Elcsigázott agyam csupán
Panaszt képes szülni most,
Mely zsibbadva dúl fejemben itt,
S átkos, zord-alattomos,
És csak ég, mint máglya itt benn
Fájó szemgolyóm mögött,
S tépi belül koponyámat,
Mint a tükör, mely törött.
.
Elégedetlenség tűi
Döfik, dúlják testemet,
S te is gyakran zavarsz meg, Te
Túlélénkült Képzelet,
És az emlék és az álom:
Néha mindez teher csak,
Többre vagyok hivatott én,
S Mást áhítok magamnak!
.
Nem ott tartok, ahol vágyom,
Körbe-körbe mozgom csak,
S éveim mind pocsékolom
Várva a nagy Alkalmat:
Azt a percet, melyben minden,
Mire vágyom, úgy jön el,
Mint egy álom, s megértem, hogy
Mit kezdjek életemmel.
.
S keresem és kutatom én,
Mi az, miben még lehet,
Hogy jelentőset mutassak fel,
Megőrizve nevemet.
Ezért halmoz elmém verset,
Rímes sort a sor urán,
S biztatom és hitetgetem
Magam azzal, hogy Talán:
.
Talán egyszer, valamikor
Megjegyzik majd nevemet,
S művem Élő, Lüktető Szép
Áldott, Érték, Ék lehet.
Ezért szükség írni hát most,
(Megírni bár nem lehet),
Mi örömöm, s átkom nékem,
S Mi nyomasztja lelkemet..
.
Ezek is csak szavak, és én
Nem tudom, mi mit jelent
De csak ez, mint mérni tudom.
Értékem s az Életem.
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Főoldal igee Igee Kerepesi Kerepesi Igor poéta vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
