Beneš-dekrétumok és Magyar Szövetség – Ebből megint trükközés lesz és Forró lehet a bűnbak

Napok óta a Beneš-dekrétumok ügye van napirenden a Magyar Szövetség háza táján. Ezen önmagában nincs mit csodálkozni, a dekrétumokkal kapcsolatos, minden magyart érintő problémák jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni. Így azon sem csodálkoztunk, hogy Gubík az előző pártelnökök idejében íródott programjából összeollózott 13 pontjában ott szerepel a Beneš-dekrétumok eltörlésének célkitűzése is. Igaz, csak az utolsó helyen, de ott van. Az viszont már a politikai alibigyártás része, hogy napokkal Forró Krisztián elnöki tanácsadóvá kinevezése után tőle és új munkaadójától, Peter Pellegrinitől várja el a magyar párt a probléma megoldását. A dolognak több, egymásra épülő rétege van.

Az egyik a politikai kényelem rétege. Gubík keményeket nyilatkozhat a kamerák előtt, eljátszhatja a politikust, aki komolyan gondolja a dekrétumok eltörlését – még így, a parlamenten kívül is -, miközben minden felelősséget ő és a hozzá tartozó magyar médiumok átterheltek Forróra. Gubík már korábban is kritizálta Forró (négy évig tartó, nem túl emlékezetes) pártelnöki tevékenységét. Most pedig, bár tőle várják el az áttörést, olyan sajtótájékoztatót hívott össze június 3-ra, ahol Forró nem volt jelen.

Más szavakkal, a politikai marketinget kimaxolhatják a témából, de az esetleges kudarc majd Forrón csattan.

A második réteg, a pozíciók kérdése. Gubík az elmúlt napok kijelentései alapján el akarja érni, hogy Pellegrini egy munkacsoportot hozzon létre a Beneš-dekrétumok ügyében, ahova az általa vezetett párt természetesen az általa kiválasztott szakértőket delegálhatja.

A munkacsoportnak egyébként más szerepe is van a pozíciókon kívül. Ha nincs politikai akarat a valódi megoldásra, de a közvélemény szeme elől el kell rejteni egy témát, akkor általában a kényes ügyekben bizottságot hoznak létre, vagy munkacsoportot. Azzal ugyanis úgy tűnik, hogy mozgás van – csak épp cselekvés és eredmény nincs.

A harmadik réteg: a tökéletes trükk. A Beneš-dekrétumok megoldását rendkívül nehéz megtalálni. És ma nehezebb, mint bármikor korábban. Ennek a szlovák társadalmi hangulat is az oka. Miközben a szuverenisták Brüsszeltől féltik Szlovákia függetlenségét, a globalisták pedig Oroszországgal és Magyarországgal riogatják a népet, nagyon nehéz még egy viszonylag korrekt vita kezdeményezése is, hiszen a szlovákok szemében a Beneš-dekrétumok az államiság alapjai – amit mindkét, szemben álló oldal veszélyben érez.

A helyzet tehát az, hogy mind a szlovák szuverenista, mind a progresszív oldal vak és süket van/volt/lesz ebben a kérdésben. Csakhogy, ettől még Gubík 13 pontja között szerepel a dekrétumok ügye. És ez problémát jelenthet.

Persze, kormányon és parlamenten kívülről még kezelhető helyzet. Mivel esélytelen, hogy a partvonalról bármit is elérjenek, a nyilatkozatok lehetnek messianisztikusak, miközben egy kudarc most még rákenhető másra.

Más a helyzet döntési pozícióban. Akkor, amikor majd oldalt kell választania a pártnak, hogy kivel kössön szövetséget választások előtt, esetleg után, de Gubík eddigi nyilatkozatai alapján inkább előtt.

Nyilvánvaló, hogy sem a Smer, sem az Ivan Korčoknak is politikai otthon adó PS nem fog messzebb menni annál, hogy kamerák előtt azt nyilatkozza majd, hogy véget vetnek a földelkobzásoknak (hogy a gyakorlat majd elmarad, ahogy a jogi garancia is, az borítékolható).

Gubík nem véletlenül nyilatkozta anno az Aktualitynek, hogy azzal a szlovák párttal hajlandó együttműködni, aki a legtöbbet teljesíti a 13 pontból. Nem azt mondta, hogy „a legtöbbet, de ezeket és ezeket mindenképpen”, hanem csak egyszerűen a „legtöbbet”. Márpedig a 13 pont olyan kevésbé kényelmetlen sorokat is tartalmaz, amelyek többnyire a szlovák pártok programjában is szerepelnek: regionális különbségek megszüntetése, hazai termelők támogatása, átfogó vízgazdálkodási program.

Paktáljon le a magyar párt bármelyik szlovák párttal a jövőben, a magyar választók fel fogják tenni a kérdést, hogy megérte-e. És ezen a mérlegen nagy súlyt képvisel majd a Beneš-dekrétumok ügye, mert ez azon kevés célkitűzések egyike, amelynek megoldása valódi stratégiai áttörés lenne a felvidéki magyarok számára.

Ha viszont a dekrétumok nem szerepelnek majd a mérlegen, akkor magyarázatot kell adnia Gubíknak a megkötött alku kapcsán. A Beneš-dekrétumok kihagyása az együttműködés feltételeiből nem csak kényelmetlen lenne, de a korszakváltást hirdető Gubík számára a politikai megsemmisülést jelentené. Ezért megfelelő alaibire van szükség.

Erre tökéletesen megfelel a munkacsoport létrehozása és a felelősség Forróra terelése. Azt mondhatják ugyanis, hogy a rendezés elkezdődött Pellegrini kezdeményezésére, a Beneš-dekrétumokat ezért a szlovák pártokkal folytatott tárgyalásokból kihagyták, a dekrétumok ügye folytatódjon az elnök által korábban kialakított keretekben. Kényelmes, nemde? Lényegében maga Pellegrini hozza létre az alibit, amire hivatkozva elteszik az útból a Magyar Szövetség legterhesebb, de egyben egyik legfontosabb célitűzését a szlovák pártokkal való tárgyalások során. A kudarc felelőssége pedig Forróé lesz, akitől Gubíkék majd kellő távolságot tartanak a kampány során.

Emiatt nem volt közös sajtó Forróval, és ezért van az, hogy a csak ceremoniális jogkörökkel rendelkező Pellegrinitől vár megoldást Gubík. Az gyenge érv, hogy az államfő az ország első polgára, aki megnyithatja a kérdést a szlovákok előtt. A Magyar Szövetség elnökének ezen kijelentése nevetséges, hiszen Pellegrini épp átfordítani igyekszik a HLAS-t progresszív irányba, miközben próbál a társadalmi megosztottság ellenzőjének feltűnni. Hogy ő ilyen körülmények között magára vállaljon egy ennyire támadható és megosztó témát politikai szinten, elég valószínűtlen forgatókönyv. Hamarabb fogja egy nyilvánosság számára láthatatlan munkacsoport alá temetni ezt a kérdést. És ugyanezt fogja tenni Gubík is.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: Gubík László hivatalos facebook-oldala