Napról napra másra vágyom,
(álmom álmot üldöz el),
S minden egyes új pillanat
Újabb Vágyálmot nevel.
Ábrándjaim változóak,
Szeszélyesek, mint a szél,
S mégis, naiv lelkem bután
Val’mi megoldást remél.
.
Kérdés, hogy a Káoszon, mit
Határozatlanság szül,
S melybe külső ártó erők
S Kételyek sora vegyül,
(mi fojtogat, és elemészt,
némaságba taszít le),
Hogy lehet az Ég úrrá,
Mit kezdhet vajon vele?
.
Sejtem én, a baj, hogy itt van,
Ellenségem én vagyok,
Én ki mindig, mint egy gyerek
Minden nap mást akarok…
Hogy bírna az Ég követni
Vágyam, mesés Óhajom,
Mikor, mint más köpönyegét,
Vágyam ki-be forgatom?…
.
Mert segít bár az Ég, ha tud:
Valóra vált, mit lehet,
A baj csak, ha nem lel, csupán
Változó igényeket,
Gondolja hát, mit segítsen
Egy ilyfajta emberen,
Időt hagy, míg kitalálom
Hogyan tovább, mi legyen.
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
