A Jókai-kultusz és az író emlékezete szülővárosában – évszázadokat összefogó tárlat nyílt a komáromi Zichy-palotában

A Jókai 200 emlékév alkalmából gazdag kiállítás nyílott a komáromi a Duna Menti Múzeum részét képező Zichy-palotában „A Jókai-kultusz és az író emlékezete szülővárosában” címmel.

A tárlatot Paterka Pál, a komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója nyitotta meg, üdvözölve az egyes társadalmi és kulturális szervezetek képviselőit, köztük Keszegh Margitot, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökét, és nem utolsósorban Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadót.

Az üdvözlő szavakat követően Keszegh Margit szintén szólt az egybegyűltekhez, majd Szabó Csekei Tímea, a komáromi Duna Menti Múzeum művészettörténésze vette át a szót, aki a legapróbb részletekig összefoglalta Jókai szülővárosához fűződő viszonyát.

A kiállítás első része a szülővárosban kialakult Jókai-kultusz eseményeit mutatja be az 1881-től 1937-ig terjedő időszakban. Szabó Csekei Tímea tájékoztatása szerint a tárlat a Duna Menti Múzeum történelmi és képzőművészeti gyűjteményeiből, a plakátok és kisnyomtatványok gazdag válogatásából készült, bemutatva az író alakja köré épült kultuszt. A kiállított képzőművészeti alkotások, fényképek, nyomtatványok és az eredeti kéziratok közül több először került bemutatásra a nagyközönség előtt.

A művészettörténész a komáromi Jókai-kultusszal kapcsolatosan egészen annak kezdetéig ment vissza; érdekfeszítően összefoglalva az egyes korszakokat.

„A Jókai-kultusz első nagyszabású megnyilvánulása az 1881 augusztusában megrendezett Jókai-ünnepség volt. Ekkor választották Komárom díszpolgárává Jókai Mórt, és az ünnep keretén belül nevezték át az utcát, ahol a gyermekéveit töltötte Jókai utcának. Emellett emléktáblával jelölték meg a szülőháznak és annak a háznak a helyét, ahol felnevelkedett.

 

Ennek kulcsszereplői a rokonok, barátok és az egykori iskolatársak voltak. Valamennyien fontos szerepet játszottak a város társadalmi életében is. Az ünnep egyik főszervezője Molnár Ádám királyi ügyész, a Dalárda alapítója, református főgondnok volt…Az ünnep további főszervezője FoghtűiDénes főügyész …a tulipános láda megálmodója volt.”

Mindeközben megtudhattuk, Jókai az ünnepségen nem vett részt, de a szervezők szeptemberben meglátogatták, majd 1882-ben egy tulipános ládával lepték meg, melynek tartalmából néhány dokumentuma a vitrinben megtekinthető.

A művészettörténész azt is elmondta, az emléktáblák leleplezésékor az ünnepi szónok Pap Gábor református püspök és Schnitzer Ármin főrabbi volt, akinek szónoklatát az ünnepség legkiemelkedőbb pontjaként értékelték a Komáromi Lapokban.

Szabó Csekei Tímea összefoglalójában rátért a következő jelentős időszakra:

„A következő jelentősebb esemény 1913-ba röpít bennünket, amikor is szülővárosban megvalósult a nagy mesemondó első szobra. Komáromban már az író 1904-ben bekövetkezett halála után felmerült a szoborállítás ötlete. Közadakozást hirdettek, a gyűjtés azonban lassan haladt. Beöthy Zsoltnak köszönhetően azonban így is emeltek egy Jókai-szobrot Komáromban, mégpedig az irodalomtörténész Erzsébet-szigeti kertjében. 1913-ban, 65. születésnapja alkalmából lepte meg vele barátait és szeretett városát. A filagóriában leleplezett mellszobor a neves szobrászművész, Zala György műve után készült.”

Ezt követően ismét egy jelentős időszakhoz érkezünk:

„1925-ben az író centenáriumán Komárom ünnepelt. Már 1924 szilveszterén megkondultak a harngok, jelezték, hogy kiemelkedő ünnepre készül a város. Jókai emlékét közkinccsé tenni! – fogalmazta meg az esemény célját a Centenáriumi Bizottság elnöke, Erdélyi Pál irodalomtörténész. Az ünnepelt író születésnapján, február 18-án az ablakok kivilágítására szólították fel a lakosokat – fényárban úszott a város. Este ünnepi istentiszteletet tartottak a református templomban, ahol 100 évvel azelőtt megkeresztelték. Krausz Mór rabbi „Jókait, mint jó embert, az elnyomattak támogatóját; az igazságért, nemesért, világosságért harcoló nagy embert” mutatta be.”

A következőkben a művészettörténész ismertette a kétnapos centenáriumi emlékünnepség felsorakoztatott kordokumentumait; a Kultúrpalotában Alapy Gyula által rendezett Jókai-kiállítás volt látható (ahol a jelenleg is kiállított Nagy Márton alkotások, Az arany ember c. regényhez készült illusztrációk is szerepeltek.). Most, 100 évvel később az akkori ünnepi társas ebédmenü is kiállításra került.

Mindeközben azt is megtudtuk, hogy a 100 évvel korábbi ünnep során megkoszorúzták a Jókai-emlékhelyeket, majd a Kultúrpalotában megrendezett Jókai-bál zárta az ünnepet. Ez alkalomra kötelező volt a Jókai-jelvény megváltása – Berecz alkotása, ami szintén megtekinthető a tárlóban. A Kultúrpalota padlásterében alkotó művészek, a JESZO tagjai több relikviát is készítettek, amiket az érdeklődők megvásárolhattak. Az Egyesület Erdélyi Pál irodalomtörténészt (Erdélyi Zsuzsanna, Kossuth-díjas néprajzkutató édesapja) bízta meg az író életrajzának megírásával, a könyv azonban csak 1939-ben jelent meg. (Belelapozható)

 „A tárlatnak a Jókai-kultuszt és az emlékezetet bemutató része az 1936-1937-es eseményekkel zárul – ismertette a művészettörténész. – Az 1930-as évek közepétől a Jókai Egyesület legjelentősebb vállalkozását a szobor létrehozása jelentette. „Szobrot Jókainak Komáromban!” – hangzott az Egyesület felhívása 1936-ban, melynek megjelenése után megindult az önkéntes adakozás a kultúregyesületek, iskolák, egyházak és magánszemélyek körében. Az első adakozók között a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegyletet, a Komáromi Református Egyházközséget, valamint az Izraelita Nőegyletet találjuk. -„Jókai szobra nemcsak Komárom, hanem egész Szlovenszkó ügye is.“ – Országszerte adakoztak a szobor javára, adományok érkeztek Kassáról, Léváról, Rimaszombatból, Eperjesről és Pöstyénből is, sőt a határon túlról is. A pozsonyi Toldy Kör és a kassai Kazinczy Társaság szintén támogatta a szobor ügyét.

 

A Jókai-szoba gondolata már a centenárium alkalmával megszületett, a megvalósítására azonban helyhiány miatt 1936-ig várni kellett. Ekkor újrarendezték az Egyesület kiállításait, és Szombathy Viktor múzeumigazgató munkájának köszönhetően megnyílt az első állandó Jókai-kiállítás Komáromban. Alapy Gyula januárban bekövetkezett halála miatt ezt már nem élhette meg.

 

Az Egyesület valamennyi rendezvénye azt a célt szolgálta, hogy Jókainak szobrot állítsanak a Kultúrpalota udvarán. A Szépművészeti Osztály az 1936 októberében rendezett kiállítása tiszta jövedelmét a szobor javára fordította.”

 

Milan Hodža miniszterelnök karácsonyi ajándékként 10.000 koronát ajándékozott a Jókai-szoborra.  Az adományt a szoborbizottság nevében ünnepélyes keretek között dr. Szijj Ferenc vette áta Kultúrpalotában. Szijj portréját a restaurálás után először állítottuk ki” – mondta a művészettörténész.

Szabó Csekei Tímea a továbbiakban is a szoborállítás folyamatának körülményeit ismertette:

„A szoborbizottság 1937 januárjában nyílt pályázatot hirdetett a szobor elkészítésére. A pályázatra március közepéig 16 pályamű érkezett be Szlovenszkó több városból, sőt, még Prágából is.  A  bírálóbizottság a szobor kivitelezésére egyhangúlag Berecz Gyulát javasolta.

 

Az alapkőletételre júniusban került sor, az eseményt Milan Hodžsa is megtisztelte a jelenlétével. A filmhíradó tudósítása bejárta „Szlovenszkót”, majd októberben 5 napon át az érdeklődők  megtekinthették a komáromi Moderna Moziban is. A szobor leleplezésére három évtizednyi várakozás után, 1937. november 28-án került sor. A szobrot az Egyesület nevében Szijj Ferenc elnök a következő szavakkal vette át: „A JE mindenkor kegyelettel, féltő szeretettel, büszkén és boldogan fogja őrizni ezt a szobrot, mint a szülőváros hálájának, a csehszlovákiai magyarság szeretetének és a magyar kultúra erejének fénylő dokumentumát!”(Erről és a kiemelt ünnepekről bővebben a kávézót megidéző sarokban olvashatnak az érdeklődők, ahol helyet foglalva belelapozhatnak a korabeli Komáromi Lapok aktuális számaiba.)

Szabó Csekei Tímea ismertetője záró részéből még a következő dolgokat tudhattuk meg:

„Jókai személyes tárgyai közül az író úti toll- és tintatartója, valamint saját faragású sétapálcája gazdagítja a kiállítást…

 

Ezek mellett állítottuk ki az író barátjának, Samarjay Károlynak az útinaplóját, melyben Jókaival tett felvidéki útja során írt feljegyzései olvashatók (1879). A komáromi születésű ügyvédet, aki Jókaival mindvégig barátságban állt „A tengerszemű hölgyben“ is megemlíti az író. Az útinaplót először láthatják az érdeklődők.”

Szabó Csekei Tímea tisztelettel köszöntötte a rendezvényen megjelent Samarjay Zoltánt, aki Pozsonyból érkezett, hogy együtt ünnepeljen a komáromiakkal és személyesen is átadja a múzeumnak szánt ajándéktárgyakat.

*

A kiállítás második részében Porpáczy Zoltán „Napi Jókai” plakátsorozatával ismerkedhetett meg a nagyközönség. A kiállítás két része között egy hatalmas időutazást tehet meg a szemlélő, hiszen a 19–20. századon átlépő, Jókai-kultuszt szemléltető évszázados távlatból napjaink művészeti világába jut el. A „Napi Jókai” plakátsorozattal, amely 33 darab plakátot fog össze, az alkotóművész Jókai Mór szövegeihez különféle vizuális asszociációkat rendel – tehát Jókai-művekből vett idézetekre épít.

Porpáczy Zoltán szintén köszöntötte a nevezetes évforduló alkalmából összegyűlt közönséget, majd megosztotta gondolatait művészi tevékenységéről:

„Immár harmadik alkalommal állíthatok ki itt Komáromban, Jókai Mór szülővárosában. Eme különleges 200-adik születésnapi évfordulóra 10 új plakátot hoztam a sokak által már láthatott régiek mellé.

 

Az évek alatt a stílusom változott: rajzosabb, illusztratívabb és talán érzékenyebb lett a mai kor eseményeire. Jókai örökérvényű mondatait helyeztem friss, aktuális vagy játékosan átértelmezett kontextusba némi fanyar humorral fűszerezve. Próbáltam mindezt tömören, figyelemfelkeltően, lényegretörően tenni. Ez a plakát nyelve, amivel vizuális párbeszédet kezdeményeztem a 19. századi íróval és remélem Önökkel, a kiállítás látogatóival is.

A neves tervezőgrafikus a továbbiakban felhívta a figyelmet arra is, hogy Jókai szintén képzőművésznek készült mielőtt az írás mellett kötelezte el magát. A rajzok láttán bizonyára ő is felkapná a fejét.

Porpáczy Zoltán plakátjai a közönség körében hatalmas sikert arattak, mert beszédesek, Jókai szövegei új értelmezést nyernek, amely elgondolkozásra, vagy éppen mosolyra késztetheti a figyelmes szemlélőt.

A tartalmas ismertetőket követően Szabó Csekei Tímea köszönetét fejezte ki a Komáromi Református Egyházközségnek, a Komáromi Zsidó Hitközségnek, a Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesületek és nem utolsó sorban a Jókai Egyesületnek.

Mindenképp említést érdemel még, hogy Jókai Mór születésének 200. évfordulója emlékére rendezett kiállítás folyamatát a komáromi Művészeti Alapiskola nagy tehetségű művésztanárai színezték. Eva Sýkorová fuvolán, Pastorek Ferdinánd hegedűn és Pálinkás Zsuzsanna zongorán teremtett varázsos hangulatot Vivaldi nagyszerű, könnyed műveivel.

Az ünnepség zárásaként Paterka Pál, a komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vett az előkészítési folyamatokban, és a kiállítást megnyitottnak nyilvánította a nagyközönség előtt.

Buday Mária

A fotók a szerző felvételei.