Nyitókép: Körkép.sk
Rimaszombatban, a Városi Galériában megnyílt a Gömörből elszármazott Lalane-Pelle Gabriela képzőművész kiállítása, amely a Franciaországban élő művésznőnek a kendervászon emlékezetét életre hívó művészetéről szól.
A bölcsek mindig is állították, hogy az anyagnak ugyanúgy van lelke, ahogy az embernek. Ebből következően beszéltek az anyag emlékezetéről is, amelyet érzékeny emberek meg is tudnak tapasztalni. Lalane-Pelle Gabriella ezek közé az emberek közé tartozik. Rimaszombati kiállítása alkalmából elmondta, két dolog volt, amely irányt mutatott, ihletet adott neki egy érdekes alkotásokkal teli művészi élethez, amely máig töretlenül tart. Az egyik egy erős élmény Nádas Péter: Évkönyv 1987,1988. című könyvéből, a másik a régi családi kendervásznak véletlenszerű előkerülésének az élményéből adódott.
Nádas Péter Évkönyvéből szó szerint idézünk, mert csak így érthető meg az élmény, amelyet az Évkönyv e kis részlete okozott a művésznő számára:
„Egy elhagyott pajtában találtam pelyvát, összekevertem vízzel és anyaggal, tettem bele egy kevéske tehéntrágyát is ragasztóanyagnak. Aztán nekiláttam a tapasztásnak. Láttam már tapasztást régen, de soha nem csináltam. Amint megtettem az első mozdulatokat, s kenni kezdtem a tenyeremmel a finom, de idegen illatú sarat, a tenyerem csúszása alatt éreztem meg azt az ismeretlen kezet, amely ezt a szénapadlást évekkel, évtizedekkel ezelőtt rendesen és szakszerűen felsarazta. Csúszott a tenyerem a tenyerének negatívján. Tenyerem párnája tenyerének helyére illeszkedett. Libabőrös lettem e régvolt tenyérpárna érzékelésétől. Mentem utána. A tanulásnak ilyen mélységesen mély élményével még soha nem ajándékozott meg a sors. Boldog lettem tőle és elővigyázatos. Azon voltam, hogy úgy tegyem a dolgom, amiként ő is tenné. A tenyeremmel tettem eleget annak az útmutatásnak, amit a tenyerével adott, és ez lett a műveletről, s ezáltal az életéről való tudásom.”
A művésznő élménye a kendervászonnal nagy hasonlóságot mutat Nádas Péter élményével:
„Pár éve, amikor anyukám megmutatta nekem a gondosan feltekert kendervásznakat, amik a nagymamám szekrényében porosodtak elfelejtve, furcsa érzés kerített a hatalmába. Elképzeltem, hogy egykoron a nagymamám és a dédnagyanyám is érintette az ujjaival az anyag minden egyes szálát fonás és szövés közben. Éreztem, hogy miközben az ujjbegyemmel végigszaladok a textílián, találkozom az övéikkel, és az idő síkján túl „megérintjük” egymást.“
A művésznő kiemelte, hogy Gömörben túlnyomórészt házi termesztésű kenderből szőttek a parasztasszonyok és -lányok. A folyamat, amíg a durva kenderrostokból puha kelme lett, nagy tudást és sok időt igényelt. Kendervászonból készültek a ruházat egyes darabjai, lepedők, asztalterítők, amik az eladósorba került leányok stafírungját, lakodalmi kelengyéjét is gyarapították. A stafírung elkészítésében a család minden női tagja részt vett.
„Félig elejtett szavakból tudtam meg, hogy anyai nagymamám, „Egermama” az akarata ellenére ment férjhez. Elképzeltem őt fiatalon és csalódottan, amint homályos téli estéken a lassan tekeredő vásznakba szövi szívfájdalmát“
– mondja.
„Lehetséges-e, hogy a fonás és szövés ismétlődő mozdulatsorai nyomán, amikor az ember és a textilszál huzamosabb ideig meghitt kapcsolatba kerül, az ujjbegyek között haladó fonál átveszi és tárolja az érintett személy lelkének a rezdüléseit? És ha igen, akkor milyen örömöket, titkokat, elhallgatott vágyakat közvetítenek most felénk ezek a gondosan összedolgozott növényi rostok?“
– tette hozzá.
Felvetődött számára a kérdés, miként használhatja fel ezeket a tovatűnt érzésekkel átitatott vásznakat úgy, hogy közben ősei emlékéhez is hű marad? Gondolkodóba esett. Biztos volt abban, hogy se díszpárna, se törlőkendő ürügyén nem szeretné felszabdalni őket. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy ő is ad valamit magából hozzájuk.
„Különlegesen textúrált felületükön egyrészt feldolgozhatnám a családi emlékeket, ám ha úgy tekintek rájuk, mint a személyes naplóm túlméretezett lapjaira, akkor például a növények rejtélyes világához fűződő régi-régi kapcsolatomról is szólhatnék ezen a növényi rostokból készült anyagon keresztül“
– zárta Lalane-Pelle Gabriella.
A kiállítás szeptember 14-ig tekinthető meg Rimaszombatban, a Városi Galériában.
Mede Géza
Képek: Gecse Attila, Mede Géza
felhasznált forrás: a Városi Galéria sajtóhíre
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
