A rimaszombati kultúrház felújítása felborzolta a kedélyeket a városban

Nyitókép: Körkép.sk

Mottó: „Az embernek elég megnéznie a műemlékek állapotát és mindjárt látja, hogy milyen állapotban van a ország.“

(Dominik Tatarka)

Talán nem túlzás elmondani, hogy Rimaszombat szép kultúrházát a szlovákiai magyarság nagy része ismeri. Itt zajlanak ugyanis a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyek, amelyek megrendezése minden évben sok magyar embert vonz ide az ország minden részéről.

Rimaszombat városa most 3,4 millió eurót kapott az EU helyreállítási alapjából a kultúrház felújítására és energetikai igényességének csökkentésére. A munkák elkezdődtek.

Sokan meglepetéssel vették tudomásul a munkák megkezdését. Főként egy szűkebb csoport volt elégedetlen, akik között építészek, művészek és aktivisták voltak. Szerintük a város vezetése nem tájékoztatta a beruházásról a lakosságot időben és elégségesen. Petíciót írtak, hogy tárgyalni akarnak a vezetéssel, de főleg a tervezővel, mert szerintük van, amit még meg lehet változtatni az építkezésnek ebben a szakaszában, amelyek hasznára válnak nemcsak az építkezés lefolytatásának, de emelik az épület végső használati értékét is. Elsősorban az értékes kubai mészkőlapok érzéketlen bontása miatt voltak elégedetlenek. Szerintük hiányzott a beruházás megismertetése is a nyilvánossággal és a szakmával az előkészítési szakaszban.

Szakmai fórumot tartottak, amelyen a résztvevők megismerhették a petícióban kifejtett érveiket, a városvezetés válaszait, megszólalásuk, aktivitásuk eddigi eredményeit. De megismerhették azokat az okokat is, amelyek miatt az épület – a városra – jellemző, ikonikus volta a felújítással visszavonhatatlanul sérül.

A fórumon részt vett Monika Bočková, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, Szabó Krisztián és Klaubert Erik műépítészek, Gabriela Garlátiová történész, Balázs István festőművész és Ján Rešetár, a petíciós bizottság elnöke.

Monika Bočková szerint a szocializmus kései szakaszában épült kultúrház Rimaszombat ékessége volt. Teljesítette az akkori lehetőségek maximumát úgy architektonikai, mint társadalmi szempontból. Kiemelte, hiba lenne létét összekötni a politikával, funkciója, küldetése kifejezetten a helyi kultúra betetőzésére szolgált.

Hangsúlyozta, hogy az épület domináns architektonikai értékét a szép kőtáblákkal borított homlokzat jelentette. Ennek lecserélése, klasszikus kinti vakolata nincs összhangban az épület eddigi eszmei értékével. Minden arra vall, hogy az előkészítés egyedüli szempontja a fűtésen való spórolás volt.

Szerinte nagyobb figyelmet kell fordítani az ilyen beruházások előkészítésére. Figyelmeztetett, hogy nincs olyan, hogy valamit nem lehet megcsinálni. Saját műépítészi gyakorlatából tudja, hogy mindent meg lehet oldani, csak akarni kell.

Gabriela Garlatiová véleménye az, hogy a kultúrház felújítása Rimaszombatban a társadalomban történő negatív folyamatok tükörképe. Kultúrálatlanság, érzéketlenség zajlik sok emberi dolog iránt, lassan itt az ideje ez ellen tenni valamit.

Szabó Krisztián, Klaubert Erik és a közönség soraiban ülő Roman Vaľo építészek szerint nagy hiba volt, hogy az épület felújítását nem előzte meg nyilvános vita. Sajnos azt tapasztalták, hogy a város vezetése a kész tervdokumentációt sem adta ki nekik véleményezésre. Így történhetett meg, hogy a kubai mészkőlapok bontásra kerülnek, ami sok ember felháborodását váltotta ki. Erre reagálva a vezetés megszervezte a lebontott kőtáblák elraktározását úgy, hogy azok felhasználhatóak legyenek a jövőben más középületeken.

A beruházás az EU helyreállítási alapjából finanszírozódik, így megértik a vezetés aggodalmát, hogy ne veszítsék el a támogatást. A gyorsított előkészítés viszont azt eredményezi, hogy most sok mindent menet közben kell megoldani. Kapcsolatban vannak a tervezővel is, javaslataik eredményeként például az épület átriumában úgy lesz megoldva a hőszigetelő réteg, hogy megmarad az eredeti kőburkolat. Ennek eredményeként 25-30 év múlva megmutatkozik, hogy az új burkolat megválasztása szerencsés volt-e. De van még több javaslatuk is a részletekre vonatkozóan, amelyeket a város vezetése a tervezővel és a kivitelezővel együtt igyekszik elfogadni. Szerintük az új alumínium ablakok mögötti fényfogó lamellák sötét színét is át kell értékelni, hogy az épület ne hasson úgy, mint egy halottasház.

Kiemelték, hogy a jövőben a társadalmi vitát nem szabad kihagyni. Ezt rendszerszintű változással lehet elérni úgy, hogy a településeknek a központ több időt hagy a beruházások előkészítésére. Ezenkívül hiányolták a városi főépítész intézményét, amely sok egyéb architektonikai és városrendezési probléma mellett talán időben megoldotta volna a kultúrház felújításából adódott problémákat is.

Balázs István hangsúlyozta, hogy minden kornak megvannak a maga műemlékei. A rimaszombati kultúrház úgy lett megépítve, hogy reprezentatív eleme legyen a városnak, felújítása is úgy kell, hogy megtörténjen, hogy a műnek megmaradjon ez a küldetése.

Ján Rešetár szerint a hurrá módszer az ilyen épületeknél nem vezet jóra. Látva a hibákat, látva a lakosság felháborodását meg kellett szólalniuk, és örül annak, hogy megszólalásuknak, javaslataiknak a város vezetése már eddig is több pontban helyt adott.

A Körkép.sk követni fogja az építkezés további lefolyását és beszámol róla olvasóinak.

Mede Géza

képek a szerző felvételei