Komárom gazdag zenei életébe már bő évtizeddel ezelőtt befészkelte magát a debreceni székhelyű Bordó Sárkány együttes, akiknek egyre növekvő rajongótábora városunkban is bátran vetekszik egyéb zenei együttesekkel. Ennek fő oka elsősorban a vidám hangulatot teremtő, jókedvet hozó temperamentumos, mulatozásra serkentő zenéjük, de az sem mellékes, hogy az élmény itt teljesen ingyenes.
A rajongók tömege már régen kinőtte a Borozó belső terét, így az utóbbi években nemcsak annak teraszát, de az Európa Udvar utcácskáinak számos zegét-zugát is ellepik.
A Bordó Sárkány igazi rajongói a média csatornáin keresztül már februárban értesülhettek arról, hogy új videoklipjük is készült, ahol az operatőri munkafolyamatokba egy valódi sólyom is részt vett! Áprilisban pedig egy nagyszabású koncertet adtak szülővárosukban, Főnix és Sárkány címmel – mindezt az együttes fennállásának 15 éves évfordulója megünneplésére.
Nos, ehhez hasonló, fény-effektusokkal díszített nagykoncertre a kültéri helyszín jellegénél fogva Komáromban nem kerülhetett sor, de Szlama Laci, az együttes frontembere már most invitálta rajongóikat az októberi budapesti jubileumi koncertjükre.
Persze, a komáromi Európa Udvar mesés épületeivel, fáklyás megvilágításban sem elvetendő helyszín, nem is számítva, hogy az ember egy fillért sem költ az élményért, csupán saját fogyasztásáért, ha éppen inni támad kedve.
Az öttagú bandát már az első pillanatban üdvrivalgás fogadta, ami folyamatosan fokozódott.
Mint ahogy arról már néhányszor beszámoltunk, a középkori kocsmazenét játszó zenei együttes koncertjeiken letűnt korok hangulatát idézik vissza, s annak dallamvilágát átszűrik saját egyéniségükön és zenei ízlésükön, ily módon vegyítve azt alkotói képzeletükkel. Bátran állíthatjuk róluk, hogy ők a középkori világzene magyar éllovasai.
A Bordó Sárkány eddig öt albumot jelentetett meg, a harmadik albumtól kezdődően főként saját számokkal.
Komáromi koncertjüket a hatalmas temperamentummal előadott Tinódi Lantos Sebestyén a Sokféle részögösről című számával kezdték, ami bár mulattató ének – megadja szórakozás alaphangulatát, de ugyanakkor intés és csúfolódás is, rámutatva, hogy a mértékre azért érdemes odafigyelni minden körülmény között. Mindezeken túl a jó bor megéneklése a koncerten a továbbiakban is napirenden maradt.
Sok részögös, hallgassátok erkölcsötöket, / Isten ellen részögségben ti vétketöket,
Mert gyakorta felejtitök ti Istentöket.
Én beszédöm az Noéról kell elkezdenöm, / Az jó bornak meglelését megbeszéllenöm,
Sok rendbéli részögségöt megjelöntenöm.
A továbbiakban a latin nyelv dallamosságával a szerelmet énekli meg, romantikus hangulatot varázsolva, idézve a tavaszi virágzást, kísérve a fülemüle énekének csodás dallamával.
Oh – oh, totus floreo, / iam amore virginali totus ardeo,
novus, novus amor est, quo pereo.
A fenti témához szervesen kapcsolódott az Esztám napindítónak is kiváló, vérpezsdítő száma, amelynek a szövege visszautal a hajnal, az ébredés – s benne az átélt, vagy vágyott szerelem örömeire, ahol aztán a zene lüktető ritmusa megadja majd az eljövendő nap ritmusát is.
A műsor folyamatában a szerelmet megéneklő örökzöld téma – annak gyönyörű, s fájó érzelemvilágával – még néhány alkalommal visszatér.
Korábbi szerzeményeik közül idén is hatalmas sikerrel adták elő a XX. századi krónikás című számukat, amelyben korunk átlagemberének viszonyait, életszemléletét fedezhetjük fel.
Nem vagyok törpe, sem óriás / csak egy huszadik századi krónikás
Nem leszek szolga és nem leszek úr / míg a hangszeren megszólal az összes húr
Szól, szól, szól / Az összes húr…
Az előző év szerzeményeként ismét felhangzott a Malac című szám, amely a disznótor, a mulatozás, az evés-ivás, a közösségi munka és szórakozás hangulatát idézte fel.
A koncerten a továbbiakban Bartók Béla népdalgyűjtéséből származó jászsági népdalfeldolgozás hangzott el, Az egri vármegye címmel, amely többszáz év távlatába varázsolta vissza az egyébként is különös légkörű Európa Udvar közönségét.
Az együttes repertoárjából nem hiányozhattak a moldvai csángó dallamok sem, ezek hallatára korosztálytól függetlenül a hátul álló közönség soraiból nagyon sokan táncra perdültek. Ugyanígy folyt a mulatozás az „A barátok, a barátok facipőben járnak” alföldi népzene dallamára is.
Színes repertoárjukban helyet kaptak egyéb stílusú magyar népdal-feldolgozások is, így például a Kis kece lányom, melynek dallamát együtt zengte az egész udvar.(Szintén Bartók Béla gyűjtése.) Ennek kapcsán a fél nyolckor kezdődött koncertet akár családbarátnak is tekinthetjük, hiszen a kültéri, mégis biztonságos térségben a gyerekek szabadon mozoghattak, táncikálhattak, énekelhettek a jókedvű szülőkkel együtt. A későbbi nyugovóra térés pedig nyári időszakban egyszer-egyszer megengedhető – a gyerekek sokáig fognak az élményre emlékezni.
A koncerten egyéként leginkább huszonévesek meg a harmincasok képviseltették magukat, de mondhatni, a kellemes nyárestében jelen volt valamennyi korosztály.
Az előadásban volt filmzenei összeállítás is, öt számból, amelynek jó megfejtője díjban részesült. És felhangzott a Baj van a részeg tengerésszel című nóta dallama is, amely tulajdonképpen tengerész munkadal, de vigasságra éppúgy alkalmas. Nagy valószínűséggel eredetében ír népzene, ami ráerősít arra, hogy a Bordó Sárkány, középkori világzenét játszik, s dallamvilágát a pezsgő hangulatú ír népzene határozza meg.
Az együttes műsorából kiemelendő az ötödik album „Bordó Sárkány” címadó dala, mely egy misztikus világot tár elénk, ahol a sárkány hatalmas tomboló elemi erőt képvisel, mely körbefonja, formálja a világot, de egyúttal saját erői is fogyatkoznak, felemésztve így önmagát. A zeneszámba akár mély szimbolikát is belegondolhatunk.
E dallamra és szövegre született új videoklipjük is, amelyet fent említettünk, s melynek összhatásával a zenekar egy nagyon magas szintre jutott el. A produkció ízig-vérig zene, s egyben csodás látvány.
Az öttagú banda vezetője Dickmann Roland, főként középkori dudán játszik, de sok más hangszeren is, Szlama László kobzon, Kiss Ernő mandocsellón, Fábi János hegedűn, Szőke Miklós Márk dobon, ütőhangszereken. Az említett hangszereken kívül az est folyamán sok egyéb instrumentum is előkerült.
Az együttes szakadt-farmeres, magával ragadó frontembere, temperamentumos kobzos-énekese, Szlama László egyedi karakterével – ugyanúgy az egész banda, különleges dallamvilágukkal – szinte odakötötték a közönséget a pódium elé. Többször visszatapsolták őket, ráadást követelve – s a közönség csak nem akart hazamenni!
Hát, kell ennél nagyobb siker egy kisvárosban?
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
