Miközben Robert Fico miniszterelnök „miniszterelnöki ügyként” jelölte meg az új kórházak építését, Szlovákia egészségügyi rendszere egy másik súlyos kihívással kénytelen szembenézni: a drámai mértékű ápolóhiánnyal. Bár Pozsonyban, Besztercebányán és Eperjesen is új egészségügyi létesítmények épülnek, kérdés, ki fogja ezeket a kórházakat működtetni, ha a nővérutánpótlás hosszú távon nem biztosított. Ezt a dilemmát járta körül a Štandard konzervatív hírportál terjedelmes cikkében.

 

14 ezer nővér hiányzik

 

A Szlovákiai Ápolók és Szülésznők Kamarája szerint 2023 végére 31 174 nővért tartottak nyilván az országban, ami 5 ápolót jelent ezer lakosra – míg az uniós átlag 8 fő. Ahhoz, hogy Szlovákia elérje ezt a szintet, mintegy 45 ezer ápolóra lenne szükség, azaz jelenleg 14 ezerrel kevesebben dolgoznak a rendszerben.

 

A helyzetet súlyosbítja az egészségügyi személyzet kiöregedése: az ápolók átlagéletkora 52 év, több mint ötezren pedig már 60 év felettiek. Egyes szakterületeket, mint az intenzív és aneszteziológiai ellátás, súlyosan érint a szakképzett munkaerő hiánya, míg a geriátria és a palliatív ellátás vonzerejét a nehéz munkakörülmények és az alacsony bérek csökkentik.

 

Töréspont: 2030 után

 

A Költségvetési Felelősség Tanácsa (RRZ) előrejelzései szerint az ápolók száma 2030-tól kezd drasztikusan csökkenni, amikor a jelenlegi erős ötvenes generáció nyugdíjba vonul, és nem lesz utánpótlás. A jelenlegi növekedés nem reformok eredménye, hanem a nyugdíjkorhatár emelkedése és az egyszeri stabilizációs támogatások hatása.

 

A jelenlegi trendek mellett a szakértők szerint teljesen irreális elképzelés, hogy a szükséges nővérlétszámot pusztán a végzős hallgatók számának duplázásával pótolni lehessen.

 

Regionális helyzetkép: Besztercebánya, Pozsony, Eperjes

 

A besztercebányai F.D. Roosevelt Egyetemi Kórházban tavaly 85 nővér távozott – javarészt nyugdíjazás miatt vagy jobb munkakörülmények utáni keresés végett. Ugyanebben az időszakban csak 32 új nővért sikerült felvenni. A helyi szív- és érrendszeri központ például vonzóbb feltételeket kínált.

 

A kórház próbálkozik toborzással és juttatásokkal – ilyen például plusz szabadság, sportkártya, vagy saját óvoda a dolgozók gyerekeinek. Ennek ellenére a problémát strukturálisnak látják:

 

kevés fiatal választja az ápolói pályát, az idősebbek pedig tömegesen esnek ki a rendszerből.

 

A pozsonyi Egyetemi Kórház 5 711 alkalmazottja közül 2 064 nővér. A nővérhiányra itt is különböző megoldásokkal reagálnak: toborzókampányok, 4 000 eurós belépési bónusz az új nővéreknek, illetve karrierépítési lehetőségek a nagy kórházi osztályokon.

 

Eperjesen viszonylag stabil a helyzet. A J. A. Reiman kórház 2 948 dolgozójából 1 197 nővér vagy szülésznő, és a kórház szerint a személyzeti normák teljesülnek. Ennek ellenére bizonyos osztályokon – például geriátria vagy hematológia – magas a fluktuáció. A hamarosan megnyíló új katonai kórház munkaerőigénye (háromezer fő) már most jelentős érdeklődést váltott ki.

 

Mit lehet tenni?

 

A szakmai szövetségek szerint az ápolók megtartását segítené a béremelés, motivációs pótlékok, a jogosultságok kiszélesítése, a bürokratikus terhek csökkentése és az oktatás támogatása. Egyes adminisztratív feladatok átadhatók nem egészségügyi személyzetnek, és rugalmas munkavégzési formák (pl. home office) is segíthetnek.

 

A szakszervezet elnöke, Peter Visolajský rámutatott, hogy a középfokú egészségügyi iskolák korlátozottan tudják fogadni a jelentkezőket, miközben égető szükség lenne a bővítés felgyorsítására. Szerinte az új, Pozsonyszőlősre tervezett kórház mellé képzési központ is szükséges. A szakértők több városban – például Trencsén, Nagyszombat, Zsolna, Kassa és Nyitra – új egészségügyi osztályok indítását javasolják.

 

Fontos elem a lakhatás biztosítása is: Pozsonyban az alacsony fizetések mellett nehéz lakást találni. A nemzetközi példák alapján célszerű lenne szolgálati lakásokat építeni az új kórház mellé, hogy a vidékről érkező nővérek el tudják helyezni magukat a fővárosban.

 

Körkép-vélemény:

Ez a megállapítás a sorok között azért magában hordozza a belföldi agyelszívás fokozását az egészségügyi szektorban. Ha csak Pozsonyban teszik lehetővé a lakhatási feltételek javítását, az biztosan elszívja a szakképzett egészségügyi dolgozókat a régiókból, ami a régióknak, különösen a magyarlakta járásoknak nem kedvez. Persze, korábban is voltak már olyan politikai nyilatkozatok, amelyek az ukrán egészségügyi dolgozókban látták a megoldást. Itt viszont nem csak kulturális, de nyelvi és minőségi eltérések lesznek. Szlovákiában ugyanakkor jellemző a pozsonyi érdekek előtérbe helyezése, mert a parlamenti képviselők (Pozsony megye lakosságához mérten) aránytalanul nagy része fővárosi.

 

Kórházépítés nővér nélkül?

 

A szakemberek szerint új épületek emelése önmagában nem oldja meg a problémát. Ha nincs, aki a beteget ellássa, az új falak önmagukban nem hoznak érdemi előrelépést. A demográfiai trendek és az oktatási kapacitások sürgős bővítése nélkül az új intézmények akár alulhasznosítottak is maradhatnak. Ez kemény kritika a kormány felé, amely prioritásként kezeli a kórházépítést.

 

Mindenesetre, egyik szlovákiai kormány sem (legyen az bal- vagy jobboldali, atlantista vagy nem atlantista) kezelte az egészségügy fent összefoglalt dilemmáit, csak húzta az időt. A sorok között vannak itt kényes nemzetközi kérdések is. A külföldön munkát vállaló szlovákiai egészségügyi dolgozók nélkül az osztrák és cseh egészségügyi ellátás összeomlana. A nyomás tehát kívülről és belülről is kihívás elé állítja a kormányt.

 

Körkép.sk

Nyitókép forrása: illusztráció/SITA/Fakultná nemocnica s poliklinikou Žilina

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.