Poétika 16 – Valahol…

Valahol, egy felhőn túlról

Tán az Úr tekint le rám,

S mérgelődik újra rajtam,

Boldogtalan kisfián.

Nem értheti, mi baj megint,

(Magány bánt vagy düh hevít),

S elszörnyedve, magára ő

Mély-szürke fátyolt terít.

.

Én meg nézem a szövetén

Átszűrődő fény-özönt,

Melyet a Hold ömleszt ránk, s mely

Minden macskakőt elönt,

És e látvány rég volt képet

Ébreszt bennem,

(s jaj megint!),

Öröm helyett nosztalgia

Hiány-kesernyéje int…

.

Igy hát inkább, elmúlatni

Ezt az érzés-szellemet,

Szivem-fejem megnyugodni

„Haza”, hozzád kergetett.

S oly jól esik, – elgondolom – ,

Mikor melléd ülök majd,

S puha csenddel zavarod el

Mellőlem Te mind a zajt…

..

.

Kerepesi Igor