Megtörtént eset: anya jön, elmondja, hogy meghalt a szeretett nagypapa. A gyerek sírva elkezdi faggatni, hogy akkor most mi van, hol van, mi lesz azzal, aki meghalt. Az anya újra és újra elmondja a temetést, hogy „emlékeinkben él”, „gondolunk rá”, de egy idő után elveszíti a türelmét, és azt mondja: „Értsd már meg, kisfiam, meghalunk, a testünket leteszik a földbe, ott megeszik a kukacok -és kész!” És azóta a gyerek fél, nem mer elaludni…

 

Nem a kukac a baj, amire először gondolnánk, hanem az igazi baj az „és kész”. Ez az, amit a gyerek nem tud felfogni. És: nem is igaz! Mert, ha például hívők vagyunk, mondhatjuk azt – feltéve persze, hogy ezt is gondoljuk, mert ez fontos –, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy este letesszük a ruhánkat, egy idő után a lélek is leteszi a testet, ami már elkopott, elhasználódott, és elszáll. Majd találkozunk vele, ő lát minket, mi is fordulhatunk hozzá. Ilyeneket is mondhatunk, ha ebben hiszünk!

 

De ha természettudományos alapon állunk, akkor sem az a válasz, hogy „és kész”. Az ember teste kétharmad részben víz, egyharmad részben ásványi só, ilyen módon a népballadának van igaza: a szerelmeseket eltemetik, és mert életükben nem lehettek egymáséi, a két sírból egy-egy liliomszál hajt ki, és összefonódik. Ez nem csak egy költői kép. A liliom víz és ásványi só, ami a napfény hatására átalakul mindenfélévé, klorofillá és hasonlókká.

 

A lényeg tehát az, hogy akkor sincs „és kész”, hanem átalakul, és patak, felhő, folyó, tenger, eső, hó lesz belőle, és „kő”, „virág”, tehát itt van, itt marad körülöttünk az a valami, valaki, aki elment… Ezt is mondhatjuk a gyereknek, ez nem hazugság, ez igaz! Csak az „és kész” emészthetetlen – a metamorfózis, az átváltozás kibírható.

 

 

Dr. Vekerdy Tamás pszichológus, író, műfordító (facebook)

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!