Budapest állítólag nem avatkozik be, mégis megjött a héten az ukáz: „kutya kötelességünk” beállni a Maszövi mögé!

Őszinte megdöbbenéssel olvastam a pozsonyi magyar nagykövet, Balogh Csaba kijelentéseit. Balogh nem kevesebbet mondott, mint hogy mindenkinek, kivétel nélkül minden felvidéki magyarnak kutya kötelessége besorolni a Magyar Szövetség mögé. Ez nem költői túlzás, nem is sarkítjuk le az eredeti nyilatkozatot. A magyar nagykövet, aki már a tavalyi pártelnökválasztásba is beavatkozott, kis túlzással kötelező érvényű szóbeli „rendeletet” adott ki. „Tessék mindenkinek besorolni”. Én megértem Balogh Csabát. Az a katasztrófa, ami a felvidéki magyar politikában történni fog, abban neki közvetlen felelőssége lesz. És a következményeket neki is viselnie kell majd.

„Mindenkinek kutya kötelessége beállni a felvidéki politika, tehát a Magyar Szövetség mögé, legyen akár liberális, akár konzervatív. A közös ügyek érdekében! Majd, ha ezek megoldódnak, akkor mindenki oda állhat, ahová a szíve húz”

jelentette ki Balogh Csaba. És hiába olvastam újra és újra e sorokat, akkor sem állt össze a kép.

A Magyar Szövetség nem hajlandó nagy, sorsdöntő, nemzeti vagy országos szintű politikai célokat és feladatokat felvállalni. Még a konszolidációt is csak a polgármesterek szemszögéből nézi, nem a hétköznapi emberekéből. A párt nagypolitikától való teljes távolságtartása miatt Balogh végletes, harcba szólító nyilatkozata aránytalan és furcsa.

Már a „közös ügyek” kifejezéssel is gondjaim vannak. A Beneš-dekrétumokat ide sorolhatnánk, de azért Gubík a felelősséget már áthárította Forró Krisztiánra és az államfőre. A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadása lehetne ilyen közös cél, de a magyar párt épp a progresszívokhoz dörgölőzik, márpedig az biztos, hogy Korčokkal, Naďgyal, Hlinával és Šimečkával egy közös koalícióban elérni a kisebbségek jogállásának törvénybe foglalását, esélytelen.

Ott van még magyar nyelv és kultúra helyzete, aminek javítására tényleg szükség lenne. Csakhogy amíg nem oldjuk meg a demográfiai kérdéseket, addig a magyar nyelvhasználat és kultúra mozgástere csökkenni fog. A gond az, hogy a Magyar Szövetség nem hajlandó foglalkozni a családpolitikával és a demográfiával.

Hasonló a helyzet a magyar tannyelvű iskolák hálózatával is. Ott azt látjuk, hogy a Magyar Szövetség már lepaktált Druckerrrel, és a jelek szerint eldöntötte, hogy az iskolahálózat leépítését esze ágában sincs akadályozni, csak menedzselni fogja a várhatóan kipattanó politikai és társadalmi válságot.

Szóval, nem értem, Balogh Csaba milyen politikai háborúba szólít több százezer magyart a Felvidéken, és pontosan milyen közös ügyek mentén. A Magyar Szövetség ugyanis olyan témát nem vállal fel, ami miatt véres kardot kellene végighordozni az országban. Szlovák provokáció ugyan van, de az mindig is volt, és mindig is lesz. A párt bejuttatása a parlamentbe pedig önmagában nem jelent eredményt (kivéve egy szűk üzleti körnek).

Hamis az a benyomás, hogy ez a magyarok utolsó utáni nagy esélye. Inkább az a helyzet, hogy ez a politikai garnitúra utolsó utáni (utáni és utáni) esélye, és ebbe a körbe most már Balogh Csaba is beletartozik.

Történt ugyanis, hogy a Szijjártó Péter magyar külügyminiszter a múlt héten Pozsonyba látogatott. Mióta Gubík Bugár Béla sugallatára majdnem egymásnak ugrasztotta a magyar és a szlovák kormányt egy álprobléma kapcsán, Szijjártó messziről elkerüli a párt székházát.

Ezúttal azonban mégis találkozott a felvidéki magyar politikusok „krémjével”, méghozzá a pozsonyi nagykövetség épületében, Szijjártó számára hazai terepen. Az előzményeket tekintve a találkozó kezdeményezője inkább a Magyar Szövetség és/vagy Balogh lehetett, nem Szijjártó. Akárhogy is, ez kulcsfontosságú mozzanat. Ebben a politikai játékban ugyanis Balogh óriási kockázatot vállalt azzal, hogy nagykövetként megtörte a Szijjártó és Gubík közti mosolyszünetet, és kvázi ő ültette le őket egy asztalhoz. Miért?

Mert mostantól a Magyar Szövetség minden kudarca Balogh Csabáé is lesz. Legalábbis, Szijjártó nagy valószínűséggel így fogja gondolni és ennek tükrében hoz majd döntést Balogh karrierjéről. És ezt Balogh is tudja.

Ezért van az, hogy Balogh a felvidéki magyarok „kutya kötelességéről” beszél. Mert most már az ő pozíciója is a tét, és ha a felvidéki párt és a nagykövetség által támogatott politika nem hozza az elvárt számokat, akkor bizony fejek fognak hullani. Így Balogh agresszív könyörgésbe kezdett, miszerint „kutya kötelességünk” megmenteni a karrierjét…

Ez az oka az indokolatlanul erős retorikának.

Mindez jó eséllyel arra utal, hogy Szijjártó szabad kezet adott Baloghnak a felvidéki magyar politika befolyásolása kapcsán. De egyúttal el is határolódott tőle. Ez olvasható ki abból, hogy Szijjártó a Magyar Szövetségről már csak mint magánember, és nem mint külügyminiszter hajlandó nyilatkozni, miközben Balogh teljes mellszélességgel a Magyar Szövetség szekerét tolja. Sőt, inkább átvette a kocsis helyét.

Mindenesetre, beszédes körülmény, hogy bár Budapest hivatalos álláspontja az, hogy „nem akarja megmondani a felvidéki magyaroknak, mit tegyenek”, Balogh ennek ellenkezőjét tette. Tekintsük ezt egy érdekes politikai thriller nyitányának…

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: a Magyar Szövetség hivatalos facebook-oldala