Balázs István festőművész kiállítása a Rimaszombati Városi Galériában – képekkel

Mottó:

„Mint ahogy festmény is van, mit jobb közelebbről

látni, a másik meg messzebbről nézve ragad meg.

Ennek a képnek félárnyék kell, anak erős fény,

hisz napfénynél sem lel benne hibát kritikus szem.

Egyszer tetszik ez – azt tízszer se lehetne megúnni…“

(Horátius: Ars poetica – részlet)

A Múzeumok és Galériák Éjszakája programsorozat keretén belül Rimaszombatban, a Városi Galériában megnyílt Balázs István festőművész „Elfeledett városok“ című kiállítása. A megnyitót Gabriela Garlatyová, a kiállítás kurátora tartotta, ismertette a kiállítás tartalmát, Balázs István tevékenységét, művészetének irányultságát, de főleg kiállított műveit.

Művészetéről

Balázs István festőművész geometriai absztrakcionista. Festészete tendenciáit jobban megértjük, ha látjuk a képeit és ismerjük az olyan tendenciákat, mint például az op-art.

Figyelmünket arra igyekszik összpontosítani, ami meg van festve, nem arra, ami meg lehetne. Még pontosabban mondva arra, ami volt, de már nincs, nem létezik, vagy nem látható. Festményeinek jellemzői a távol-keleti és az euroamerikai vizuális gondolkodás módszereire támaszkodnak. Kiindulópontjaik Balázs kutatásain alapulnak, ide tartozik például a kör fenoménja, annak szétesése, majd új formai lehetőségek megtalálása.

Balázs István olyan térképek és más topográfiai ábrázolásokkal foglalkozik műveiben, amelyek ismerősek, de olyanokkal is, amelyeket csak a szakemberek, az archeológusok ismernek. Ezek az elfeledett vagy eltűnt városok, amelyekre a festmények címei utalnak (Glian, Soldov, Avaris, Edessza, Niszibisz, Bersabea). Ezen városok többszintű létét, civilizációik, társadalmaik szociális, gazdasági helyzetét igyekszik műveiben láttatni módszerével, az általa kigondolt struktúrákban.

Életéről

Balázs István 12 éves korában költözött a családjával Rimaszombatba, de tősgyökeres rimaszombatinak vallja magát. 1985-ben Pozsonyban szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. Ebben az időszakban figurális és tájjellegű kompozíciókat festett a gömöri életről. Később áttért a mitológiai és bibliai témák ábrázolására, ahol fokozatosan azt a jellegzetes festészetet kezdte alkalmazni, amely a 80-as, 90-es években jelenik meg Szlovákiában. Így fedezte őt fel Alena Vrbanová, a Közép-szlovákiai Galéria történésze és igazgatója. Itt volt az első alkotói kiállítása is 1991-ben.

1995-től Besztercebányán a Bél Mátyás Egyetemen, a Művészeti Akadémia Képzőművészeti Karán dolgozik. 2023-ban Zuzana Čaputová, volt köztársasági elnök professzorrá nevezte ki.

A továbbiakban a kiállítás résztvevői kultúrműsort követhettek, majd a festőművész kiállított képeit nézhették meg.

A Körkép.sk szokásához híven megkérdezte Agócs Róbertet Almágyból, hogy tetszett neki a kiállítás?

„Tetszett. Ezt vártam, erre számítottam. Magam is festészettel foglalkozom, mindig is vonzottak Balázs István munkái. Tudni kell, hogy az ő művészete különleges művészet. Ha érteni akarjuk, meg kell várni, amíg valaki megsúgja nekünk, miről is szólnak a képek. És itt történik meg a csoda, mert amikor ezt nekünk megsúgják, egyszeriben megnyílnak előttünk a képek a maguk teljes valóságukban” – mondta Agócs.

Mede Géza

A képek a szerző felvételei.