Hét nyomós indok, miért készül a Smer előrehozott választásra – és miért nem lesz V. Fico-kormány

Ez Robert Fico negyedik kormánya, de most először vezet egy olyan koalíciót, amely a jobboldali pártok szövetségeihez hasonló törékenységet mutat. Gyakorlatilag a kormány első évétől folyamatosan ott lóg a levegőben az előrehozott választás lehetősége. Állandó belső feszültségek terhelik a kormánypártok együttműködését, és amint sikerül kompromisszumot kötniük egy kérdésben, máris két másik ellentét vetődik fel a helyére. Egyre biztosabb, hogy ez a koalíció nem fogja végigkormányozni a rendes választási időszakot és jövőre előrehozott választás lesz, nagyon kemény kampányidőszakkal, mert a jelenlegi számok szerint csak a progresszívok tudnak koalíciót alkotni – de a mostaninál ez sem lenne stabilabb. Milyen jeleket látni most? Van belőlük bőven.

1. Konszolidáció – senki sem akarja elvinni a balhét

Robert Fico számára a konszolidáció a legfontosabb indok, ha az előrehozott választásról van szó. Méghozzá azért, mert ha 2027-ig kormányozna, még 5 milliárd eurónyi megszorítást kellene foganatosítania, miközben folyamatosan az uniós források elvesztésével fenyegetnék Brüsszelből, és az ország gázellátásának megoldását is hiába várja Brüsszeltől.

Más szavakkal, nagyon kemény döntéseket kell meghozni az állami alkalmazottak leépítésétől a szociális juttatások megkurtításán át az energiaár emelésekig. És aki ezt megvalósítja, annak el is kell vinnie majd a balhét meredek népszerűségvesztés formájában.

Igor Matovič nemrég erre az összefüggésre hívta fel a figyelmet a maga stílusában. Egyelőre egyedül a Slovensko pedzegette a témát. Miért? Mert a jelenlegi számok szerint a PS fog kormányt alakítani, akinek egyetlen agendája a Fico-kormány megbuktatása. Semmilyen konkrét javaslata nincs a konszolidációról és arról, hogy ki fizessen rá a Brüsszelnek anno megfekvő Matovič-, Heger-, Ódor(Čaputová)-kabinetek pénzügyi ámokfutásának.

Ha most lesz a kampány, amikor még szükség van a konszolidációra, nagyon hamar ki fog derülni, hogy a PS és társai, amelyek mind a nyugati mainstream csapatában játszanak, ugyanolyan durva intézkedéseket foganatosítanak majd. Egyszerűen azért, mert az ő prioritásuk Brüsszel kiszolgálása és Ukrajna támogatása, és mindent ennek rendelnek majd alá, hiszen ezért kapják a hátszelet a globalista sajtótól.

A PS Macron, Ivan Korčokon keresztül a britek és Brüsszel vonzáskörzetébe tartozik. A KDH az Európai Néppárt meghosszabbított karja, a Demokrati elnöke a jelenlegi háborúpárti cseh kormánytól kapja a fizetését, az SaS pedig mindig is a nyugati tőke bizniszpártja volt.

Fico nem fog nekik szívességet tenni, nem fogja meghozni a nehéz döntéseket helyettük, még kevésbé akarja elvinni helyettük a balhét.

2. Belső feszültségek, a HLAS irányt vált

A kormány ebben a választási időszakban kétszer ténylegesen elvesztette a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget. Először az SNS frakciójának, másodszor a HLAS frakciójának szétesésekor. A második volt az első jele annak, hogy a második számú koalíciós partner nem megbízható szövetséges többé.

Miután Samuel Migaľ és négy társa kirobbantotta a kormányválságot, érdekes folyamatok indultak el. Migaľ Kijevbe akart utazni az ellenzékkel, később közös szelfit is posztolt a progresszívokkal. Bár végül megállapodásra jutott Ficoval és néhány zsíros pozícióért cserébe helyreállt a kormányzótöbbség, ez a közjáték helyrehozhatatlan károkat okozott a koalíciónak.

Ma már Matúš Šutaj Eštok HLAS-os pártelnök pozíciója is inog. Ő a Smerhez közelebb álló politikát képviseli. Beszédes, hogy Andrej Danko a legutóbbi kormányválság idején azt mondta, Migaľékat Peter Pellegrini irányítja, aki ügyvivő kormányt akar kinevezni. Az állítás első fele valószínűleg igaz.

Pellegrini nemrég a JOJ televíziónak azt nyilatkozta, Matúš Šutaj Eštokot megfelelő vezetőnek tartja és nem támogat pánikszerű személyi változásokat. Ez két dolgot jelent. Az egyik, hogy Pellegrini még mindig nem vette le a kezét egykori pártjáról, ennek megfelelően jelentős befolyása van a párt döntéseire. Mi másért érezné szükségét annak, hogy minősítse a párt belső folyamatait? Mondhatta volna azt is, hogy már pártokon álló személyiség, véleménye van, de nem lenne helyénvaló beavatkozni pártpolitikába – de nem ezt hallottuk tőle.

A másik dolog, amit kiolvashatunk Pellegrini szavaiból, hogy Šutaj Eštok pozíciója meggyengült. A „megfelelő” minősítés elég gyenge érv, és arra utal, hogy csak azért nem fogalmazott sarkosabban, mert Šutaj Eštok az ő választottja volt a párt élére, másrészt, mert ha lesz is személycsere a HLAS élén, annak még nem jött el az ideje. De hamarosan eljön.

Pellegrini országértékelő beszéde is inkább már a progresszívoknak kedvezett, vagyis keresi a kapcsolódási pontokat, hogy megőrizze a HLAS „királycsináló” pozícióját a PS esetleges választási győzelme esetén is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Richard Raši is egyre inkább szembefordul a Smerrel, miközben Denisa Saková lényegében láthatatlan. Šutaj Eštok pedig egyedül állja az ellenzék támadásait, elég egyértelmű, hogy a HLAS egy PS-győzelemre és a progresszívokkal való együttműködésre készül.

3.  A háború nem ért véget

Robert Fico pozíciója külpolitikai téren is egyre tarthatatlanabb. Igaz, hogy csak retorikában fordult szembe a brüsszeli háborúpártiakkal, tevőlegesen nem, viszont a nyugati fanatikus progresszívok számára nincs különbség. Főleg, hogy Fico akadályozza a tagállamok vétójogának megvonását, és főleg, Magyarország szavazati jogának felfüggesztését, ami útjában áll a kontinens eladósításának és a háború eszkalálódásának.

Fico nem is tehet mást, az ország ki van szolgáltatva a külföldi tőkének, de ami fontosabb, az uniós forrásoknak is, miközben az eurón keresztül a mindenkori szlovák kormányok mozgástere rendkívül kicsi.

Lehet, hogy Brüsszel direktben nem támadja Ficot és kormányát (hiszen az mindent megszavaz, amit Brüsszel szeretne), de egyúttal minden segítséget megad a szlovák ellenzéknek és az azt segítő sajtónak, hogy a Smer eltűnjön a politikai palettáról.

A legrosszabb körülmény azonban az, hogy Donald Trump hivatalba lépése és erőfeszítései ellenére nagy valószínűséggel hónapok óta esély sincs a békére. Mi több, a háború eszkalálását szolgáló politikai intrikák fokozódni fognak.

Egy ilyen esetben az előrehozott választás kiírása, még annak elvesztése esetében is igencsak előnyös. Egyrészt, óriási politikai tőkét jelent majd az, amikor a PS vezette kormány megszorításokat vezet be belföldön, de közben óriási összegekért vásárol majd haditechnikát nyugatról és támogatni fogja az EU brutális költekezését. És akkor még nem beszéltünk Ukrajna támogatásáról és a háború eszkalálásáról.

4. Fico egyetlen dolga az lesz, hogy kiprovokálja az ellenzékből, hogy mutassa meg igazi arcát

A mai progresszív ellenzék egyelőre ütőképesnek tűnik. Ám ez gyorsan meg fog változni egy választási kampány idején. Jelenleg a PS és társai politikai agendája kizárólag a Smer megbuktatásában merül ki. De ha előrehozott választásra kerül sor, a kampányban már konkrét javaslatokkal és programokkal kell előállni. Nem elég azt mondani, hogy „Ficot el kell távolítani, mert szégyent hoz Szlovákiára”.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az ellenzék a Smerrel szembeni ellenérzésekből él. Most. De amint színt kell vallani a háború támogatása, a szlovák katonák Ukrajnába küldése, a kontinens eladósítása, a generpropaganda, melegjogok, cenzúra (igen, ismét portálokat akarnak betiltani), családtámogatás, szociális rendszer és sok más kérdésben, le fog hullni a lepel, és ki fog derülni, hogy a PS-t valójában jóval kevesebben kedvelik, mint ahányan a Smer bukására vágynak.

Fico dolga, hogy kiprovokálja az ellenzékből a valóság felfedését. Erre az előrehozott választás tökéletes eszköz.

5. Matovič erősödik

Nem lehet elmenni amellett, hogy a Slovensko ismét erősödik a felméréseken. Matovič személye pedig – bármennyire is ellentmondásos – rendkívül fontos a Smernek. Nagyjából olyan szerepet szánnak neki a Smer stratégiái, mint ami Gyurcsány Ferencnek jutott Magyarországon. Életben tartja a 2020-2023-as évek rossz tapasztalatainak emlékét.

Ráadásul, a Slovensko a KDH-t és az SaS-t gyengíti, és mivel a PS nem hajlandó vele együttműködni (mert Matovičot túlságosan toxikus személyiségnek tartják), ez korlátozza a PS mozgásterét a kormányalakításnál.

6. A Republika erősödik

A Smertől teljesen logikus lenne, ha már az utána következő kormány (igencsak valószínű) bukására készülve potenciális partnereket épít ki ellenzéki sorban. Ilyen lenne a Republika.

Lehet, hogy a szélsőjobboldallal való együttműködés a kormányban ma (és a soron következő választás után) még nagyon durva válaszreakciót szülne Nyugat-Európában, de a következő választásra ez megváltozhat.

Addigra ugyanis Németországban az AfD megnyerheti a választást, Ausztriában az FPÖ kormányt alakíthat, az Európai Parlamentben a Patrióták átveszik a vezetést, miközben Szlovákiában az esetleg kormányra kerülő progresszívek elvesztik minden hitelüket.

7. Amit a Smer valóban akart, azt már elérte

Amire a Smernek valóban szüksége volt, azt a 2024-es Btk.-módosítással már elérte. Az előző smeres kormányok kétes ügyeinek nagy részét illetően már nem fenyegeti őket büntetőjogi elszámoltatás. És bár az ellenzék azt ígéri, hogy lesz elszámoltatás, valóban ez senkinek sem lenne érdeke. Vagy azért, mert a HLAS is ott lesz a PS kormányában, vagy azért, mert nem tudják megoldani.

Ha Matovičéknak ez nem sikerült 2020-2023 között, akkor a PS-nek sem fog sikerülni. De valószínűleg nem is akarná megoldani. Részben azért, mert egy megoldatlan ügy mindig jobb politikai tőke, mint egy lezárt, részben pedig azért, mert kisebb dolga is nagyobb lesz annál, hogy ezzel foglalkozzon. Minden más csak retorika, politikai marketing.

Összességében azt látni, hogy a Smer előrehozott választásra rendezkedik be, és bár megpróbálja azt megnyerni, valójában nem azzal számol, hogy kormányt fog alakítani. Ellenzéki szerepre számít és a következő, valószínűleg progresszív kormány bukása utáni időszakra fog majd felkészülni.

Jelen állás szerint persze. De a politikában elég gyakoriak a fekete hattyú események, előre nem látható, erőviszonyokat átrendező körülmények. De ha földrengésszerű változás nem következik be, a fentebb leírt lesz az irányadó trend.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: SITA/Jana Birošová