„Erre tessék, Ursula, itt van vége a dalnak” – ez a bizalmatlansági indítvány mindent megváltoztat

Ursula von der Leyen ellen bizalmatlansági indítványt terjesztenek be júliusban. Egyelőre nem tudni, hogy az információ kiszivárogtatása nyomásgyakorlást jelentett-e a Bizottság elnökére a csütörtöki-péntek EU-csúcs miatt, vagy tényleg megszámláltattak napjai. Annyit tudunk, hogy a bizalmatlansági indítványt az EP teljes politikai spektrumából támogatják néhányan, még az őt bizottsági elnöknek jelölő Európai Néppárt berkeiben is. Miért? És mit jelent ez ránk nézve? Keserédes a helyzet.

Ursula von der Leyen napjai lényegében a 2024-es EP-választások után megszámláltattak. Bár bizottsági elnökké választották, nyilvánvaló volt, hogy ez az utolsó pozíció, mielőtt jólfizető nyugdíjas állásba küldik távol az érdemi döntéshozástól. Időközben helyzete tovább gyengült, és ennek több oka is van.

Az első, hogy az EP-választáson a progresszív Renew Europe-ról bebizonyosodott, hogy elérte a zenitjét, ennél nagyobb politikai erőt nem tud felhízlalni. Sőt. Puszta léte is a hagyományos mainstream pártok pozícióját gyengíti, mert a fanatikus progresszív agenda ellenreakciót vált ki, ami a nemzeti-patrióta erők megerősödését hozza magával. Ezt a centrista Európai Néppárt és a globalista, de azért még kompromisszumkészebb baloldali európai pártok is észrevették.

A másik ok, az európai szuverenisták megerősödése. A Patrióták Európáért frakció az egyik legerősebb frakcióvá nőtte ki magát az EP-ben. Jelentősége abban rejlik, hogy a szuverenista, jobboldali, nemzeti, konzervatív erők immár nem férnek bele a mainstream sajtó „euroszkeptikus” skatulyájába.

Ők ugyanis már nem az EU leépítését akarják, hanem szervezett frakcióban annak elfoglalását tűzték ki célul.

A patriótákat Ursula von der Leyen és körének döntései kovácsolták egybe, közvetlen felelőssége van abban, hogy politikai rövidlátása miatt a mainstream pártok soha nem látott politikai ellenfelet kaptak (ideje volt, tegyük hozzá).

Európa: „Jobbra át”

A harmadik ok, a tagállamok jobbra tolódása. Európa megváltozott. Ausztriában a választást a szélsőjobb nyerte meg, és bár kormányt alakítani nem tudott, valószínű, hogy a következő választáson a most látott demokráciát megcsúfoló bohózatot az Osztrák Néppárt már nem játszhatja el.

Németországban az AfD a második legerősebb párttá nőtte ki magát. És a német politikusok azt tapasztalták, hogy amint a két mainstream főerő, a CDU és az SPD összefogott, a felméréseken egy héttel a választás után az AfD átvette a vezetést. Magyarul: idő kérdése, és az AfD megnyeri a választást, vagy ha nem is nyeri meg, nem lehet kihagyni a kormányból.

Franciaországban a centrista-progresszív Macron-féle politikai erőtér a permanens válság szinonimája lett. A francia dilemma az, hogy bár elvileg lehetne a szélsőbalra alapozni a kormányzást, de a szélsőbal a jobbra mozduló Európában Franciaország európai és nemzetközi elszigetelődését hozza magával. (Lásd Macron pitizését annak ellenére, hogy Trump folyamatosan kikosarazza.)

És ez csak három példa, de ott van még Lengyelország esete, ahol a brüsszelita kormány folyamatos válságba került, vagy Spanyolország, ahol bármelyik pillanatban széteshet a koalíció – a hollandoknál már szét is esett.

Ezekhez a körülményekhez az Európai Bizottságnak is idomulnia kell. Minden egyes progresszív lépés, amit Ursula von der Leyen tesz, a nemzeti mainstream pártok ellenfeleit erősíti Franciaországban, Spanyolországban, Ausztriában, és így tovább.

Visszakozás, ami felér a beismerő vallomással

Ennek megfelelően a német dominanciájú Európai Néppárt elkezdett bizonyos engedményeket kicsikarni saját jelöltjével szemben. Von der Leyen visszakozott például a belsőégésű motorok betiltásával kapcsolatban, vagy a Zöld Átállás kapcsán.

Ezzel párhuzamosan azonban magára haragította a progresszíveket és baloldaliakat, akik erre építették európai parlamenti karrierjüket (pl. Martin Hojsík a PS színeiben). Von der Leyen a centristáknak túl progresszív, a progresszívoknak túl jobboldali. Tarthatatlan állapot.

A Néppárt is pozíciót vált: jobbra át

Mindeközben, egyre másra születnek az olyan cikkek, amelyekben a progresszívok és baloldaliak amiatt siránkoznak, hogy politikai helyzetük gyengülésével az EP-ben jobboldali-konzervatív többség jöhet létre. Értsd: az Európai Néppárt legközelebb már nem a baloldaliakkal alakíthat többséget, hanem az Európai Konzervatívok és Reformistákkal (ECR) és a Patriótákkal. És erre napról napra nagyobb esélyük van.

Manfred Webert már építik

Elvileg az uniós csúcs főszereplője Ursula von der Leyen lenne. Ám a nő az elmúlt hetekben szinte láthatatlan volt. Nyilatkozatai rövidhírnek számítanak. És ez még nem minden.

A csütörtökön kezdődő EU-csúcs napján a brüsszeli propagandalap, az Euractiv.com nagyinterjút közölt a „megállíthatatlan” Manfred Weberrel. Von der Leyen épp csak lábjegyzet. Közben a másik harsona, a liberális Politico két cikket is közölt arról, hogy Ursula von der Leyen mit miért csinált rosszul, és hogy politikai túlélésre kénytelen játszani.

Egyértelmű, hogy a sajtó már készíti a terepet, kezd megágyazni. Sőt, a fentiek alapján még az sem kizárt, hogy a Bizottság tényleg megbukik, és egy teljesen új garnitúra kerül a helyére a nyáron – ilyen sem volt még.

Tegyük hozzá, hogy a sokakkal szemben túlságosan is arrogánsan viselkedő Manfred Webert nem azért emelik ki a progresszív sajtóban, mert ő sikerre viheti az EPP irányváltását. Épp ellenkezőleg: Weber az a pártelnök, aki miatt a Néppárt soha nem lenne elfogadható egyetlen jobboldali-konzervatív erőnek sem. Erre játszik rá a mainstream sajtó. Ha Weber vezeti a Néppártot, akkor nem lehet megcsinálni egy nagy jobboldali, konzervatív többséget az EP-ben a progresszívok és baloldaliak kihagyásával.

Ami miatt nem nem felhőtlen az örömünk

Egy dolgot azonban érdemes leszögezni von der Leyen hullócsillagával kapcsolatban. Minden újraválasztásra esélytelen, leköszönő, távozó politikus kimaxolja a maga számára nyugdíjas állást jelentő, de a népakarattal teljesen szembemenő döntéseket.

Így, ha von der Leyen politikai karrierjének záros határidőn belül vége, ő és társai mindent meg fognak tenni, hogy saját maguknak jót tegyenek.

Ez azt jelenti, hogy teljes erővel küzdeni fognak a leendő munkaadójuknak sok pénzt jelentő uniós felfegyverkezés és közös hitelfelvétel projektjeiért. Konkrétabban:

• fegyverkezés: 800 milliárd euró,
• Ukrajna újjáépítése: 500 milliárd euró,
• Ukrajna katonai támogatása: évi 40 milliárd euró,
• Ukrajna uniós tagsága: cirka 2000 milliárd az első tíz évben…

A pénzügyi elit, akik majd kölcsön adnak az EU-nak mindezek megvalósítására, már tűkön ülve várja ezeket a döntéseket. Von der Leyennek már „csak” ennyi dolga van.

Ha ez már tényleg eldöntött dolog, akkor már most elkezdődnek a tárgyalások, egyeztetések, puhatolózások a következő vezetőség összetételéről. Manfred Weber valószínűleg kivár jövő áprilisig, de a választások kimenetelétől függetlenül enyhíteni fogja retorikáját Magyarországgal szemben – mert kellenek majd neki a Patrióták (na nem koalíciós partnernek, hanem alkupozíciót jelentő fenyegetésnek a baloldaliakkal szemben: ha nem az lesz, amit én akarok, akkor lepaktálok a Patriótákkal…). A magyarországi választásokig azonban maximális nyomást fog gyakorolni, hogy befolyásolja a választás eredményét.

A lényeg tehát az, hogy Ursula von der Leyen (Volodimir Zelenszkijhez hasonlóan) már csak statiszta szerepet kap, és már csak a politikai karrier utáni időkre kuporgathatják a kapcsolati tőkéjüket. Európa átalakul, a százmilliárdok árnyékában új kompromisszumokat próbálnak tető alá hozni. Épp ezért, akár megél a bizottsági elnök elleni bizalmatlansági indítvány, akár nem, hamarosan megváltozik az EU. Ha jól alakulnak a dolgok, a Patrióták elfoglalják Brüsszelt. Ha nem, akkor az EU szétforgácsolódik és elveszti hitelét a tagállamok szemében.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Andreea Alexandru