Már néhány alkalommal szóltunk róla, hogy Komárom legjelentősebb történelmi nevezetességei közé tartozik az a hatalmas erődrendszer, amely a két országban elterülő várost egységében fogja közre. Az objektum külső kerülete így meghaladja a 15 kilométert.
A szlovákiai oldalon, a létesítmény központi részeiben, az Öregvár és főként az Újvár térségében több jelentős fejlesztés történt, azonban a hatalmas építmény felújítása hosszú évtizedeket- több emberöltőt – vehet igénybe. Ezen nincs is csodálkozni való, hiszen maga az erődrendszer évszázadokig épült, az idők folyamán – főként a szocializmus éveiben meg jelentősen lepusztult.
Jelen alkalommal azokon a részeken barangoltunk, amelyek nem, vagy csak részben kerültek felújításra. Észak-Komáromot a Nádor-vonal és a Vág-vonal fogja közre, most az elsőn sétáltunk végig – mintegy 5 km hosszan.
A Nádor-vonal a Duna mellékágától (amelyet helyileg Kis-Dunának neveznek) kezdődően húzódik, egészen a Holt-Vág térségéig, pontosabb megnevezéssel az Apály-szigetig.
A védvonalat a Habsburgok idején, 19. század elejétől kezdték kiépíteni, a munkálatokat az ország nádora, József főherceg irányította, így róla nevezték el Nádor-vonalnak.
A hatalmas védőgyűrű e részén öt bástyát tekinthetünk meg, amelyeket erődfalak és egyéb védművek kötnek össze. Ezáltal az épületegyüttes zárt vonalat alkot.
Jelenlegi sétánkat az I. bástyánál kezdtük meg, a Duna-rakparton (a folyóból nem sokat láthatunk a zárt Kikötőtől). Az I. bástya fekvéséből adódóan aszimmetrikus alakú, hiszen a Duna-part és a fő városkapu – a Pozsonyi-kapu – védelmét kellett biztosítania.
Az erőd ezen részén tulajdonképpen a rendszerváltást követően felújított Pozsonyi-kaput szemlélhetjük meg, ahol a felújító cég építkezési anyagokat forgalmazott – de a vállalat azóta már megszűnt, a belső terek talán raktárhelyiségként szolgálnak.
Közvetlenül az erődfal mögött a Hajógyár területe húzódik.
Az építmény homlokzatán jelenleg is szépen látható a római számokkal kiírt 1884-es évszám, MDCCCXLIV, amely a kapu megépítésének dátuma.
A II. bástya megközelítésében a Duna-rakpartot követően a Barátság utcán folytatjuk utunkat. Áthaladunk a vasúti átjárón, a Pozsonyi főút alatt, és bal felől nemsokára meglátjuk az erődláncolat következő részét.
A II. bástya hatalmas külső és belterületet ölel fel; a rendszerváltozást követően szabadon bejárható volt, látni lehetett a nagy belső termeket, amelyek katonai szálláshelyekként is szolgáltak, továbbá az erődfal sánctestében a bástyákat összekötő széles folyosókat, meg kazamatákat. A jelenkorban ezt leginkább az ide közel eső hetes lakótelep privát érdeklődői járták be.
Végül az esőtől, hidegtől védő termekbe hajléktalanok költöztek és huzamosabb ideig itt tanyáztak. Ezzel az volt a gond, hogy életvitelüknél fogva rengeteg koszt, szemetet hagytak maguk után, így aztán hatóságilag kiköltöztették őket.
A komáromiak egy lelkes önkéntes csapata a II. bástya elhasznált, leélt termeit kitakarította, a bástya-udvarba vezető főkaput pedig a város lezárta.
A környéken lakók jónak tartanák, ha ebben a hatalmas objektumban, amely sok belső- és nagy külső térrel rendelkezik, egy szabadidő-park, illetve pihenő-park jöhetne létre. A hetes lakótelep közössége minden bizonnyal tudná értékelni.
A Nádor-vonal egyébként a rendszerváltozás óta különféle üzlethelyiségeknek, vendéglőnek, raktáraknak adott és ad teret, amelyek ezt rövidebb-hosszabb ideig veszik igénybe. A II. bástya sáncfalaiban jelenleg egy edzőterem, egy jól működő festékbolt és egy szinte új vendéglátó egység is üzemel.
A III. bástyához át kell mennünk a Lukáč utcán és tovább folytatni az utunkat a Barátság utcán. A bástyafalat ismét bal kéz felől pillantjuk meg. Szakemberek állítása szerint a III. bástya volt a Nádor-vonal központi bástyája.
Itt néhány helyre be tudunk lesni, átjutva a szabadon tátongó hatalmas boltíves kapuk alatt. Jelenleg néhány kisebb vállalat raktárhelyisége lehet itt, ezt mutatják a cégtáblák; a terület jelentős része egyébként elhanyagolt, gyomos.
A főkapu előtt egy koromfekete cica strázsál, miközben kényesen elnyúlva napozik, nem veszi komolyan a szolgálatot, felváltja őt egy komolyabb cirmos. A bástyafalon néhány ablakot pillantok meg, egyet kitörött üveggel, itt közlekednek ki és be a cicák (sok van belőlük). Ez itt meglátásom szerint a cica-laktanya, vagy cica-lak tanya, ahogy jobban tetszik. Bepillantok: ütött-kopott polcok, kényelmes öreg fotel. Cicáknak jó hely.
Ismét átkelünk egy vasúti átjárón, itt már közvetlenül az erődrendszer előtt félkörben haladó Körúton vagyunk; ismét bal felől pillantjuk meg a bástyafalat. A IV. bástyához érkeztünk el, amelyet csak kívülről szemlélhetünk meg – előterében egy rendezett udvart láthatunk, kerítéssel védve. Különféle reklámtáblák jelzik, hogy itt egy (vagy több) építkezési anyagokat forgalmazó (láthatóan jól működő) vállalat kapott helyet.
Továbbmegyünk; az V. bástya rendkívül érdekes, az egész Nádor-vonalon ez az egetlen hely, amelyen jelenkori kiépített út halad át; gyalogosan, kerékpárral, autóval egyaránt igénybe vehető. Erre a helyre kisgyerekekkel is eljöhetünk kirándulni, akár babakocsival is. Előbb a kétszáz éves boltíves kapuk alatt haladunk át, és máris rálelünk a kényelmes, aszfaltozott útra. Ha felértünk az emelkedőn, immár jobb felől a hatalmas bástyafalban gyönyörködhetünk, amelynek tetején elvadult cserjék, bokrok fák sorakoznak. Ha pedig bal felé vesszük az irányt, két perc múlva a Holt-Vág térségébe érünk, ahol ezerféle szórakozás és néhány vendéglátó egység vár ránk.
Ha éppenséggel nincs szándékunkban a Holt-Vág környékén kirándulni, érdemes utunkat a Körúton folytatni a következő bástyáig.
A VI. bástya azért is érdekes, mert ez köti össze a Nádor-vonalat a Vág-vonallal, ami aztán végigvezet egészen a XI. várdáig.
A rendszerváltást követően a VI. bástya környéke lett a legkorábban felújítva, helyenként bejárhatóvá, áttekinthetővé téve. Kezdetben szabadtéri színpad is működött itt, jó előadásokkal. Jelenleg is a kultúra, a kikapcsolódás, a szórakozás egyik kedvelt helyszíne, két jól működő vendéglátóhellyel. Továbbá itt található a Múzeum római kori kőtára, a Lapidárium, ahol a régiónk lelőhelyeiről származó kőemlékek láthatók, az említett korból. A kőtár a nyári időszakban látogatható.
A VI. bástya nagy füves belső udvarai szabadon bejárhatók, családi kirándulásokra alkalmas hely, bár nincsen mindenféle színes mászóka, csúszda, de van nagy, tágas tér, ahol futkározni lehet, meg dombra mászni, vagy vadvirágot gyűjteni, csokorba. A sánc tetejére két oldalról, lépcsőkön, meg kikövezett járdán is feljuthatunk és körbe is sétálhatunk – de kiskorú gyerekeket egyedül nem ajánlatos fölengedni.
A sánc tetejéről széles, mély árokba tekinthetünk le, amelyet újabb sánc zár közre. Az erődítmény e részén is átvezet néhány kitaposott, de részben elgyomosodott gyalogösvény. A bátrabb, gyakorlottabb, felnőtt korú turisták száraz időben, jó cipőben akár át is juthatnak rajta – de vigyázat, jelen esetben nem kijelölt túraútvonalakról beszélünk, ezt kizárólagosan saját felelősségünkre tehetjük meg! Ha mégis átjutunk, akkor a Holt-Vág és a Vág folyó közti térségben találjuk magunkat, ahol már kiépített útszakasz is vezet a két víz között.
A VI. bástya térségében az épített örökség összhangban van a természettel, szép kirándulóhely, szelídfényű őszidőben érdemes elindulni.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Megosztás:
Címkék: Apály-sziget bástyák családi program Duna erődítmény erődrendszer Habsburg-kor helytörténet holt-vág József főherceg kirándulás Komárom komáromi erőd kultúrális örökség Lapidárium Nádor-vonal öregvár Pozsonyi-kapu római kőtár természetjárás történelmi örökség Újvár városi séta városnézés
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
