Először csak a cikk címére figyeltünk fel, majd elolvastuk az egész interjút. Az alábbi résznél gondolkodtunk el igazán (lásd keretes kivonat).

Mert mit is akar sugallani a vegyes közegben élő szlovák író? Hogy a származás és az identitás teher? Hogy kényelmesebb, ha nyugalmunk érdekében hallgatunk, ha nem vállaljuk fel nemzetiségünket, mert ezzel egy csomó problémától óvjuk meg magunkat? Hogy nekünk is jól mehet, ha semmilyen „káros és undorító” nemzetiségi bélyeghez nem tartjuk magunkat?

Kérdés: Érzékenyen, ugyanakkor nagyon világosan dolgozik a „magyarkodás“ motívumával, nagyjából az ismert káromkodás alapján, miszerint a buta szlovák valójában magyar. Kétnyelvű közegben él Dél-Szlovákiában. Hogyan lája a nemzetiségi együttlét minőségét?

Válasz: „Szerintem a buta szlovák nem magyar, szerintem a buta szlovák olyan, mint a buta magyar, Még rövidebben: a buta az buta. És a rendes, mérsékelt, nemzeti ellentétektől hajszolt ember az áldozat. Függetlenül a származásra és identitásra. Érsekújvárban szerencsére a magyarok és a szlovákok nagyjából konfliktusok nélkül élnek. Ráadásul azoknak is jól megy, akik semmilyen nemzetiséghez nem tartják magukat, mert az ilyen bélyeget károsnak és undorítónak tartják. Éppen a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken könnyebben tudatosítjuk, hogy tartozni valamelyik nemzethez, és ehhez igazítani a nézetekeinket a körülöttünk levő emberekről veszélyes, és előbb utóbb katasztrófához vezet. Csakhogy egy más hajlamú ember a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken egyéni megfontolásból, rejtélyes, ne adj isten genetikailag megalapozott okokból a sovinizmusból alakítja ki az élete értelmét, melyet nem egyszer naivan hazafiságnak nevezünk.”

Az író Balla: A buta szlovák olyan, mint a buta magyar (SME, augusztus 30.)

De vajon hová vezet mindez? És egyébként is? Miért ne vállaljuk büszkén, amik vagyunk? Magyar, szlovák, ruszin? Épp ellenkezőleg. Nem inkább arra kellene törekedni, hogy ne váljunk langyos, színtelen, szagtalan, vélemény nélküli tömeggé? Miért baj az, ha mások is tudják rólunk, kik vagyunk, és mit akarunk? Miért ne lehetne elfogadnunk egymást? Szlovák a magyart és fordítva? Vajon lehetséges ez?

Vagy csak félreértettük az egészet?

Király Zsolt

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!