Ukrajna zsákutcában, Zelenszkij már rendőrállamot épít, az EU-csatlakozás esélye közel nulla, a harctéren közel a vereség

Ukrajna háborúja Oroszországgal egyre inkább veszett ügynek tűnik a nyugatiak szemében is. Bár az ukrán hadsereg (AFU) hősiesen ellenállt az elmúlt három évben, az orosz erők előrenyomulását csak lassítani tudták. Július 1-jén az orosz hadsereg visszafoglalta Luhanszkot, és ha a jelentések igazak, július 22-én betörtek Pokrovszkba is – ez az ukrán haderő keleti frontjának legfontosabb logisztikai csomópontja.

A csatatéren elszenvedett veszteségek mellett Ukrajna krónikus ember-, pénz- és hadianyag hiánnyal küzd. Oroszország gazdasága már a háború első évében hadiüzemmódra kapcsolt, míg a nyugati támogatás – különösen az Egyesült Államok részéről – mostanra elapadni látszik. A beígért Patriot légvédelmi rendszerek sem érkeznek meg 2026 tavasza előtt, miközben Oroszország növekvő mértékben kap fegyvereket Észak-Koreától, Irántól és Kínából.

Oroszországban egy új dróngyár épül, hamarosan napi 2000 drónt tud majd kilőni Ukrajnára (jelenleg 750-et). Az orosz hadiipar évente 1200 rakétát gyárt. Még ha a Nyugat azt összes Patriot üteget át is adná Ukrajnának, ezzel a mennyiséggel akkor sem tudna mit kezdeni, mert Patriot rakéták jelenleg és még jó ideig csak 650 darabot tud gyártani évente az USA.

Trump terve összeomlott, a tárgyalások halottak

A béketárgyalások sem vezetnek eredményre. A július 23-i isztambuli megbeszélés újra csak fogolycseréről szólt, érdemi egyezség nélkül. Donald Trump korábbi békekezdeményezése és fegyverszállítási terve is széthullott. A drámaian csökkenő nyugati támogatás következtében Ukrajna védelme folyamatosan gyengül.

Mindeközben Oroszországot szövetségesei nagyban támogatják. A hírek szerint  csak a múlt héten közel 30 konténer fegyver és lőszer érkezett Moszkvába Észak-Koreából. A harctéren pedig állítólag kínai drónok repkednek. A fentebb említett napi 2000 drón típusa pedig az iráni Shahed, vagyis az oroszok megkapták a technológiát Teherántól.

EU-csatlakozás: kudarc és visszalépés

Július 18-án hivatalosan is el kellett volna indulnia Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásainak, ám ez nem történt meg. Több tagállam – nem csak Magyarország – kifogásokat emelt Ukrajna gyorsított tagfelvétele ellen. A tárgyalások meghiúsulásával egyidejűleg Volodimir Zelenszkij július 22-én aláírta a 12414-es törvényt, amely gyakorlatilag leépíti az ország korrupcióellenes struktúráit.

Ez a lépés óriási felháborodást váltott ki. Kezdetben még visszafogott G7-állásfoglalások születtek, de két napon belül a kritika már élesebbé vált. A lengyel külügyminiszter például egyenesen úgy fogalmazott: „Korrupcióval Ukrajna soha nem lesz EU-tag.”

A tapasztalt uniós diplomatát, Olha Sztefanyisynát azonnal leváltották. Ő öt évig vezette az EU-ukrajna tárgyalásokat, most váratlanul áthelyezték az USA-ba különmegbízottként. Áthelyezése előtt órákkal arról beszélt, hogy az EU nem hozta meg azokat a döntéseket, amelyeket Ukrajna elvárt a csatlakozási tárgyalások kapcsán. Sztefanyisyna áthelyezése az elmúlt öt év uniós csatlakozási törekvés végét vagy tartós felfüggesztését jelenti.

Rendőrállam épül

A törvény hatására tüntetések kezdődtek Kijevben és más városokban – még azelőtt, hogy Zelenszkij hivatalosan is aláírta volna azt. A tüntetések másnapra felerősödtek, mire az elnök „kompromisszumos” törvényalkotást helyezett kilátásba. Azonban az ukrán belpolitikai szakértők nem hisznek abban, hogy Zelenszkij valóban visszavonja az új jogszabályt.

A 12414-es törvény nem csak az antikorrupciós szervek függetlenségét szünteti meg, de minden rendvédelmi szerv – az ügyészségtől a rendőrségig – az elnök hatáskörébe kerül. Ihor Zsdanov volt ifjúsági miniszter szerint Ukrajna „de facto rendőrállammá vált”, ahol Zelenszkij, a hadiállapot miatt főparancsnokként, szinte korlátlan hatalommal rendelkezik.

Már az is felmerült, hogy a Zelenszkij rájött, az uniós csatlakozásra hiába vár, a frontot egyre nehezebb tartani, egyre biztosabb a béketárgyalások szükségszerűsége, így központosítja a hatalmat amennyire csak lehet, hogy kezelni tudja a háború elvesztésének és a békekötés kényszerűségének politikai és társadalmi hatásait. 

Az ukrán vezetés legnagyobb félelme karnyújtásnyira van: el kell számolni a veszteségekkel és meg kell válaszolni a kérdést, hogy megérte-e. Megérte-e NATO-tagságért harcolni, nem belemenni a békébe 2022-ben, rábízni az ország sorsát a nyugati ígéretekre.

Európa helyett Washington – Zelenszkij új stratégiája

A júliusi kormányátalakítás azt sugallja, hogy Kijev új stratégiára váltott: az EU helyett inkább az Egyesült Államokra próbálja helyezni a hangsúlyt. Az új miniszterelnök, Julija Szviridenko, Washingtonban ismert szereplő, és épp ő tárgyalta le az amerikai ritkaföldfém-egyezményt áprilisban.

Sztefanyisynát is Washingtonba küldték különmegbízottként. A cél, hogy valamilyen formában visszacsábítsák az USA-t az ukrán ügy mellé – még akkor is, ha Trump visszatérésével ez egyre valószínűtlenebb.

Közben az EU ígéretei is nyílvánvalóan megkérdőjeleződtek. Magyarország nem hajlandó megnyitni az ukrán csatlakozási folyamat klasztereit, a magyar választás még messze van, az EU nem meri megfosztani Budapestet a szavazati jogától, mert már így is nullához konvergál Brüsszel hitele a tagállamoknál. Ráadásul most már más tagállamok sem nézik jó szemmel, hogy Ukrajnát gyorsított eljárásban vegyék fel. Megelégszenek azzal, hogy az ukrán helyzetre hivatkozva az adófizetők pénzének egy része a hadiiparba folyik át.

Hogy mi vár Ukrajnára? Fájdalmas számvetés, és a felelősök keresése. Persze, a vezetés majd hárítani fog, ahogy a Nyugat is. A tehetetlenség pedig dühöt gerjeszt, a düh pedig majd kisebbségeken csattan. Ha eddig bonyolult volt a nemzetközi helyzet, akkor most egyenesen szuperkáosszá válik majd…

Körkép.sk

Nyitókép forrása: SITA/Ukrainian Presidential Press Office via AP