Ajnácskő is megemlékezett az aradi hősökről

Nyitókép: Mede Géza

Mottó:                       „Az aradi sírra

                                   Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,

                                   Ki fényesen majd jutalmazni tud,

                                   Akit szolgáltatok egy árva hon volt,

                                   Ím sírotokra emlékkő se jut.“

                                                                            (Madách Imre)

A Csemadok Ajnácskői Alapszervezete ezúttal is méltón emlékezett meg az aradi vértanúkról. A résztvevők hagyományosan a vár alatt, a község szép központjában lévő templom melletti kopjafánál rótták le tiszteletüket szavalattal, emlékező beszéddel és koszorúzással.

A megemlékezésen elhangzott Ady Endre: Október 6. című verse, melyet Chovan Csenge és Kovács Regina szavaltak el, majd Mikó Alexandra, a Csemadok helyi szervezetének elnöke mondta el emlékező beszédét.

„Történelmi gyásznapon hajtunk ma főt az aradi vértanúk emléke előtt. Arra a tragikus őszre emlékezünk, amikor vérbe fojtották a magyar küzdelmet a szabadságért, kivégezték Aradon a 13 hősünket. Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagy-Sándor József, gróf Leiningen-Westenburg Károly, Damjanich János, Aulich Lajos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Schweidel József, gróf hernádvécsei és hajnácskői Vécsey Károly és gróf Batthyány Lajos hősi halált haltak a szabadságért” 

hangsúlyozta emlékező beszédében Mikó Alexandra.

Az elnöknő kiemelte, milyen csodálatos történelmi példaképeknek tartja az aradi hősöket, hiszen sokan nem is magyarként haltak hősi halált a nemzetért, ahogy az a felsorolásból is kitűnik.

„Bár a magyar történelem bárkája az 1848-49-es szabadságharc bukásával zátonyra futott a világtörténelem zajos tengerén, de még ez a háborgó tenger is tisztelettel áldozott a hősök előtt, akiknek tettéből azóta is töltekezünk hittel, elszántsággal és kitartással”

mondta.

Hangsúlyozta, hogy emlékük szent lesz, amíg e nemzet él, mert szellemük magasra tört. Utódtól fogja utód megtudni, hogyan kell élni, s hogyan lehet meghalni a hazáért. 

Mikó Alexandra így zárta a beszédét:

„Legyünk méltóak hozzájuk! Merítsünk erőt abból, amit a szabadságért harcolók embertársaikért, a kitűzött eszmékért és a hazáért áldoztak!”

Az emlékezés koszorúit a kopjafához a Csemadok nevében Mikó Alexandra és Chovan Attila, a község nevében pedig Poprocký Ivan polgármester és Szamos Zsuzsanna helyezték el.

Mede Géza