Gerendai Károly: „Ha jövőre nem lesz Sziget, soha többet nem lesz”

A mai fővárosi közgyűlésen gyakorlatilag eldől, lesz-e még valaha Sziget Fesztivál Budapesten, vagy örökre búcsút inthetünk neki. Az alapító atya nyolc évvel ezelőtt útjára engedte, most mégis megmentené csemetéjét. Gerendai Károly a Válasz Online-nak elárulja, miért nem lobbizott politikus kapcsolatainál a megfelelő döntésért, illetve azt is nyíltan elmodja: ha 2017 után is az övé maradt volna a Sziget, a fesztivál már évekkel ezelőtt becsődölt és megszűnt volna. Interjú.

(…)

– Egyébként, hogy képes mindenkivel jóban lenni? Kedvesen beszélgetni Rogán Antallal és Magyar Péterrel is?

– Érdekelnek. Kíváncsi vagyok rájuk: arra, amit tesznek és amit tudnak. Ennyire egyszerű. (…) Az első Szigetnek 1993-ban Göncz Árpád volt a védnöke, közben Mádl Ferenc kulturális miniszterként adott nekünk hozzá támogatást. A világ sokkal kevésbé szólt még arról, hogy ki kivel van, inkább ügyek mentén gondolkodtak akkoriban. Annak, hogy mindenkivel jó kapcsolatot tudtunk kialakítani, oka volt az is, hogy az ügyre koncentráltunk, és mindig óvakodtunk attól, hogy a politikai szereplőktől függővé váljon a Sziget. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem álltunk ki határozottan az értékrendünk mellett, de igyekeztünk a napi politikai vitákból kimaradni, még ha ez nem is mindig sikerült, vagy akár emiatt elszalaszthattuk a támogatásainkat is.

– Nem váltak függővé? Hiszen most mondta, hogy már az elsőhöz is kaptak állami támogatást.

– Nem mindegy, mennyit. Egyetlen olyan év volt, amikor a költségvetésünk 10 százaléka állami forrásból jött: Deutsch Tamás sportminisztersége alatt. Az már kiemelkedő arány volt, a többi évben 1-2 százalék közpénz volt csak a Szigetben. Nyolc éve meg, amióta átadtam, nulla. Még a Covid alatt sem kaptak semmit. Miközben a teljes hazai fesztiválpiac 52 százalékát önkormányzati vagy állami cégek szervezik, a közpénz aránya a fesztiválok költségvetésében pedig átlagban 42 százalék.

Mi ennek ellenére nem támogatást kértünk most sem, csak azt, hogy a főváros bontsa fel a jelenlegi tulaj, a Superstruct területhasználati szerződését és az új megállapodásban az első években adjanak kedvezményt, amit később visszafizetünk, ha egyenesbe jön a fesztivál költségvetése.

(…)

Ha ugyanis jövőre nem lesz Sziget, úgy hasznosítja a Hajógyárit Budapest abban az időpontban, ahogy csak akarja. Kár tehát nem éri. Viszont, ha jövőre nem lesz Sziget, soha többet nem lesz. Azzal érné valódi kár a fővárost, de az államot is. Minden évben kiesne az a sok-sok milliárd, amelyet ez a fesztivál az államnak, a fővárosnak és a kerületeknek termel adóbevétel formájában, és ugye a területhasználatból sem jönne már pénz 2027-ben. Amit tehát a képviselőknek el kell dönteniük, valójában nagyon egyszerű: akarják-e, hogy legyen Sziget fesztivál a jövőben, vagy nem akarják?

(…)

– Ha megszavazzák, amit kell, utána már ígér valamit a fővárosnak?

– Mégis miből ígérjek? A tervezett veszteségből? Hogy világos legyen: a Szigetet nem azért veszem át, ha át tudom venni tényleg, mert pénzt látok benne. Nem látok. Nem is tudok senkit azzal kecsegtetni, hogy szálljon be, mert rövid távon megtérül.

– Szívjóság?

– Nem akarok álszent lenni: szeretek sok pénzt keresni, szeretek jól élni. A Sziget viszont még évekig nem hozza majd a pénzt, hanem viszi. Azért vagyok hajlandó rászánni heti két-három napot az életemből a következő egy-két évben, mindenféle anyagi juttatás nélkül, mert meg akarom menteni. Ha sikerül és ha öt-tíz év múlva nagy profitot ér el a fesztivál, aztán abból részt kérne majd valahogy a főváros, azt a logikát legalább meg tudnám érteni.

A mínuszból viszont nem lehet buszokat venni. Tehát ha a képviselők akarják, hogy legyen Sziget, akkor megszavazzák a mostani tulajdonos területhasználati szerződésének felbontását. Akkor át tudom venni a céget és elkezdhetjük a szerződéskötést a fellépőkkel, meg a jegyértékesítést – mindez már így is három hónap csúszásban van. Ha a tisztelt képviselők nem akarnak Szigetet, akkor meg nem szavazzák meg a mostani szerződés felbontását.

Akkor az lesz, hogy a tulajdonos felszámolja a céget, Sziget meg nem lesz, sem jövőre, sem máskor – a szervezőcsapat ugyanis szétszéled és senki nem fogja tudni később összeterelni megint. A közönség is máshova vesz jegyet, máshol nyaral, azon sem lehet már változtatni később.

(…)

– Díjat kell majd fizetnie a Sziget brandért, amelyet ön talált ki?

– Igen, de ez teljesen korrekt. Megvették ezeket a jogokat, jó árat kaptam értük, aztán ők milliárdokat buktak rajta, most pedig sokkal kevesebbért vásárolhatom vissza. Érthető, hogy ha valami bevételre még szert tudnak tenni belőle, csökkentve a veszteségüket, élnek a lehetőséggel. Nem igaz tehát az a most gyakran hallott szöveg, hogy jött a szemét multi és kicsinálta a Szigetet, hogy piacot teremtsen a többi fesztiváljának. Az, hogy Sziget volt még idén is, nekik köszönhető: ha nálam maradt volna, már a Covid éveiben csődbe jutunk és lehúzzuk a rolót. Mi nem tudtunk volna milliárdos bukásokat finanszírozni.

– Olyan önnek a Sziget, mint egy gyerek, amely felnőtt, kirepült, aztán elitta mindenét és apunak újra a hóna alá kell nyúlnia?

– Inkább olyan gyerek, aki csinált egy vállalkozást, amely tönkre ment, nekem meg az a feladatom, hogy ha tudom, kisegítsem és adjak neki egy új esélyt. Nem úgy tervezem, hogy tíz év múlva is Szigetet szervezek majd. Megpróbálom megtalálni a működő szakmai konstrukciót és a befektetőtársakat, hogy ha talpra áll a gyerek megint, folytathassa az életét önállóan. Épp azért hagytam abba nyolc éve, mert úgy éreztem, kiöregedtem és nem értek már hozzá.

(…)

– Miért nem csinál belőle aranyos kis magyar fesztivált újra?

– Felvetődött bennem is, hogy érdemes lenne-e visszamenni a kezdetekhez. Olyan fesztiválból viszont van több is Magyarországon. A Szigetnek éppen az a lényege, hogy nagy, hogy nemzetközi, hogy öt napig legalább tart, hogy nem csak néhány koncert, hanem nyaralás. Arra büszke vagyok, hogy én neveltem fel ekkorára – nem volna jó érzés, ha most le kellene vágnom kezét-lábát, hogy akkora legyen, mint csecsemőként volt. Ezt a modellt szeretném tehát tovább vinni és ha lehet, nemzetközileg még sikeresebbé tenni.

(…)

– A Szigetről is mindig elhangzott, hogy veszteséges. Aztán ön meg mégis milliárdos. Ezt hogy kell csinálni?

– A Szigettel kapcsolatban inkább a nullszaldóval nyösztettek, azt mondtam akkoriban párszor, nem annyira veszteséget. Persze volt úgy négy veszteséges évünk is, de szerencsére nyereség sokkal többször. Fura egyébként, hogy engem mindig a fesztivál üzleti részéről kérdezgettek. Miközben más fesztiválok szervezői fennkölt módon nyilatkozgathattak a tartalomról, a misszióról meg a vízióról, engem afféle vállalkozónak tekintettek mindig. De akkor tegyük rendbe a pénzkérdést! Én abból lettem milliárdos, hogy felépítettem vállalkozásokat, amelyeket aztán több esetben is eladtam. (…) A Szigetnek sem a működtetése, hanem az eladása hozott igazán nagy pénzt, akkor már tényleg milliárdos lettem.

(…)

– Másképp fogalmazva: ha ma nem szavazza meg a közgyűlés a területhasználati felmondását, ugrott a Sziget örökre?

– Nem nagyon látok más lehetőséget. Rövidesen, napokon belül elérünk ahhoz a ponthoz, ahol már egyértelműen nem lehet megcsinálni a fesztivált. Úgy meg már nyilván nem veszem át a céget sem – hiszen csak azért nincs értelme, hogy aztán én számoljam fel és küldjem el az ott dolgozókat. Szóval elég frusztráló most ez az időprés. Ha ugyanis november elején nem tudunk elkezdeni jegyet árulni, akkor nem lesz Sziget. Közgyűlés márpedig most van, utána már csak november végén lesz. Addig márpedig biztosan nem lehet altatni ezt az ügyet. Persze rendkívüli közgyűlést is össze lehet hívni elvileg… Nagyon remélem mindenesetre, hogy ma megszavazzák a korábbi szerződés felmondását és valahogy rábólintanak az új tervezetre is. Nem sokkal e beszélgetés megjelenése után már tudni fogjuk, ez történt-e. Sziget-szempontból ezek most tényleg sorsfordító órák.

VálaszOnline: „Ha jövőre nem lesz Sziget, soha többet nem lesz” – sorsfordító órákat él át Gerendai Károly

Nyitókép: Válasz Online / Vörös Szabolcs