemlíteni és legyőzni ellenfeleit. Putyiné pedig attól, hogy bizonyítani tudja: a háborúnak volt értelme.

 

Úgy vélem, Trump jelenleg erősebbnek és kiszámíthatatlanabbnak tűnik, ezért valószínű, hogy végül megszületik a megállapodás. Putyin kevesebb kockázatot vállalhat, Trump viszont nem engedheti meg magának, hogy kudarcot valljon. A gond az, hogy akár a tárgyalások kudarca, akár a sikerük van küszöbön, a folyamat mindkét esetben ugyanúgy néz ki. Ilyen a diplomácia – akár házat veszünk, akár háborút próbálunk lezárni.

 

Geopolitical Futures, The Trump-Putin Negotiations

Nyitókép forrása:

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Nem érkezett még komment. Legyen az öné az első!

Szóljon hozzá!

Kövessen minket