Sulíkot kitagadták az SaS-ból, teljes progresszív fordulatot látunk. Ki fog ebből profitálni?

Richard Sulík, aki elvileg az SaS tiszteletbeli elnöke, nem indulhat pártja választási listáján a következő megmérettetésen. Az általa alapított pártból gyakorlatilag a saját maga által kiválasztott utódja, Branislav Gröhling golyózta ki. A hírek szerint ezzel megpecsételődött Jana Bittó-Cigániková sorsa egyaránt. Az SaS lépése óriási jelentőséggel bír. Nem csak arról árulkodik, hogy a párt megszűnt létezni jobbközép, libertariánus, biznisz pártként, ami végleg feladta euroszkeptikus álláspontját. Hanem arról is, hogy a PS kezdi maga alá gyűrni jövőbeli koalíciós partnereit és egy nagy progresszív tömb alakul ki.

Branislav Gröhling nemrég egy interjúban kizárta annak lehetőségét, hogy Richard Sulík visszatérjen a párt jelöltlistájára. Sőt, kifejezetten támadó hangvételben jelentette ki, hogy „Sem Sulíknak, sem az általa képviselt értékeknek nincs helye az SaS listáján”. Nyilvánvaló, hogy felesleges lett volna ilyen keményen fogalmazni, ha nem lett volna reális eshetőség Sulík visszatérése a politikába. Ami viszont sokaknak nem tetszett, elsősorban progresszív oldalon.

Valós veszély a PS-re nézve

Mondhatnánk, hogy Richard Sulík, a többszörös kormánybuktató politikus ideje lejárt, a karaktere elhasználódott, és közel annyira kényelmetlen személyiség, mint Igor Matovič. Ám nem ezért szigetelték el a választási listától és az esetleges politikai feltámadástól.

Sulík pártelnöksége idején az SaS elutasította a migrációt, kritizálta az EU föderalizálását, bírálta a klímapolitikát, és ellenezte az állam szerepének növelését a gazdaságban. Márpedig minden e bekezdésben felsorolt téma a PS agendájának része.

Sulík személye nem csak azért problémás, mert kormánybuktató, hanem mert veszélyeztetheti a PS pozícióját. Euroszkeptikus és a progresszív gazdaságpolitikát kifigurázó kijelentéseivel gyengítheti az „egy igaz progresszív hitet” hirdető PS hitelességét. Pontosabban leleplezheti a progresszív sajtó által gondosan elrejtett ellentmondásait.

A PS gazdaságpolitikája egy katasztrófa. Hogy mennyire, azt a német Zöldek intézkedései az EP-beli progresszív-liberális képviselők már bizonyították. Meg lehet nézni, mit tettek Németország és Európa versenyképességével egyetlen csonka választási ciklus alatt.

Sulík tehát komoly veszélyt jelentett. Főleg, ha a PS-t érő kritika a másik erősödő politikai párttal, a Slovenskoval összhangban valósulna meg. Lehet, hogy Sulík és Matovič kapcsolata ellenséges, de a politikában ez periférikus jelentőséggel bír. Meg lehet nézni, hogy talált egymásra a barátokból ellenségekké váló két politikus Jaroslav Naď bírálatában.

Sulík tehát veszélyes volt a PS-re nézve. Ezért valószínűleg jelezte az SaS-nek, hogy határolódjon el tőle és attól a politikától, amit Sulík képvisel. Ez megtörtént, és ez az SaS teljes átalakulásának hivatalossá tételét jelentette.

Az SaS többé nem liberális, hanem progresszív

Az SaS egy bizniszpárt, az állami gazdasági szerepvállalás minimalizálása és az individuális szabadság maximalizálása volt létének alappillére. Ezzel szemben Gröhling PS-kompatibilissé degradálta a pártot. A PS egy alapvetően baloldali gazdaságpolitikában gondolkodó párt, jelentős állami szerepvállalást hirdet. Ráadásul a személyes szabadság sem az erőssége, mert erőszakkal is betolná a LMBTQ-propagandát az iskolákba, ha pozíciója megengedi, amivel elidegeníti magától (és a perifériára tolja) a jobboldali centrista szavazókat. Ezeket a szavazókat jelen állapotában az SaS már nem tudja majd megszólítani.

Az SaS tehát mostantól nem több a PS szatellitpártjánál, kistestvérénél. A különbségek legfeljebb retorikában lesznek érzékelhetőek, az EU és az LMBTQ-jogok, de főleg a háború kérdésében minimális vagy inkább semmilyen különbség nem lesz a pártok között.

A PS-HLAS tandem előkészítése

A PS ezzel egy nagyon fontos pozíciót nyert el. Sikerült az egykor felméréseken 15 százalékig felkúszó SaS-t maga alá gyűrnie és kiszolgáltatott helyzetbe hozni. És főleg, hivatalosan is kivonta forgalomból a legfontosabb versenytársát a liberális szavazókért folytatott harcban.

Ha ehhez hozzáadjuk Michal Šimečka, PS-es pártelnök minapi kijelentését arról, hogy Igor Matovičcsal nem akar kormányozni, a képlet egyszerű. A progresszívok kormányalakítási lehetőségei akkor a legmagasabbak, ha jobboldali centrista alternatívák nem nagyon vannak. A PS politikai agendája pedig akkor tud érvényesülni, ha fanatizmusának nem szabnak határt a koalíciós partnerek.

Az SaS meggyengült, így nem is fog ragaszkodni a gazdasági miniszteri pozícióhoz (Gröhling korábban a fajsúlyos, de politikai befolyás és karrier szempontjából zsákutcának számító oktatásügyi tárcát vezette). Ez növeli az alku lehetőségét a HLAS-szal, amely egyre jobban a PS felé orientálja politikáját, és egyre több szó esik Matúš Šutaj Eštok pártelnök félreállításáról és Tomáš Drucker előtérbe helyezéséről. Drucker ugyanis a HLAS legprogresszívebb politikusa.

Drucker HLAS-on belüli hatalomátvétele és jövőbeli PS-szel kötendő paktuma csak akkor hajtható végre, ha kellően előnyös pozíciót tud felkínálni a párt oszlopos tagjainak. A PS-nek tehát egyszerre kell megfelelni saját belső köre ambícióinak és a HLAS étvágyának. Ebbe a képletbe egy magabiztos és önálló elképzelésekkel rendelkező SaS nem fér bele.

Bukás lehet a vége

Nagyon úgy fest, hogy a PS nem tanult a 2023-as eseményekből. Akkor nem csak hogy a választást nem tudta megnyerni, de a kis pártok kannibalizációjával nem maradt koalíciós partnere a kormányalakításhoz sem. Most Šimečka mintha kizárólag egy HLAS-PS tandemben gondolkodna, és legfeljebb alkupozícióját javító statisztaként tekint az SaS-re, a Demokratira és a KDH-ra.

A kérdés az, hogy mi lesz a jobboldali centrista, a progresszíveket szövetségesnek, de megválasztani nem akaró szlovák szavazókkal. A politikában légüres tér nincs, logikus lenne, ha megjelenne egy brüsszelita, jobboldali szlovák párt vagy pártszövetség, amely megpróbálja majd kitölteni ezt az űrt.

Valószínűbb azonban, hogy az SaS átalakulásából a Slovensko fog profitálni, nem kis feladatot adva a PS sajtósainak. Nekik ugyanis ezentúl egyszerre kell fegyelmezniük a KDH-t, nyomás alatt tartani a HLAS-t, támadni a Smert és lejáratni a Slovenskot, hogy az általuk preferált PS dominanciája megmaradhasson. Valószínűleg túlvállalják magukat, így a most látható politikai paletta jelentősen átalakulhat a választás közeledtével.

Körkép.sk

Nyitókép forrása: SITA/Diana Černáková