Rigó László, Rimaszombat volt alpolgármestere Városdíjat kapott – interjú

Mottó:     „Mondd meg nekik hogy pusztulunk veszünk,
Mint oldott kéve széthull nemzetünk!“

(Tompa Mihály: A gólyához – részlet)

A barátaim kérdezték tőlem:

– Kiről írsz most Géza?

– Rigó Laciról.

– No, az jó gyerek, tisztességes. Megérdemli a jó szót – mondták mély meggyőződéssel.

És én is így látom. Rigó László bebizonyította, hogy szerényen, de elkötelezetten is lehet közéleti tisztséget betölteni. Hogy úgy legyen eredményes az ember, hogy minden oldalnak megfeleljen. Nem egyszerű, de lehet. Ehhez persze a szerénység és az elkötelezettség mellett a bölcsesség karizmája is kell, hogy körüllengje az embert.

Rimaszombat képviselőtestülete Rigó Lászlót ez évben Városdíjjal jutalmazta. Az indoklás szerint a díjat  áldozatos munkájával, tisztességes hozzáállásával érdemelte ki, amelyekkel nagyon sok hívet szerzett magának (és pártjának) a városban.

Ebből az alkalomból beszélgetünk vele, beszél nekünk életpályája kezdeteiről, közéleti tevékenységéről, a város alpolgármesteri funkciójában végzett munkájáról. Beszél arról, hogy látja a város fejlesztését, hogy látja a magyar párt helyzetét a járásban.

Hogy kezdődött az életpályája?

Rimaszécsen születtem pedagógus családban. Gyermekkorom kedves emlékeit és felejthetetlen mivoltát a mai napig őrzöm gondolataimban. A Rimaszécsi Alapiskola, majd a Tornaljai Gimnázium-i tanulmányaim befejeztével irány a Kassai Gépészeti Egyetem. Utána egy esztendő kötelező katonai szolgálat vadászrepülő-technikus tisztként, majd leszerelés után jött a Rimaszombati Gépgyár.

Igen, annak ellenére hogy több más munkaajánlatot is kínáltak, én az újonnan megnyílt gépgyárat választottam. Mint fiatal kezdő, tele voltam elszántsággal, és a lehetőségek gondolatával kacérkodva itt láttam a jövőt és a boldogulás reményét. Abban a pillanatban persze nem is
gondoltam és még csak nem is feltételeztem, hogy az ilyen, vagy olyanfajta illúzióim hamarosan szertefoszlanak, mert négy év elteltével megelégeltem az akkor még igazgató elvtársnak titulált vezér rendszerességgel megtartott termelői értekezletein elhangzó megnyilvánulásait, melyek szerint a termelési terv arányát sokkal de sokkal nagyobb mértékben kell növelni, és persze jóval száz százalék felett. Úgy döntöttem munkahelyet változtatok, és megragadva a felkínált lehetőséget, elfogadtam a Gépészeti Szakközépiskola igazgatójának ajánlását, így lettem az iskola műszaki részlegének vezetője, később a szakgyakorlat igazgatóhelyettese. Az iskolában töltött időszak addig tartott, amíg felkérést nem kaptam Rimaszombat polgármesterétől az alpolgármesteri teendők ellátására.

Beszélne nekünk a közéleti tevékenységéről? Hogy került a regionális politikába?

A politikába hosszú-hosszú megfontolás után kerültem. Az akkori egyetlen magyar párt oszlopos tagjainak győzködésére beléptem a Magyar Közösség Pártjába. Bevallom idegenkedtem a párttagságtól, mert életem azelőtti szakaszában nem voltam tagja egyetlen párttömörülésnek sem. A későbbiekben ennek a pártnak lettem az alapszervezeti alelnöke, az országos tanácsának tagja, járási elnökségi tag és  Besztercebánya megye képviselője. Így jutottam el 2006-ban a rimaszombati önkormányzati választásokig, amikor is a választási megmérettetésben bizalmat kaptam a választóktól. Ezt a bizalmat sikerült megőriznem még három ezt követő választási ciklusban mindaddig, míg a közéleti munkásságomat kénytelen voltam befejezni egy más ember hibájából bekövetkezett szerencsétlen autóbaleset következtében.

Ha már a közéleti politikáról kell véleményt alkotnom, akkor először is szeretném a saját véleményemet kifejteni azzal kapcsolatban, hogy az ilyenfajta tevékenységet nem is nevezném politikának, hanem egy olyan közéleti tevékenységnek, egy olyan fajta szolgálatnak, amit igyekszik az ember minél jobban gyakorolni. Persze ennek a gyakorlását rengeteg külső és belső tényező
határozza meg. Mindenesetre igyekeztem megfelelni nem csak a választóimnak és Rimaszombat lakosainak, hanem saját magamnak is egyaránt. Tiszta őszinteséggel be kell vallanom, hogy ezeket az elvárásokat nem mindig sikerült olyan mértékben megvalósítanom, mint ahogyan azt saját magamtól elvártam volna, vagy esetleg mások kéréseit maradéktalanul tudtam volna teljesíteni.
Most viszont a teljesség igénye nélkül nem szeretnék nyilatkozni a megvalósított és a meg nem valósított célkitűzéseimről. Sok minden sikerült, de sok minden nem!

Milyennek látja Rimaszombat fejlődését?

Helyénvaló a kérdés. Rimaszombat fejlődése? Úgy gondolom, hogy az elszántság, az igyekezet és a törődés meghozza a gyümölcsét! Meg is említhetnék egy párat, még akkor is, hogy ha nem mindig sikerül az embernek a céljait maradéktalanul elérni és megvalósítani. A beruházások terén és a városunkban megvalósított és megvalósítandó fejlesztési befektetések úgy gondolom magukért beszélnek. Gondolván itt a közutak és a közterek felújítására, a járdák újraépítésére, a kurinci beruházásokra, a városi parkban megvalósított fejlesztésekre, a művelődési központ felújítására és nem utolsó sorban a Winkelmann cég rekordméretű beruházására. Persze van még tennivaló, de bízom benne, hogy az elkövetkezőkben is a város vezetése azon lesz, hogy minél jobbá és szebbé tegye az ittlakók életkörülményeit.

Van olyan, amin változtatna Rimaszombat fejlesztésében?

Ha azt a kérdést kellene megválaszolnom, hogy van-e elképzelésem Rimaszombat további fejlesztéséről, akkor a válaszom egyértelműen igen. Igaz a munkanélküli rátát tekintve a statisztikai adat kedvezőbb, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy most már teljes elégedettséggel nézhetnénk egy szebb jövő beköszöntése elé. Persze hogy nem, hisz rengeteg még a tennivaló. Létfontosságúnak tartanám a gyorsforgalmi út megépítését, hisz ez lenne városunk további fejlődésének pillére. Ezzel kapcsolatban merül fel emlékeimben a járásunkban 2007-ben megvalósított kormányülés, melynek határozata értelmében a városunkat elkerülő R2-es gyorsforgalmi útnak meg kellett volna épülnie 2012 év végéig. Hol is vagyunk most ettől? Úgy gondolom, hogy városunk polgármestere konkrét célkitűzéseket fogalmazott meg Rimaszombat fejlődésével kapcsolatban, és ha ezeket a célkitűzéseket sikerül karöltve a képviselőtestülettel és a városi hivatal dolgozóival megvalósítania, akkor városunk egy szebb jövő felé haladva még
sikeresebb lehet. Ehhez a munkához szeretnék kívánni mindenkinek erőt, egészséget és kitartást!

Dolgozott a vidékfejlesztésben is. Hogy látja a járás helyzetét?

Aki csak egy kicsit járatos a politikai közéletben, az mindenki tudja, hogy egy régió fejlesztése központi akarat és elszántság hiányában csak csigalépésekkel mozdul előre. Sokszor úgy látom, hogy ez a központi akarat és elszántság valami vélhető okok miatt elmaradozik. Ilyenfajta segítség nélkül viszont a dinamikus fejlődés elképzelhetetlen.

És talán most érkeztünk el a politikai akarat kérdéséhez, a megfontolt szándék akarásához, esetleg nem akarásához. És akarat ide, akarat oda, erről a témakörről csalódottsággal és szomorúsággal tudok nyilatkozni. Megosztott a szlovákiai magyar kisebbségünk, amelynek természetesen megvannak az egykori és mostani főszereplői, de minden sérelmet elkerülve a soraimban erről nem szeretnék vélekedni. Az ilyenfajta viselkedésmódot öntötte verssoraiba nagy magyar költőnk, aki gondolatait a következőképpen fogalmazta meg: „ Mondd meg nekik hogy pusztulunk veszünk, Mint oldott kéve széthull nemzetünk!“

Hogy látja a magyar párt jelenét és jövőjét?

Ezzel kapcsolatban csak egyetlen egy megjegyzésem és meglátásom lenne, mégpedig az, hogy egy kisebbségnek nem volna szabad elkövetni azt az öngyilkos ballépést, hogy megosztja saját magát és a szavazóit, ismervén a bölcs mondást, mely szerint „A gyenge széthúz, az erős összefog.“!

Kedvtelések, hobbi, család?

Féretéve a közéleti lantot, amit sajnos a súlyos balesetemnek következtében voltam kénytelen féretenni, nyugodtan élem a családom körében nyugdíjas napjaimat. Időtöltésem egy részét egy kis kerti munkával fűszerezem, és a még meglévő asztalos-műhelyemben tevékenykedve töltöm. Persze nem szakadtam el a közélet eseményeinek történéseitől, hisz a hosszú évek során a mindennapjaimban megszokottá vállt. Az élet során megszerzett tapasztalatainkat igyekszünk feleségemmel megosztani két fiunk és a családjuk számára, segítve így boldogulásukat ebben a nem egyszerű anyagias és háborúval tarkított világunkban.

Olvasóink nevében gratulálunk a szép díjhoz, és a továbbiakban nagyon jó egészséget kívánunk!

Mede Géza