Szinte minden évben több százmillió eurót költ Szlovákia az állami kórházak adósságainak konszolidálására. Sokak szerint ez arra utal, hogy ezek az intézmények képtelenek nyereségesen működni, és a rendszer maga is rosszul van beállítva. Ugyanakkor vannak magánkórházak, amelyek azonos körülmények között nyereségesek tudnak lenni – sőt, terjeszkedni is kívánnak. Ez felveti a kérdést: vajon tényleg csak a magánszektor tud hatékonyan kórházakat működtetni?
Az Árért Értéket (ÚHP) legfrissebb elemzése szerint a látszat csal. A gazdasági eredmények mögött nem feltétlenül a hatékonyság vagy a hozzáértés áll, hanem egy sokkal egyszerűbb – és kevésbé igazságos – tényező: az egészségbiztosítóktól kapott különböző összegű térítések.
Tények és félreértések a kórházi hatékonyságról
A közvélekedés szerint a magánkórházak jobban működnek, az államiak pedig eladósodottak, alacsony hatékonyságúak. Az ÚHP azonban hangsúlyozza: ezek az összehasonlítások gyakran félrevezetők, mert nem azonos kategóriájú intézményeket mérnek össze. A magánszektor többnyire kisebb, járási kórházakat üzemeltet, míg a legnagyobb állami adósságokat a nagy egyetemi klinikák halmozzák fel – amelyek oktatási, képzési és sürgősségi kapacitásokat is fenntartanak.
Amikor azonos típusú, járási kórházakat vizsgáltak, érdekes eredmény született. Az állami tulajdonban lévő, megyei önkormányzatok (VÚC) által fenntartott intézmények bizonyultak a leghatékonyabbnak, legalacsonyabb átlagköltségekkel. Ennek ellenére a biztosítóktól alacsonyabb térítést kapnak, mint a magánkézben lévő kórházak.
A pénz nem a teljesítményhez kötött
A kommentár szerint az Agel és a Penta Hospitals magánkórházi láncok ugyanarra az ellátásra sokkal magasabb összegeket kapnak. Míg a megyei kórházak 2023-ban egy standardizált kórházi ellátásért átlagosan 2270 eurót kaptak, addig az Agel hálózat intézményei ugyanezért 2710 eurót – vagyis több mint 19%-kal többet.
Ez az eltérés torzítja a képet, hiszen a magasabb bevételek nem a magasabb hatékonyságot, hanem az előnyösebb tárgyalási pozíciót tükrözik. Ha a megyei kórházak ugyanolyan térítéseket kapnának, mint az említett magánhálózatok, éves szinten 6,3 millió euróval több bevételük lenne – ez akár nyereséget is jelenthetne.
Miért vannak egyáltalán különbségek?
Az egyik fő ok az átláthatóság hiánya. Az elemzés példaként említi a vágbesztercei kórház és az Általános Egészségbiztosító (VŠZP) közötti szerződést, amely 29 módosítást (dodatok) tartalmaz, de ezek összesített, nyilvános változata nem elérhető. Ez megnehezíti a független elemzést és összehasonlítást.
Körkép-vélemény:
Magyarul: a szerződés törvényből adódóan nyilvános kell, hogy legyen. A kínos részletek elrejtése érdekében kiegészítésekbe (közismertebb szlovák nevén „dodatok”-ba) rejtik el a konkrétumokat. Ezt a módszert az állami szervektől az állami vállalatokon és a közbeszerzési szereplőkön át az önkormányzatokig nagyon sokan alkalmazzák (tisztelet a kivételeknek).
További gond, hogy Szlovákiában még mindig nem működik teljes körűen az ún. DRG-rendszer (Diagnosis Related Groups), amely objektív, diagnózis alapú finanszírozást biztosítana. Ennek hiánya lehetővé teszi a biztosítók számára, hogy egyedi megállapodásokat kössenek, gyakran teljesítményfüggetlen, múltbeli volumenen alapuló fix összegekkel.
Apró lépések az átláthatóság felé
2025 áprilisától az első szakaszban már az egészségügyi ellátás típusainak 15 százalékára bevezetik az egységes árakat. Emellett a VŠZP is változtatott: azoknak a kórházaknak, ahol a teljesítmény csökkent, de a finanszírozás nem változott, mostantól teljesítményalapú kifizetést vezetett be.
A jövőben negyedévente nyilvánossá válnak a kórházi finanszírozási adatok, ami segíthet a torzulások feltérképezésében, és erősítheti a közbizalmat.
Keserű konklúzió a szerkesztőtől
A szlovákiai egészségügyi rendszer egyik legnagyobb problémája nem feltétlenül az állami kórházak működése, hanem a finanszírozás rendezetlensége. A DRG-rendszer bevezetése, a szerződések nyilvánossága és az egységes elszámolási módszerek segíthetik a tisztább, hatékonyabb működést. Addig azonban az állami kórházak gyakran hátrányból indulnak – nem a munkájuk, hanem a rendszer miatt.
A fő probléma, hogy amíg ez a rendszer előnyt biztosít a nagy játékosoknak a piacon, nem nagyon van politikai akarat a megváltoztatására. 2020-ban, a Smer bukását elhozó választások előtti hetekben csaknem kormányválságot robbantott ki az az egészségügyi reform, amit az akkori egészségügyi miniszter, Andra Kalavská próbált átverekedni (ma az Agel magánkórház-láncnak dolgozik…).
Az akkor elejtett félmondatokból az derült ki, hogy a nem állami kórházak „lefölözik” a jól fizető egészségügyi feladatokat, míg a költséges, de kevésbé megtérülő vagy egyenesen veszteséges kezeléseket egyszerűen nem vállalták. Ezzel átterhelték ezeket az állami kórházakra. Az állami kórházakhoz így aránytalanul sok költséges és nem megtérülő egészségügyi ellátási feladat került, míg a magánkórházak kimazsolázták maguknak a legjobban fizető portfóliókat.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: canva
Megosztás:
Címkék: állami kórházak DRG rendszer egészségpolitika egészségügy költséghatékonyság kórházfinanszírozás magánkórházak Szlovákia transzparencia VšZP
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
