I.
Előttem egy fehér lap csak,
Titok még az életem,
S nem tudom, az Ég reája
Mily kalandot fest nekem,
Nem tudhatom, nagylelkűn
Vagy feddőn ér-e ecsete,
S lesz-e nyoma vidám szín vagy
Koromsötét, fekete.
Nem tudom, hogy lesz-e majd,
Kit mellém rendel társamnak,
Hogy együtt fessük történetünk,
Együtt szállva kalandnak,
Nem tudom, hogy elsőrangú,
Jó Mesterként alkot-e,
Vagy a mű csak nagyobb művek
Másolata, szégyene.
II.
Érdekes mód, izgat most,
Hogy nem is sejtem mi vár rám,
Közel jár már a változás!
Közel jár az én órám!
Megtörténhet akármi még,
S lehetek még akárki,
(De jó volna, csak néhanap
A jelen mögé belátni!):
Merre tartok, s utam vajon
Mily állomáshoz sodor?
Azzá leszek, mit megsúgott
Egykoron a gyermekkor?
Az leszek én, miről régen
Naphosszakat álmodtam?
Vagy félre kell, hogy álljak majd
Komoran és csalód’tan?
III.
Mi válik majd valóságra
Mindabból, mit képzeltem?
Mit kaphatok olcsón majd?
És miért kell majd küzdenem?
Büszke leszek majd magamra
Egykor, távol korokban?
S büszkék lesznek majdan-e rám
Itt haza, a falumban?
Mormolgatják nevem vajon
Majdan, hogyha elmúlok?
(Remélem, hogy magam mögött
Elépesztő űrt hagyok).
S nem csak űrt, de kincseket is,
Sok-sok érték-verseket,
S Hitet, Reményt, Szép Szavakat
Élet áldó szerelmet.
IV.
S remélem, ha eljön majd az
Utolsó nagy pillanat
Dicső robaj kíseri majd
Csupa Rejtély Utamat,
S azt mondják majd: „értékes volt,
S gazdag, szép az élete,
Élménnyel és szép kincsekkel
Kalandokkal volt tele.”
S Istenemre, órjás dolgok
Készülődnek mostan tán!
(Nem hittem, hogy így vonz majd,
Hogy nem is sejtem, mi vár rám),
Szemeim előtt mostan csak
Kérdőjelek táncolnak,
S éltem, jövőm fehér lap csak,
S nem tudom, mit tartogat.
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
