6000 évvel ezelőtt a gyerekek nehéz körülményekkel és alultápláltsággal néztek szembe a mai Szlovákia területén

A több mint 6000 évvel ezelőtt a mai Szlovákia területén élő gyermekek alultápláltsággal, betegségekkel, túlzott stresszel és nehéz körülményekkel néztek szembe. Ez derül ki a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézete két kutatónőjének, Zuzana Hukeľová és Mária Krošláková elemzéséből, akik az Érsekújvári járásban található késő neolitikus szőgyéni (Svodín) lelőhelyről származó gyermekcsontvázakat vizsgálták. Szőgyénben összesen 115 emberi maradványt találtak, melyek közül 52 felnőtté, 59 pedig serdülőké vagy gyermeké volt, a többit nem sikerült azonosítani.

„A gyermekek és serdülők csontmaradványainak több mint felénél úgynevezett nem specifikus stressz jeleit mutatták ki. Ezek olyan csontelváltozások, amelyek arra utalnak, hogy ezek az egyének életük során tartós vagy ismétlődő stresszes időszakokon mentek keresztül – például élelmiszerhiány, fertőző betegségek vagy hasonló okok miatt” – mondta az SITA hírügynökségnek Zuzana Hukeľová antropológus.

Szavai szerint ez összefügghetett a késő kőkorszak nehéz életkörülményeivel, amelyeket valószínűleg a romló éghajlati viszonyok okoztak. Feltételezhető, hogy az éghajlatváltozás befolyásolta az élelmiszerforrások elérhetőségét, és ezzel együtt a lakosság általános egészségi állapotát is.

A szőgyéni gyerekeket négyéves korukig szoptatták

Az őskorban az emberek sokkal korábban haltak meg, mint manapság, és Szőgyénben is az elhunytak többsége 30 és 40 év közötti volt, de akadtak 50 évnél idősebbek is. A sírok Kr. e. 4800 és 4115 közötti időszakból származnak, és az úgynevezett lengyeli kultúrához tartoznak. Minden korosztályból temettek ide gyerekeket, újszülöttektől egészen a serdülőkig. A legnépesebb csoportot az egy és négy év közötti kisebb gyermekek alkották.

Az elemzések szerint a gyermekek elsősorban növényi táplálékot fogyasztottak, és csak a serdülők, illetve a felnőttek étrendjében volt több húsos étel. A szakértők szerint az élelmiszerforrások korlátozása a közösség legfiatalabb tagjainak – különösen a már nem szoptatott kisgyermekeknek – egészségére volt a legjelentősebb hatással.

„A gyermekcsont-mintákban található stabil szén- és nitrogénizotópok elemzése alapján a lengyeli kultúrában a csecsemőket körülbelül négyéves korukban választották el az anyatejtől, ami egybeesik a szőgyéni, hasonló korú gyermekek magas halálozási arányával. Az anyatej ugyanis (különösen az élet első hat hónapjában) minden szükséges tápanyagot biztosít, és egyúttal megvédi a gyermeket a fertőzésektől, ami rendkívül fontos a rossz higiéniájú és korlátozott élelmiszer-ellátású környezetben”

– magyarázta Zuzana Hukeľová antropológus.

Hiány vagy válság idején a szoptatás jelentősen csökkentette az alultápláltság kockázatát. Az elválasztás után azonban a gyermekeknél megnőtt az egészségügyi problémák kockázata, különösen, ha nem jutottak elegendő tápláló és higiéniailag biztonságos élelemhez.

Az őskori gyerekek nehéz élete

Úgy tűnik, hogy a szőgyéni három és nyolc év közötti gyermekek egy része tuberkulózisban vagy más szisztémás betegségekben szenvedhetett. A serdülőknél a kutatók koponya- és egyéb sérülések nyomait is azonosították, amelyek erőszakos összecsapások következtében keletkezhettek.

„Élelmiszer- vagy egyéb forráshiány idején feltételezhető, hogy fokozódott a feszültség a közösségek között a termékeny föld, a vízkészletek vagy a stratégiai területek ellenőrzésének szükségessége miatt. És úgy tűnik, a serdülők már közvetlenül részt vettek ezekben az összecsapásokban” – mondta Hukeľová.

A késő kőkori tinédzsereket már inkább felnőttnek, mint gyermeknek tekintették, amiből az is következett, hogy felnőtt feladatokat is el kellett látniuk. A férfiak valószínűleg sok időt töltöttek a településen kívül, míg a nők inkább a településen belül. A vadállatcsontok, vaddisznóagyarak és fegyverek nagy száma arra utal, hogy a vadászat jelentős szerepet játszott ebben az időszakban.

„Szőgyénben nagyszámú vadállatcsontot találtak, ami arra utalhat, hogy a helyi lakosság megpróbálta kompenzálni a növényi fehérjék hiányát állati fehérjék bevitelével. Ezt az elméletet azonban csak további elemzések erősíthetik meg vagy cáfolhatják. Ezeket a kutatás következő fázisában tervezzük” – tette hozzá.

Az újszülötteket nem tartották a közösség teljes jogú tagjainak

Érdekes lelet volt néhány újszülött sírja is. Az archeológus szerint lehetséges, hogy az újszülötteket vagy koraszülötteket az akkori társadalom olyan lényeknek tekintette, akik valahol az élők világa és a szellemi világ között helyezkedtek el.

„Vagy egy felnőttel – valószínűleg az anyával vagy más rokonnal – együtt, vagy egy kijelölt helyen temették el őket. Szőgyén esetében ez egy rondel területének tűnik. A csecsemőknek gyakorlatilag semmilyen felszerelésük nem volt a sírban, vagy csak organikus jellegű felszerelésük, amely nem maradt fenn számunkra. A temetési rituálé formája és a sírmellékletek hiánya tehát azt sugallja, hogy az újszülötteket még nem tekintették a közösség teljes jogú tagjainak”

– magyarázta Hukeľová.

Hasonló hozzáállás ismert az ókori Rómából, ahol a gyermek csak akkor kapott nevet, ha túlélte az életének első hetét, addig mintha nem is létezett volna a társadalomban.

Miniatűr tárgyakat találtak a sírokban

Az egy évnél idősebb gyermekek sírjainak többsége edényeket és gyöngyöket tartalmazott, egyfajta „alapcsomagot”, amely felnőtt- és gyermeksírokban egyaránt előfordult, ami arra utal, hogy körülbelül egyéves kor után a gyermekeket már valószínűleg a közösség teljes jogú tagjainak tekintették.

„A spondylus ékszereket kizárólag az öt év alatti gyermekek sírjaiban találták meg. Egyébként a kisgyermekek sírjai főleg miniatűr tárgyakat tartalmaztak, mint például gabonamozsarat, kanalat és miniatűr pengéket, amelyek játékok lehettek” – részletezte a kutatónő.

Az idősebb gyermekek sírjaiban főleg olyan tárgyak fordultak elő, mint az ár, kőmagok vagy lapos balták, amelyek felnőtt sírokban gyakoribbak.

„Valószínűleg itt figyelhető meg a korábbi domináns játék felől a háztartási munkák és kötelezettségek fokozatos elsajátítása az élet 6. és 11. éve között” – összegezte Hukeľová. Kutatásaik eredményeit a tudósok az International Journal of Osteoarchaeology című jelentős tudományos folyóiratban publikálták.

SITA, Körkép.sk

Nyitókép forrása: Archeologický ústav SAV