Az AC/DC felszántotta Pozsonyt. Százezer ember tombolt az ausztrál rocklegendákra – beszámoló

Nyitókép: SITA/Tomáš Susko

Július 21-e piros betűs nap volt a naptárban. Nemcsak azért, mert vasárnap volt, hanem azért is, mert ezen a napon adott koncertet a pozsonyszőlősi (Vajnory) reptéren a legendás ausztrál hard rock zenekar, az AC/DC Power Up elnevezésű turnéjuk keretében. Aki részt vett a koncerten, garantáltan életre szóló élménnyel gazdagodott, amiről még évek múltán is mesélni fog. A zenekar rekordot döntött Pozsonyban, hiszen a két és negyedórás koncertre mintegy százezer rajongó volt kíváncsi, akik a Back in Blacken, Highway to Hellen át a Thunderstruckig az összes ikonikus számot hallhatták Brian Johnsonék előadásában. De kezdjük az elejéről!

Mi egy hatfős baráti társasággal, taxival érkeztünk meg Pozsonyba, ahol aztán a vonuló tömeghez csatlakozva gyalogosan tettük meg az utat a koncert helyszínéig, ami körülbelül fél órát vett igénybe. A hömpölygő tömeget látva nem voltunk biztosak abban, hogy gyorsan bejutunk majd a koncertre, ehhez képest minden gyorsan és simán haladt. Még mielőtt a hátizsákokat, táskákat és a jegyeket leellenőrizték, a top-up pointokon kikértük a fizetéshez szükséges chipes karkötőket (mi már otthon töltöttünk pénzt az applikációra). A töltésre természetesen a koncertterület belső részén is volt lehetőség.

A hatalmas koncertterületen rengeteg gasztro- és italsátor várta a koncertre érkezőket. A kínálatban volt minden, mi szem-szájnak ingere. A délelőtti órákban kiszivárgott itallap alapján tudni lehetett, hogy a fogyasztás nem lesz olcsó mulatság a koncert idején. A visszaváltható AC/DC-s pohár – amit, gondolom, nem sokat váltottak vissza, hanem megtartottak emlékbe – 3 euróba került, s ha abba hideg, habzó sört kértünk (5,90 euró), máris 9 eurónál jártunk.

AC/DC: Órákon belül kezdődik Pozsony történetének legnagyobb koncertje. Aktuális információk

Ami kicsit visszataszító húzásnak bizonyult, hogy a 0,5 literes egyszerű Natura ásványvizet 3,90 euróért árulták – ami még nem is lenne akkora gond –, de a kupakját letépték, hogy még véletlenül se lehessen lezárva elpakolni a táskába, vagy újratölteni vízzel. Ami az ételeket illeti, mi egy burritot vásároltunk, amiért 18,80 eurót kértek. Átlagban a legolcsóbb ételek 15–20 euró körül mozogtak. Az előre beharangozott víztartályokat ugyan megtaláltuk, de mivel egész nap fedetlenül álltak a tűző napon, ezért a poharunkba/flakonunkba csak langyos vizet tudtunk tölteni….

Miután megtörtént az étel- és italpótlás, 19:30 magasságában színpadra lépett az AC/DC előzenekara, az amerikai The Pretty Reckless énekesnőjükkel, Taylor Momsennel az élen. A zenekar egész jó bemelegítést biztosított az est legendái előtt, és legismertebb dalukat, a Make Me Wanna Die-t is eljátszották. Az előzenekar koncertje után mindenki igyekezett bebiztosítani legjobb helyét a várva várt koncertre.

Pozsony készül az AC/DC koncertre. 120 ezer embert várnak

Az AC/DC pár perccel 21.00 óra után indította be a rakétákat egy látványos intróval, majd az If You Want Blood (You’ve Got It) dallal kezdtek a címadó 1978-as lemezről. Brian Johnson és Angus Young megjelenése a színpadon, valamint a kivetítőkön hatalmas üdvrivalgást váltott ki a százezres közönségből. A rajongók alighogy felocsúdtak a látványból, a Johnson-féle jól ismert rekedt, karcos hangból, máris következett a hírhedt Back in Black (1980), majd a Demon Fire a legutolsó, 2020-as Power Up lemezről.

A pozsonyszőlősi koncerten összesen 21 dal hangzott el, köztük a Shot Down in Flames, Thunderstruck, Have a Drink on Me, Hells Bells, Shot in the Dark, Shoot to Thrill, Sin City, Rock ‘n’ Roll Train, High Voltage, You Shook Me All Night Long, Dirty Deeds Done Dirt Cheap. De nem hiányzott a szinte mindenki által ismert Highway to Hell gigasláger, valamint a Whole Lotta Rosie és Let There Be Rock Angus Young szólójával, aki fél órán át tépte a húrokat 20 éveseket megszégyenítő energiával. Szinte önkívületi állapotban, saját zenei világába merülve, elképesztő őserővel mutatta meg tudását és azt, hogy miért is számít legendának.

A zenekar a fantasztikus hangulatot és a remek közönséget még két dallal jutalmazta meg a végére – a T.N.T.-vel és a For Those About to Rock (We Salute You)-val. Az elképesztő koncertre a szervezők tűzijátékkal tették fel a pontot.

A koncert után ugyan megindult a hatalmas tömeg, de a szervezők ügyesen megnyitották a „kiskapukat“, így mi lényegében 10 perc alatt kijutottunk a koncerthelyszínről. Mivel mi oda is és vissza is taxival utaztunk, ezért a tömeg- és vonatközlekedésről nem tudok véleményt mondani.

Összegzésképpen elmondhatom, amennyire tartottunk attól, hogy a főváros mennyire fog tudni megbirkózni ennek a hatalmas koncertnek a megszervezésével, pozitívan csalódtunk. Persze, kisebb hibákat, kákán is a csomót, meg más szemében a szálkát mindig lehet keresni és találni, de összességében egy jól megszervezett koncertnek lehettünk szem- és (főleg!) fültanúi.

Számomra az AC/DC sokkal nagyobb élményt adott, mintsem azon keseregjek, hogy drága volt a víz, néhol por volt, nem volt kézmosó csap (egyébként volt!), buckás és füves volt a talaj, nem volt szemétkosár, stb. Brian Johnson, Angus Young, Matt Laug, Stevie Young és Chris Chaney személyében olyan legendákat láthattunk és hallhattunk, akik nem véletlenül írták be magukat a rokczene történetébe.

Németh Takács Henrietta