A fejedelem nevének hallatán sok más diákhoz hasonlóan a keleti régió magyar iskolásainak is először nyilván a „szabadságharc” szó ugrik be elsőként. Középiskolásnak másodikként esetleg az „Istenért, a hazáért és a szabadságért” jelmondat, jobb tanulóknak latinul is. Sajtónak, internetnek hála egyre többen azt is tudhatják, hogy a határhoz közeli Borsiban született, sokan akár jártak is ott.
De „A Rákóczi” egy iskolás számára valami egész mást is jelent. Évente lehetősége nyílik ismerkedni külhoni sorstársaival, újra és újra tudatosítani, hogy a kisebbségi sorsban sokan osztoznak, s hogy e sorsok mennyire különbözőek Kárpátalján és az Egyesült államokban, Szerbiában és Ausztráliában. Minden különbözőség ellenére mindenkit összefűz a magyar nyelv ismerete, a közös őseink és felmenőink, a kultúra iránti tisztelet és szeretet.
Egy dolog a régi dicsőség, amelyről illik ismeretekkel rendelkezni, ha már valakinek az a sors jutott osztályrészül, hogy kisebbségben szülessen, bárhol is legyen ez a hely Magyarország határain kívül. „A Rákóczi” egyben évről évre megismétlődő ifjúsági találkozópont, ahol az újonnan érkezettek először kissé félve nézelődnek, hogy ugyan mi lesz itt, biztos nyomják a hazafias dumát, amit már annyiszor hallottunk. Megmaradás, hagyományápolás, őrizzük nyelvünk tisztaságát, szülőföld, honfoglalás, Trianon, egyebek.
Ugyanezek a félénk résztvevők egy héttel később, a hazaindulás napján zokogva borulnak újonnan szerzett barátnéjuk nyakába, és hüppögve kölcsönösen biztatják egymást, hogy azonnal esemesezzenek, ha hazaérnek, de legjobb volna már útközben is, vagy háromszor. (Ilyenkor kapnak a szülők idegbajt, mert a gyerek ugye már elindult a táborból hazafelé, de gyakorlatilag elérhetetlen minden kommunikációs csatornán, a katonai műholdakat is beleértve.) Nincs mese, a fiatalság megteremti saját hagyományait, szövődnek a halhatatlan szerelmek és örök barátságok.
A kelet-szlovákiai magyar iskolások számára a sátoraljaújhelyi „Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvényközpont” nyújt táborozási lehetőséget. A komplexum a Várhegyen található, háromszáz méter magasan, egy többhektáros ősfenyvesben, úszómedencével, sportpályákkal, fedett csarnokkal. A kilátás lenyűgöző, szép időben nemcsak Sárospatak, de a Bodrogköz nagy része is látható. A hegycsúcsok között feszül az Összetartozás Hídja, egyfolytában közlekednek a különböző típusú felvonó szerkezetek, mindezek ellenére ritka csend honol az erdőségekben.
A véghez vitt fejlesztéseknek köszönhetően a tábor az eddigi ötszáz résztvevő helyett már kilencszázat tud fogadni, összehasonlításképpen: a két közeli magyarlakta tájegység, az Ung- vidék és a Bodrogköz falvainak nagy része kevesebb lakossal rendelkezik. Az idei nyár folyamán harmincöt tábor kerül megrendezésre, amelyekbe tizenötezer magyar fiatal érkezik, összesen harminckét országból.
A néhai Halzl József, a Rákóczi Szövetség egykori elnöke, szellemi atyja és egyben mozgató rugója, nyilván megelégedetten venné tudomásul, hogy az elvetett mag termékeny földre hullott. Művelt, művészetekre fogékony emberként, ugyanakkor mérnöki praktikussággal, többnyire természetének megfelelően a háttérben maradva teremtett hátteret, logisztikát és mindehhez nélkülözhetetlen anyagi hátteret.
A Rákóczi-táborok hálózata már az egész országra kiterjedt, évről évre sokezer gyerek találkozik itt, a világ minden sarkából. Nagy részük visszatérő vendég, de van olyan iskola, ahonnan idén először érkeztek diákok. Az elnök urat valószínűleg az egyfolytában bömbölő zene sem zavarná, bölcsen tudva, hogy a fiatalság nemzedékekre visszamenően gyorsan hajtott, gyorsabban élt, mást evett, másként öltözködött és más zenét hallgatott, lehetőleg maximális hangerővel. Az viszont nagyon is lehetséges, hogy itt-ott bedobott volna egy Bachot vagy Bartókot.
Tóth Ferenc
Nyitókép forrása: Rákóczi Szövetség
Megosztás:
Címkék: fiatalok magyar közösség magyarlakta magyarság Rákóczi Szövetség rákóczi tábor sátoraljaújhely táborozás Tóth Ferenc
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
