Jakub Lipták: Európa nem a progresszivizmusé és a baloldali radikalizmusé

„Szlovákia Európa” – ez a jelmondata a „Békét Ukrajnának” mozgalom tüntetéssorozatának. Noha a névből is sejthető módon az orosz invázióval szembeni tiltakozásként indult Ukrajna kapcsán, idővel olyan mozgalommá alakult, amely már a jelenlegi szlovák kormány, sőt számos egyéb dolog ellen is tiltakozik.

A mozgalom korábban már tiltakozott egy magánkézben lévő televízió vezetésének lépései, valamint a grúz kormány gyanús intézkedései ellen is, legújabban pedig a szlovák alkotmány módosítása ellen emelt szót.

Hétfőn például az Inakosť (Másság) nevű kezdeményezéssel és a Nyitott Kultúrával közösen „élőláncot alkottak Szlovákiáért az EU-ban”, mondván: „Robert Fico kormánya egy olyan EU-ellenes alkotmánymódosítást akar elfogadtatni, amely eltávolít minket az Európai Uniótól, és közelebb visz az autoriter Oroszországhoz.”

Azz Európai Bizottság Szlovákiai Képviseletének közelében lévő utcában – amely az parlament és a Vár felé vezet – néhány tucat, legfeljebb száz ember gyűlt össze, és azt skandálták: „Szlovákia Európa!”

A résztvevők zászlóinak színei, a szervezők kiléte és közösségi médiás megnyilvánulásaik alapján úgy tűnik, hogy leginkább az alkotmánymódosítás azon pontja váltotta ki nemtetszésüket, amely kimondja, hogy a Szlovák Köztársaság csupán a férfi és női nemet ismeri el.

A javaslat egyébként más rendelkezéseket is tartalmaz, például meghatározza Szlovákia szuverenitását a kulturális-erkölcsi kérdésekben, garantálja a nők és férfiak egyenlő díjazását az elvégzett munkáért, rögzíti, hogy gyermekeket kizárólag házaspárok fogadhatnak örökbe, valamint kimondja a szülők jogát arra, hogy döntsenek gyermekeik részvételéről az állami tantervet meghaladó oktatásban.

A „Békét Ukrajnának”, az Inakosť és a Nyitott Kultúra szerint ezek az intézkedések eltávolítják Szlovákiát az EU-tól, és Oroszország felé sodorják. Úgy vélik: „Az alkotmánymódosítás veszélyes eszközt ad a kormány kezébe a szabadságjogok és a szlovák demokrácia további korlátozására – és akár az EU-ból való kilépéshez is utat nyithat.”

Ez azonban tévedés, hiszen az EU-ból való kilépésre most is nyitva áll az út (nem is olyan régen tanúi lehettünk egy tagállam kilépésének), és ez az alkotmánymódosítás ezen semmit nem változtat.

Talán őszintébb volna, ha a három aktivista mozgalom elismerné, hogy számukra a két nem alkotmányos rögzítése az igazi problémás pont. Aki azonban elutasítja a valóságot, az bizony hoppon marad.

Amikor azonban elhaladtam az utcán az „élőlánc” mellett, ahol azt kiáltották: „Szlovákia Európa”, nem tudtam nem elgondolkodni ezen a jelszón.

Egyrészt teljesen banális: ha Szlovákiában vagyok, akkor valóban Európában is vagyok. Hasonló hatású lenne a „Fű zöld” vagy „A víz nedves” skandálása.

Ebben az értelemben tehát egy összekötő jelszóról van szó, amellyel nehéz lenne vitába szállni.

Ha azonban az ember egy kicsit mélyebben belegondol, rájön, hogy a jelszó értelmetlen. Hiszen Szlovákia nem maga Európa, hanem Európa része, annak egy darabja.

Azt mondani, hogy „Szlovákia Európa”, olyan, mintha azt mondanánk, hogy az ablak maga a ház, vagy hogy az anyósülés maga az autó.

Vagy – egy régebbi példával – hogy „Koszovó Szerbia”. Függetlenül attól, hogy Koszovót önálló államnak vagy Szerbia részének tekintjük, Koszovó nem maga Szerbia. Ugyanígy Szlovákia sem maga Európa.

Végső soron a „Szlovákia Európa” jelszó semmitmondó. Azok, akik ezt skandálják, nyilván nem Szlovákia földrajzi elhelyezkedésére gondolnak, és a kijelentések logikai szerkezetével sem feltétlenül törődnek. Az „Európa” szó itt szimbólum, szinekdoché, amely bizonyos – szerintük Szlovákiára is jellemző – értékeket jelöl.

Csakhogy vajon tudják-e, hogy ugyanebben az értelemben Európa része Magyarország, Szerbia, Fehéroroszország, sőt Moszkva és Putyin Oroszországa is – legalábbis, az Urálig.

Európa ugyanis nemcsak az, ami nekik tetszik. Európa nem csupán a progresszivizmus és a baloldali radikalizmus. Európa a hagyományos család, a kereszténység, a szubszidiaritás és a nemzeti identitás is.

Európa a kapitalizmus, a patriarchátus, a heteronormatív világkép és a szólásszabadság is.

És sajnos Európa a korrupció, az álhírek, a faragatlanság is – sőt a háború, a terrorizmus, a háborús bűnök és a népirtás is.

Ennek ellenére ez egy csodálatosan sokszínű földrész, és azt, hogy Szlovákia ennek része, meg kell becsülni.

De nem kell Európát idealizálni.

Azok számára, akik szívesen lobogtatják Európát afféle bunkóként, a legnagyobb kihívás ez: Európa nem csak az övék. Mindannyiunké, akik itt élünk. Ha valaki nem ért egyet velük, az még nem jelenti azt, hogy ne tartozna Európába, vagy hogy ne lenne része az ő (elképzelt) világuknak.

Hiszen az Európai Unió mottója így szól: „Egység a sokféleségben”, nem pedig: „Egység az azonosságban.”

Postoj.sk, Slovensko je EurópaHeslo, ktoré je také nezmyselné, ako je banálne a zároveň ničnehovoriace

Nyitókép forrása: illusztráció/SITA/Jana Birošová