Dag Daniš: Szerb támadás a szlovák kisebbség legnagyobb rendezvénye ellen? A média és az ellenzék hazudik

A szerb nacionalisták által a legnagyobb szlovák kulturális fesztivál ellen elkövetett brutális támadásról szóló hírek a hamisítványok mintapéldái. A dolgok másképp történtek. Teljesen másképp.

Az ellenzék – Korčoktól (PS) kezdve Krúpáig (SaS) – már harmadik napja háborog egy „kiprovokálatlan és brutális támadás” miatt. Ezúttal azon, amelyet állítólag szerbek követtek el a vajdasági szlovák kisebbség ellen (Bácspetrőcön). Még jobban felháborítja őket, hogy a szlovák kormány hallgat.

Egy dolgot el kell ismerni az ellenzék javára. Ha a dolgok valóban úgy történtek volna, ahogy mondják, Ficónak cselekednie kellene. És követelnie a támadás kivizsgálását.

Csakhogy – minden teljesen másképp volt. Az ellenzék rendkívül alantas módon használta fel a szerbiai eseményeket pózolásra. Geopolitikai pózolásra. A szerb kormány ugyanis, a szlovák kormányhoz hasonlóan, nem illik bele az előírt sémába. A PS és az SaS megérezte a lehetőséget, hogy belerúgjon a másikba. Így hát lelkesen rugdosnak.

Haragjuk célpontja egy szalmabáb. Egy kitalált probléma.

Nem, nem igaz, hogy szerb nacionalisták brutálisan rátámadtak a vajdasági szlovák kisebbség legnagyobb kulturális eseményére – ahogy azt a nem túl találó nevű Pravda portál hirdeti. Ebből a hírből semmi sem stimmel.

Először is, a támadás célpontja nem a szerbiai szlovákok legnagyobb kulturális fesztiválja volt. Az teljesen békésen zajlott – a kisebbségi szlovákok és a szerbek támogatásával. A feszültséget csupán egy kis, nem hivatalos, kormányellenes politikai aktivistákból álló csoport keltette. Ezt a csoportot kisebbségi szlovákok és szerbek is alkották. A hivatalos kulturális programon kívül – „feketén” – kormányellenes tüntetésekről készült fotókat függesztettek ki egy parkban. Ezzel nemcsak a szerbeket, hanem a fesztivál szlovák szervezőit is felbosszantották.

Nézzük meg, hogyan kommentálja az esetet a Szerbiai Szlovák Kisebbség Nemzeti Tanácsa – a fesztivál szervezője. Nyilvános közleményükben elítélték a provokátorok és az ellenzék „kísérletét a Szlovák Nemzeti Ünnepségek átpolitizálására”. Állítják, hogy az incidenst kiprovokálták, és a szerb média a kormánypárt és a kormány ellen használta fel.

Másodszor, a támadásnak nem volt nacionalista vagy etnikai indítéka. Politikáról volt szó – a kormánypárti és a kormányellenes tábor összecsapásáról. Ez egy olyan kisebbségi szlovák rendezvény alatt történt, amelynek a kultúráról és a szerbek és szlovákok közeledéséről kellett volna szólnia (és nagyrészt arról is szólt).

Azt a csoportot, amelyet felháborítottak az ellenzéki aktivisták és a Vučić-kormány elleni tüntetésekről készült fotókiállításuk, egy szlovák nő, egykori polgármester vezette. A csoportban más szlovákok is voltak a fesztivál szervezői közül, akiket zavart az esemény átpolitizálása. És igen, a csoportban a kormánypárthoz tartozó szerbek is jelen voltak. A be nem jelentett, nem hivatalos (politikai) program törlését követelték. Amikor az aktivisták folytatták a kiállítást, incidensre került sor, amelyben végül a rendőrségnek kellett beavatkoznia.

Harmadszor, a rendelkezésre álló jelentések szerint nem „brutális támadásról” volt szó. Nem tudni arról, hogy bárki is panaszt tett volna súlyosabb következményekkel járó, brutális verekedésről.

Természetesen minden konfliktus és erőszak, még a kisebb, súlyos következmények nélküli is, elítélést és kivizsgálást érdemel. Az erőszak alkalmazásának monopóliuma – például politikai aktivisták és be nem jelentett kiállításaik ellen – kizárólag a rendőrséget vagy a törvény által meghatározott hatóságot illeti meg. Nem pedig az egykori polgármester körüli önjelölt rendfenntartó csoportokat. És mindenkinek – még a szlovák kisebbséghez tartozó kormányellenes aktivistáknak is – joga van a gyülekezéshez. És a támadásokkal szembeni védelemhez.

De nemzetközi botrányt és „miniszterelnöki szintű témát” csinálni ebből túlzás lenne. Főleg, ha nyilvánvaló, hogy a média és az ellenzék nincs tisztában az eseményekkel. Vagy nyíltan hazudik.

Mellesleg, Korčok, Krúpa és az aktivista média esetében elismerhetjük, hogy a geopolitikán kívül egy másik tényező is szerepet játszik. A „mi emberünk” elvén alapuló törzsi logika. Olyan embereket védenek, akikkel egy csónakban eveznek. A vajdasági kormányellenes aktivisták, Korčok, Krúpa és a média többsége is ugyanazt a mesterséget űzi. Azokat a kormányokat támadják, amelyek nem az előírt háborús (atlantista) politikát folytatják. És fordítva. Minden előírt kampányba beletolják magukat. Legyen az klíma-, szivárvány-, oltás-, bevándorlás- vagy háborús kampány…

Rendben, csinálják csak, és szolgáljanak pontosan az utasítások szerint, ha többre nem képesek.

Csak időnként emlékeztetni kell őket, ha ezen egyszerű, robotszerű tevékenységük közben ostobaságokat, hazugságokat és kitalációkat ontanak magukból. És tonnányi álhírt.

Marker.sk, Útok Srbov na najväčšiu akciu slovenskej menšiny? Médiá a opozícia klamú

Nyitókép forrása: Michal Šimečka hivatalos facebook-oldala