Nyitókép: Körkép.sk

 

A Teátrum Színházi Polgári Társulás 2021. augusztus 21-én mutatta be Kodály Zoltán Háry János című daljátékát a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központban, amivel óriási sikert aratott. A premiert követően a társulat számos településre elvitte a színes zenés darabot, és mindenütt magával ragadta a nézőket.

 

A komáromi közönség közkívánatára a Háry János daljáték 2023. február 26-án ismételten színre került, hogy azoknak is módjuknak legyen látni, akik a premiert elszalasztották, vagy szívesen megnéznék még egyszer.

 

Az ismételt előadáson a Városi Művelődési Központ hatalmas tere zsúfolásig megtelt a nézőközönséggel.

 hirdetes_810x300  

 

 

Az előadás rendezője Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész, aki a darabban az idős obsitos szerepét játssza.

 

Kodály Zoltán Háry János daljátéka Garay János AZ OBSITOS  című humorral telített, anekdotázó elbeszélő köleménye alapján született, ami a hajdani falusi kocsmázások hangulatát idézi, de napjainkra is jellemző emberi vonásokat sorakoztat fel, amelyek bármelyik italkimérésben megfigyelhetőek.

 

A Háry János Kodály Zoltán legelső daljátéka, amelyet a magyar ősi népzene kincseivel színezett, és éppen emiatt korunkban is igazi értéket mutat fel.

 

Maga, a kocsmai asztalnál szárnyra kapó történet meseszerű, mondhatni teljes mértékben népmesei jelleget tükröz, ami megadja számunkra azt pihentető, ellazító illúziót, hogy a nehéz helyzetekben is minden jóra fordulhat. És hát miért is ne, hiszen a reménynek minden helyzetben jelen kell lennie.

 

A történet egy konkrét helyszínen, a nagyabonyi kocsmában kezdődik, ahol  összejönnek az ivócimborák. A kocsmáros mindegyiket ismeri, és kérdés nélkül is tudja, kinek mit töltsön. Afféle törzsvendégek – ekkor még a színpadi kép egy valós élethelyzetet mutat, a történet akár napjainkban is játszódhatna. Az összeszokott törzsvendégek már csak Háry Jánost, a vén obsitost hiányolják a társaságukból, aki gyakran meséli ifjúkori kalandjait.  Az ivócimborák hiszik is meg nem is az öreg történetét, de mindenképp szívesen hallgatják.

 

Végül csak megjelenik Háry János bácsi (Dráfi Mátyás), és a többiek unszolására belekezd egy újabb történetbe. És ebben a pillanatban lépünk át a valóságból a mesék birodalmába, ahol egy magyar vitéz képes legyőzni a nagy Napóleont. A felnőttvilágban valami olyasmi ez, amint a kisgyermek várja szüleitől az esti mesét, hogy kiszakadjon a valóságból, és minden körülmények között a szép és jó győzedelmeskedjék.

 

 

A mesés történet legeleje két mesés ország, Burkusország és Osztria határára visz el bennünket, ahol sorompó választja el a két területet, mindegyik oldalán egy-egy határőrrel. Burkusországot a néző saját fantáziája szerint helyezheti a térképre, melyet akár germán népek is lakhatnak, de a konkretizált helyszín, a „gránic” – határ (hranica) szláv népek földjét is takarhatja. Ezen a területen roppant hideg van, még a pálinka is megfagy, a sorompó túloldalán viszont nagyon meleg van, a bor is túlzottan fölmelegszik.

 

A másik ország, Osztria nyilvánvalóan Ausztria területét jelzi, amit az is erősít, hogy ide akar átlépni a Franciaországból hazafelé tartó császárné, Mária Lujza.


És a konfliktus éppen ebből adódik: a határon nem engedik át Mária Lujzát és kíséretét, de rettenetesen fáznak, így bemennek melegedni az őrbódéba, amelynek egyik fele az egyik országban, másik fele a másik országban van.

 

De megjelenik a színen Háry János (a címszereplő, Pfeiferlik Tamás) vitéz katona, aki pillanatok alatt megoldja a helyzetet, mert áttolja az egész házat az osztriai félre. Ettől a vitézi cselekedettől persze beleszeret Mária Lujza a szép, daliás magyar legénybe, naná, hogy beleszeret, ám Jánosnak van már mátkája, Örzse, akivel nagyon szeretik egymást. Mária Lujza csábítgatja a vitézt Bécsbe, ahol testőr lehet, amit az végül el is fogad, de kialkudja, hogy Örzsét is viszi magával.

 

A következő helyszín már a bécsi Burgban játszódik, és itt persze bonyolódnak a szerelmi szálak, végül háború is lesz, ahol Háry János legyőzi Napóleont, és természetesen a szerelmi viszonyokban is minden jóra fordul.

 

A játékszínen nagyon érdekes és sokatmondó a kifejezésmód, ahogyan mindenki a Habsburg Birodalom jelképes madarát, a kétfejű sast etetgeti. Ezek közé keveredik Örzse is, a szép magyar lány, aki szintén finom falatokat rakosgat a madár mindkét csőrébe, és sepreget, takarít körülötte.

 

 

Ami a prózai cselekménynek folyamatos dinamikát ad, az a Dunakeszi Szimfonikus Zenekar magas művészi teljesítménye, Farkas Pál karnagy vezényletével, és a Komárom Táncműhely bámulatos, magával ragadó előadása, melynek koreográfiáját Gábor Klára és Barthalos Kristóf tanították be. Rajtuk a gyönyörű népviseletes ruhák pedig a szemet gyönyörködtetik.

 

Magas művészi értéket képviselnek a műben előadott autentikus népdalok, amelyek a régi időket hozzák vissza, de tartalmilag most is időszerűek, hűen jellemzik az emberi érzésvilágot és tükrözik a szórakozási szokásokat.

 

Erre jó példa lehet az „Ó, mely sok hal terem” kezdetű magyar népdal Kodály Zoltán gyűjtésében. A népdalt Alsószecsén gyűjtötte, majd egy évtizeddel később Bakonybélben is följegyezte a dal hasonló változatát. Végül a kettőből alkotta meg a Háry Jánosban elhangzó változatot, ami aztán nagyon népszerűvé vált:

 

Addig kell a vasat verni, amíg tű-zehherehherehhehes.
Semmit sem ér olyan hordó, amely ü-rehherehherehhehes.
Kell hát bele tenni. Ki kell aztán venni,
Ha szüksé-gehherehherehhehes.

 

A darabban egyaránt szerepelnek profi és amatőr színészek, akik mindannyian kiváló énekművészek, így az általuk előadott csodálatosan szép, amellett nagyszerű hangulatot teremtő magyar népdalok egytől egyig professzionális szinten hangzottak el.

 

Az egyes helyszínek díszletei pedig Kopócs Tibor művészetét dicsérik.

 

Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész, a felvidéki színjátszás ma is aktív, neves személyisége, aki az előző év novemberében töltötte be 80. életévét, a Háry János daljáték színrevitelével gazdagon megajándékozta a nézőközönséget.

 

Többször, több helyen hangsúlyozta, küldetésnek tekinti színészi feladatát, melynek fő célja a szép magyar szó segítségével összekovácsolni a nemzetet, megállítani a magyarság számbeli csökkenését. Bízunk benne, hogy misszióját – sok nagyszerű darab rendezésével – még sok-sok évig végzi a színházkedvelő közönség örömére, és az összmagyarság javára.

 

Buday Mária

A képek a szerző felvételei.

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.