Nyitókép: Régi Ticcések (a szerző felvétele)
A „Ticce” folyómeder – maradvány, az egykoron, mintegy húszezer évvel ezelőtt erre kanyargó Tisza emléke. Mára már jórészt kiszáradt, esetleg időszakosan található benne víz, egyedül Szomotor – Szerdahely felé horgászható egy-két szakasza. Lelesz közelében a rajta átívelő középkori Szent Gotthárd-híd még idézi az egykori rohanó vizeket, de tovább haladva a Bodrogköz szíve felé, már csak jókora, sásos-bozótos árok, vadak búvóhelye.
A legtöbb ember számára maga a szó teljességgel ismeretlen, a beavatottak számára azonban, akik kultúrával – művészettel valaha is bármilyen kapcsolatba kerültek, nagyon is konkrét jelentéssel bír: a „Ticce” a bodrogközi és Ung-vidéki amatőr művészek egyesülete. Az „alapító atyák” jellegzetesebb tájszót keresve sem találhattak volna, noha kezdetben felmerült az egyszerű „Latorca”, mint folyónév, vagy a Bodrogközi Amatőr Képzőművészek Klubja, azaz „BAKK”, mely valószínűleg nyilván generációk számára szolgált volna kimeríthetetlen humorforrásként.
Az „amatőr” kategorizálás már a megalakuláskor is inkább csak jelzésértékű volt: az azóta eltelt majd fél évszázad bebizonyította, hogy az országnak ebben a viszonylag eldugott sarkában is élnek kiemelkedő tehetségű alkotóművészek. Az ő szövegeik, festményeik, szobraik és faragásaik mai napig illusztris helyeken találhatóak, messze túlmutatva mindenféle amatőrizmus, pláne egyszerű vidékiesség határain.
A „Ticce” története mindezidáig szinte szájhagyomány útján terjedt, noha természetesen, mint minden társadalmi egyesületnek, ifjúsági mozgalomnak, ennek is volt többé-kevésbé részletes „brigádnaplója”, amely azonban, az eltelt viharos évtizedek során, szőrén-szálán eltűnt. Több ember egybehangzó gyanúja szerint nagyon is megvan, nyilván valamely túlságosan is lelkes lokálpatrióta helytörténeti könyvtárát gyarapítja. E hiátust pótolandó, a Bodrogközi Magyar Kultúra Háza immár huszonnegyedik kiadványa a „Ticce” mozgalom hiteles története. Az impozáns, nagyalakú, színes könyv kétszázötven oldalon keresztül idézi fel a mozgalom pályafutását, illetve, korabeli fekete-fehér és színes fotók segítségével, az akkori társadalom légköréből és nem utolsósorban a Ticce-táborok feledhetetlen hangulatából nyújt ízelítőt.
Pásztor István, a BMKH igazgatója bevezetőjében hangsúlyozta: nem csak azért rendkívüli ez a nap, mert olyan választékos kötetet sikerült létrehozniuk, melyet bármely könyvrajongó szívesen tesz fel könyvespolcára. A könyv egyben hiánypótló kordokumentum is, értékes információforrás, méltó tagja annak a sorozatnak, mely a történelmi értékek és hagyományok megőrzését tűzte zászlajára.
A könyvbemutatón a BMKH legújabb kiadványát Nagy Enzoe Zoltán, maga is alkotóművész szerkesztette és mutatta be. Bevezetőként Abaházi Nagy Lívia operaénekesnő énekelte el az „Ej, haj, gyöngyvirág… „ kezdetű ismert dalt, mely, mint a szerkesztő megjegyezte, igen sokszor elhangzott a Ticce – összejöveteleken. Az előadáshoz kapcsolódó diavetítés az 1979-es kezdetektől a kilencvenes évek elejéig nyújtott izgalmas történelmi tájékoztatót.
Tóth Ferenc
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
