Lángoskészítés – kezdő konyhatündérek figyelmébe

Nyitókép: Buday Mária

Szívesen ennél egy finom sajtos-tejfölös lángost? Már a strandon megkívántad, de nem volt kedved kivárni a rettenetesen hosszú sort a tűző napon? Hát, készítsed el saját magad, mi sem egyszerűbb ennél! Főként ilyen melegben, egy-kettő megkel, és már sütheted is! A családodnak is örömet szerzel vele… Főként, ha kenyeret sem vettél, mert zárva van a bolt.

A lángossütés kapcsán most egy olyan receptet adok közre, amelyet sok évvel ezelőtt 17 éves lányomnak írtam le, aki egy egész tanévre külföldi gimnáziumba, kollégiumba került, és bizony jólesett egy-egy hétvégén előteremtenie a hazai ízvilágot. Tehát a recept leírása abszolút kezdők számára különösen előnyös:

A lángos ugyanúgy kelt tésztából készül, mint a kalácsok, azzal a különbséggel, hogy ennek a tésztájába nem kell se tojás, se margarin, se vaj, se cukor, se tej. Ez utóbbi kettő csupán az élesztő felfuttatásához szükséges.

Tehát:

Kb. 1 deci tejbe teszek egy kiskanál cukrot, ezt megmikrózom, hogy langyos legyen. Az ujjammal „nézem” meg, hogy elég langyos-e. Nem hideg, nem meleg, éppen olyan közepeske.  Elkeverem kiskanállal, hogy biztos elolvadjon benne a cukor. Ekkor a tejbe belemorzsolok fél élesztőt, ami kb. 2–3 deka. Letakarom egy pici fedővel, kistányérral, vagy bármivel és meleg helyre teszem, hogy fölfusson – hozzávetőlegesen 10 percig tart.

A tésztát kb. 30 deka sima lisztből készítem. Nem baj, ha nincs mérleged, én sem vacakolok a méréssel, ez a mennyiség kb. 1 kiló lisztnek az 1/3-a.

A lisztet beleszitálom egy tálba, de én nagy szűrővel szoktam, mert nincs szitám. Nem azért szitálom, hogy ne legyen benne bogár, vagy kavics, hanem, hogy levegő kerüljön a lisztszemcsék közé. A lisztbe beleteszek 1 kiskanál sót, ezt az ujjammal jól szétkeverem, mert az élesztőnek nem szabad a sóval közvetlenül találkoznia. (Mert akkor legyőzi a só az élesztőt, és nem éled!)

Most megmelegítek egy pohárnyi – nagyjából 2 deci vizet, ezt is langyosra, mint a tejet. A víz nem biztos, hogy mind fog kelleni, de legyen kéznél inkább több. Oda teszem az asztalra a liszt mellé. Odakészítem még az étolajat is, de ez nem kell bele a tésztába.

Tehát a lángos összetevője csupán liszt + kevés só + a tejben felfuttatott élesztő + a langyos víz. Nem drága étel. Persze, ha mégis kerül bele tej meg tojás, attól csak finomabb lesz.

A liszt közepébe készítek egy kis mélyedést – gödröcskét, és megnézem, hogy felfutott-e az élesztő. Ha igen, beleöntöm a liszt közé és elkezdem összedolgozni. Aztán fogom a bal kezemmel a vizes poharat, és a víz kb. 1/3-át közé öntöm, és ezt is beledolgozom a tésztába, a jobb kezemmel.

A tésztának közepesen lágynak kell lenni. Ezután óvatosan adagolom a vizet, amennyit kíván még a liszt, hogy ne legyen száraz sehol. Nem kell félni semmitől, mert most még vizet is, lisztet is adagolhatunk hozzá, ha nem találjuk megfelelőnek.

A tésztát legalább 10 percig dagasztgatom, nyomogatom a kezemmel, benne a tálban. Leülök, az ölembe veszem a tálat és úgy. Akkor jó, amikor a tészta már kezd elválni az edény faláról, és könnyen lejön az ujjaimról is. A kezemről a maradék tésztát egy kevéske liszttel a többihez hozzádörzsölöm. Ha a tiszta tenyeremet beolajozom, ezzel meg tudom nézni, hogy megfelelő-e a tészta. Ha nem ragad hozzá az olajos kezemhez, akkor jó.

Ezután a keletkezett gombóckát a tál közepén hagyva szépen vékonyan belisztezem, letakarom egy konyharuhával, és meleg helyre teszem kelni. Ez nagyjából 30 perc, de lehet akár 1 óra hossza is – ha hűvös a konyha. Vigyázni kell, hogy meg ne fázzon, és ne kapjon huzatot. (Nyári 30 fokos melegben gyorsan megkel!)

Amikor már jól felemelkedett a tészta, odakészítek egy serpenyőbe sok olajat, kb. fél litert. A tésztának majd úsznia kell az olaj tetején. Ehhez nem igazán szükséges a legdrágább étolajat használni.

Amikor már egészen magasra emelkedett a tészta, akkor kész a kelesztés. Ismét könnyedén átgyúrom, már csak rövid ideig, majd pedig beolajozott kézzel kis gombóckákat formálok a tésztából, 6– 8 darabot, amennyi kijön. Mindegy, milyen nagyságú a lángos, lehet kicsi, lehet nagy.

Közben meggyújtom a gázt az olaj alatt és oda is figyelek, hogy jól melegedjen, de meg ne égjen! Arra is kimondottan ügyelek, hogy ez az olajos edény le ne csússzon a sparheltről, mert az nagyon komoly sérüléshez vezethet!

Egy kicsi gombóckát a kezembe veszek, a két kezem között nyújtogatom, aztán függőlegesen tartva nyújtom, közben forgatom, hogy a saját maga súlyától is húzódjon lefelé.

Tányér alakú tésztát kell kapni, aminek a közepét nyújtjuk inkább, úgy hogy a széle vastagabb maradjon, a közepe meg vékonyabb. Nem tragédia, ha elszakad a közepe, ez nem rétes.

Mikor eléggé elnyújtottad, szépen ráteszed a forró olajra és 1-2 percig sütöd. Aztán valami biztos szerszámmal átfordítod a másik felére, és ott is 1-2 percig sütöd. Így kisütöd sorra mind, s ha azt akarod, hogy ne legyen olajos, akkor papírtörlőre helyezed őket. Egymásra is halmozhatod, 1 papír, 1 lángos, 1 papír…stb.

Még a legelején lereszelsz 2–3 gerezd fokhagymát, erre teszel egy kevés olajat, megsózod, összekevered, hagyod csak állni, hogy összeérjen.  A végén, aki akarja, ezzel bekeni majd magának a lángosát, aztán mehet rá reszelt sajt is. De tejföl is, ketchup is, de ezeket magadtól is tudod. Biztosan ízleni fog a társaidnak is!

Jó munkát, jó étvágyat kívánok!

Buday Mária

A képek a szerző felvételei