Fergeteges hangulatot teremtett Komáromban a Bordó Sárkány

Nyitókép: Körkép.sk

Fergeteges hangulatot teremtett Komáromban a Bordó Sárkány neo-folk együttes, akik augusztus 25-én, péntek este éppen 10. alkalommal tértek vissza az Európa Udvar Borozójába. A „Sárkányok” hírére a rajongók óriási serege gyűlt össze e belvárosi téren, ahol a zenekar a vendéglő terasza előtt alakította ki pódiumát úgy, mint már sok éve is, hiszen a sokadalom úgysem fér be annak falai közé. 

A szívvel és lélekkel muzsikáló Bordó Sárkány középkori kocsmazenét játszik, hozzátéve saját adottságaikból fakadó hangzásvilágukat, melyet így világzeneként is értelmezhetünk. Dalaikban ugyan letűnt korok hangulatát idézik vissza, de ezek témáikban a ma emberéhez is szólnak, és adják zenéjüket olyan hévvel, lelkülettel, lendülettel, hogy nincs ember, aki ellent tudna állni e középkori rock and rollnak. 

Színpadi megjelenésük elképesztően jó, ahogy letűnt korok hangszereivel, mondhatni egyes tagok toprongyos viseletben jelennek meg a színtéren: az együttes frontembere Szlama Laci agyonszakadt farmerben, mezítláb lép elénk, valahogy ezzel is jelezve, hogy ők a legnagyobb embertömeg szerves részei.

Az öttagú banda vezetője Dickmann Roland főként középkori dudán játszik, Szlama László kobzon, Kiss Ernő mandocsellón, Fábi János hegedűn, Szőke Miklós Márk dobon, ütőhangszereken. Az említett hangszereken kívül az est folyamán sok egyéb instrumentum is előkerült.

Az együttes magával ragadó temperamentumos kobzos-énekese, Szlama László egyedi karakterével, ugyanúgy az egész banda, különleges dallamvilágukkal szinte odakötötték a közönséget a pódium elé.

A jelenleg 13 éves Bordó Sárkány 2010-ben jelentette meg első lemezét „Világfa” címmel, ezt követően 2013 tavaszán adta ki második, „Óperencia” című nagylemezét, majd 2018 tavaszára született meg „A lány és a sárkány”, 2021-ben pedig a „XX. századi krónikás”.

A koncert első harmadában leginkább e legutóbbi lemez dalait adták elő, melynek üzenetei óhatatlanul Tinódi Lantos Sebestyént juttatják eszünkbe, aki ott volt a végeken is, és énekelve adta elő, hordta hírül a küzdelmek végkifejleteit, az emberek búját-bánatát, de örömeit, hőstetteit is. Ugyanez a lelkes korrajz mutatkozik ki a Bordó Sárkány dallamiból, amelyben korunk átlagemberének küzdelmeit is felfedezhetjük.

Nem vagyok törpe, sem óriás, csak egy huszadik századi krónikás,
Nem leszek szolga és nem leszek úr, míg a hangszeren megszólal az összes húr,
szól, szól, szól, az összes húr.

E középkori hangulatú dalok főként a világzenének nevezett hangzásvilághoz igazodnak, melyek táncra perdítőek és erőteljes dinamikával szólalnak meg.

Az együttes jelentős helyszíneken kapott már szerepet, játszottak a Zeneakadémián, a Magyar Állami Operaházban, a Fonóban, a Fészek Művészklubban, a Budapesti Nyári Fesztiválon, a Mesterségek Ünnepén, a Nemzeti Vágtán.

Ugyanígy külföldi szerepléseik is számottevőek, koncerteztek Norvégiába, Észtországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Lengyelországban, Németországban.

Saját elmondásuk szerint a színpadi koncertek mellett szívesen részt vesznek vásári mulattatásokban, várjátékokban, reneszánsz karneválokon. Mindezek mellett szerepet vállalnak moldvai csángó táncházakban.

Bár zenéjük fő forrása talán az ír népzene, ám a moldvai dallamok sosem maradhatnak ki repertoárjukból, s így van ez a komáromi koncertjeiken is, ahol a pezsgő ritmus minden alkalommal táncra perdíti az udvarban összegyűlt sokadalmat, s a vigadalom hajnalig eltart. 

A Bordó Sárkány szívvel-lélekkel és tehetséggel muzsikál, minden zenei hangzás, porcikájuk minden mozzanata arról árulkodik, hogy rendkívül élvezik a zenélést. A közönség pedig rajong értük.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei