A nyár eleji optimizmus hamar szertefoszlott Európában. A kereskedelmi bizonytalanság visszatért, az ukrajnai háború elhúzódik, a kontinens pedig egyszerre küzd politikai válságokkal és a G7-országok növekvő adóssága miatti kötvénypiaci viharral. Mindeközben az Egyesült Államokhoz fűződő viszony, amely korábban a biztonság és a kereskedelem alapja volt, alapjaiban tört meg.
Új szövetségesek keresése
Friedrich Merz német kancellár szerint az EU-nak új kereskedelmi partnereket kell keresnie, mivel az USA már nem megbízható szövetséges. „Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a kapcsolatunk az Egyesült Államokkal megváltozik” – mondta Merz egy külpolitikai beszédében. A kancellár szerint Európának a saját érdekeihez kell igazodnia, hamis nosztalgia nélkül.
Merz hangsúlyozta, hogy proaktívabban kell új partnerségeket kötni világszerte. Kiemelte a dél-amerikai országokat, valamint Indiát, Indonéziát és Mexikót, de Kínát is potenciális kulcsfontosságú szövetségesként említette.
Ezzel párhuzamosan Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kritikát kapott az USA-val kötött egyoldalú kereskedelmi megállapodás miatt. Elemzők szerint ez a megállapodás megmutatta Európa sebezhetőségét, és azt, hogy az EU inkább csak elfogadja, mintsem alakítja a feltételeket.
Hatalmas költségek és elodázott reformok
Európának óriási számlákkal kell szembenéznie a közeljövőben. Az egyik egy 800 milliárd eurós kiadás a következő öt évben, amely a hadseregek modernizálását célozza. A másik egy még költségesebb, évi (!) 800 milliárd eurós tétel lenne, amely Mario Draghi korábbi jelentése szerint Európa versenyképességének helyreállításához szükséges.
Míg a védelmi kiadások finanszírozhatónak tűnnek, a versenyképességet javító komoly reformok elmaradnak az ukrajnai háborúra fordított figyelem miatt. Magyarul miatt, Ukrajna támogatásának fanatikus erőltetése miatt Európa értékes lecsúszik a gazdasági lejtőn.
Az Intellinews oldalán megjelent kommentár elég éleslátóan hívta fel a figyelmet arra, hogy a Draghi-jelentésben szereplő ajánlások többségét felhígították, vagy a tagállami ellenállás miatt egyszerűen elakadtak. Az európai politikai elit nehéz helyzetben van, hiszen az ukrajnai háború finanszírozása és a gazdasági stagnálás egyszerre terheli a költségvetéseket. A vezetők félnek a szükséges lépések megtételétől (rendszerint a politikai arcvesztés veszélye miatt), így inkább csak „menedzselik a hanyatlást”.
Németország gazdasági ellentmondásai
Németország, bár gazdasága már három negyedéve recesszióban van, ambiciózus költekezésbe kezd. Friedrich Merz kancellár 400 milliárd eurót ígért beruházásokra és a védelmi szektor fejlesztésére. Emiatt a szövetségi hiány a GDP 4%-ára is nőhet a következő években, ami a válságéveket nem számolva példátlanul magas arány lenne.
A nagyszabású tervek megvalósítását azonban több tényező is hátráltatja. A német munkaerőpiac rendkívül feszített, és jelentős a munkaerőhiány. Emellett a védelmi ipar már most is a kapacitása határán működik, így kétséges, hogy képes-e felszívni a további hatalmas beruházásokat. Emiatt a tervek késedelme valószínűsíthető, ami a GDP-növekedést is visszavetheti.
Gyorsuló deindusztrializáció
Németország iparának leépülése közben felgyorsult. Bár az energiaárak csökkentek a 2022-es csúcshoz képest, még mindig kétszer olyan magasak, mint a háború előtt. A német nehézipar mintegy 10%-a már bezárt vagy külföldre költözött.
Az autóipar is komoly bajban van a visszaeső kereslet és a kínai verseny miatt. A Volkswagen több ezer munkahely leépítéséről állapodott meg, hogy elkerülje két gyár bezárását. A Porsche pedig gyakorlatilag leállítja akkumulátorgyártó leányvállalatát, a Cellforce-t, és a kínai CATL-hez szervezi ki a termelést. Ezzel Európa a napelem- és az elektromosautó-gyártás után az akkumulátorgyártásban is teret vesztett Kínával szemben.
Veszélyben az acélipar
Az európai acélipar is a túlélésért küzd. A szektor szereplői Brüsszeltől kérnek védővámokat az olcsó import ellen, figyelmeztetve, hogy az iparág összeomolhat a kínai termékek és a Donald Trump által bevezetett magas amerikai vámok nyomása alatt. Az EU acélipara már az amerikai vámok előtt is szenvedett a magas energiaáraktól.
Az ágazatban 2024-ben 18 000 munkahelyet szüntettek meg, ami a 2008 óta leépített 90 000 álláson felül értendő. A szakmai szervezet, az Eurofer szerint az iparág a Trump-vámok miatt elveszítheti az Egyesült Államokba irányuló évi 3,8 millió tonnás exportjának nagy részét. Egy levélben azt írták, hogy az uniós acélipar van a legrosszabb helyzetben az összes uniós iparág közül.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Julia Demaree Nikhinson
Megosztás:
Címkék: acélipar autóipar energiaválság Források európai unió gazdasági válság iparleépítés Kína Németország ukrajnai háború USA-EU kapcsolatok
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
