Mécs Lászlóra emlékeztek

Mécs László születésének százharmincadik évfordulójára emlékeztek január 17-én Nagykaposon és Királyhelmecen is. Életpályájának két legjelentősebb szakasza kötődik az Ung-vidék, illetve a Bodrogköz középpontjához, noha eredetileg Hernádszentistvánon (ma Kostolany nad Hornádom – Kassa-vidék) született. Nagykaposon 1920 és 1929 között volt plébános, majd 1930-ban Királyhelmecre nevezte ki a premontrei rend főnöke, s e várost csak 1944-ben hagyta el.

A kommunista börtönöket is megjárt papköltő jelentőségét nem csak mai napig tartó olvasottsága bizonyítja, és nem csak az a tény, hogy versei minden valamirevaló szavalóversenyen rendszeresen felbukkannak. Az 1939-es rangos Corvin-díj mellett 1969-ben és 1970-ben is irodalmi Nobel-díjra jelölték.

A nagykaposi megemlékezésre „Az irgalmasság estjei” rendezvénysorozat keretein belül került sor a római katolikus templomban, a szentmisét Ft. Böőr Roland nagykaposi esperes-plébános celebrálta. Az ünnepségen maga a költő is megjelent egy régi, 1930-ban készült fekete-fehér híradós felvételen: egyik legismertebb saját versét, „A királyfi három bánatát” szavalta a templom külső falára vetített rendkívül látványos mozgóképen.

Királyhelmecen a Mécs László Keresztény Központ és a Hajdók Géza Csemadok Alapszervezete invitálta az érdeklődőket „Koszorú helyett mécsest” felszólítással a költő szobrához. Itt sem hiányozhattak a Mécs László-szavalatok, gitárkísérettel is, melyet a helyi gimnázium diákjai szolgáltattak. A költő jelentőségét, mának is szóló üzenetét a Mécs László Keresztény Központ elnöke, Takács István méltatta.

Ahogy a költő saját maga fogalmazott egyik versében: „Fényt hagyni magunk után”. A találkozó szervezői a 2025-ös évet „Mécs László Emlékévnek” nyilvánították. A költő nevét viselő hagyományos szavalóversenyen kívül kiállítás nyílik a Majláth József Regionális Múzeumban, valamint egy emlékkonferenciára is sor kerül.

Tóth Ferenc