Mag Gyula a rendszerváltás utáni köztéri szobrászat egyik meghatározó személyisége Dél-Szlovákiában. Gömör személyiségeit bemutató sorozatunkat most vele folytatjuk. Élete során sokszor látogatott haza Vecseklőre, ilyenkor soha nem hagyta ki a gyerekkori barátait sem. Mindig élvezte a társaságukat, láthatóan nehezen tudott elszakadni ettől az eredeti, embertformáló palóc környezettől, ahol mindig megtalálta önmagát. Sokszor beszélgettünk, mindig büszke volt rájuk. Vecseklőn is jó szívvel és jó szóval emlegetik őt, a szerény embert, aki „vitte közülük valamire“.
Most így, csaknem hetven évesen az a megtiszteltetés érte, hogy a Szövetség a Közös Célokért szervezet megbízásából közreműködhet Duray Miklós sírelmékének a megalkotásán Losoncon. Ez alkalomból beszélgetünk vele, talán a rövid interjúval sikerül megismertetni olvasóinkkal ezt a végtelenül egyszerű művészembert, aki korunk egyik legnagyobb felvidéki politikusának a síremlékén dolgozhat.
Megkérdeztük tőle, hogyan kezdődött az életútja, miért választotta a szobrászatot, hogyan jellemezné munkáit, hol láthatók a köztéri szobrai, és hát milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Hogyan kezdődött az életutad – gyerekkorod, iskoláid, kötődésed a Medvesaljához?
A gyerekkorom nagyon gazdag volt, sokat jártunk a környező erdőkbe és sok csínytevést is elkövettünk. Az alapiskoláimat, az 1-5. osztályt szülőfalumban Vecseklőn, az 5-9. osztályt Újbáston végeztem. A rajzkészségem ebben az időszakban alakult ki nálam. Az Újbásti Alapiskolában a rajztanárnom felfigyelt tehetségemre és segítette fejleszteni a rajzképességemet, amit később Bacskai Béla festőművész is támogatott tanácsaival. Ennek alapján járási képzőművészeti versenyeket nyertem.
Medvesaljai kötődésemet az ottani közeg, a különleges táj és az ott élő emberek formálták.
Miért választottad a szobrászatot?
A rajzhoz való kötődés után később alakult ki bennem a szobrászat iránti vonzalom, talán azért, mert a középiskolai tanulmányaimat a Losonci Építőipari Szakközépiskolában folytattam. Ebben az időszakban érlelődött meg bennem a felismerés, hogy az épületek és a szobrok is a teret alakítják.
A középiskolai tanulmányaim befejezése után felkerültem a fővárosba, Pozsonyba, ahol Matušinec szobrászművész műhelyében szobrokat mintáztam, itt készültem fel a felvételire a Képzőművészeti Főiskolára. A főiskolai tanulmányaim elismeréseként több díjjal jutalmazták a már akkor megjelenő tehetségemet. Képviseltem a főiskolát egy olaszországi nemzetközi versenyen is, ahol a szobrom elnyerte az 1. díjat – Alla Punta.
Hogyan jellemzed művészi életutadat, mi jellemző rád, stílus, anyag?
A kiállításokon bemutatott kisplasztikáim témáját elsősorban az ember sorsa, állapota, emlékei és kapcsolatai határozzák meg, tehát a magánszféra, olyan érzések, melyekkel bármelyik ember találkozhat élete folyamán. Munkáim nem vesznek el a részletekben, fogalmazási módom egyszerű stilizált formavilág segítségével juttatom kifejezésre. Figurális szobraim alkotásánál annak szellemiségét igyekszem kifejezni. A kisplasztikáim megfogalmazásai dekoratívak. Egy-egy műben eltérő tulajdonságú anyagokat alkalmazok és kombinálok, mint a fém, bronz, kő, márvány, mely hatásos és az alkotások ízléses talpazata kiemeli a művek kifejező erejét. Köztéri munkáimban a történelmi témák és jeles személyiségek dominálnak.
Említsünk meg az olvasóknak néhányat az alkotásaidból.
Az 1988-2022 közti időszakban mintegy 25 jelentős köztéri alkotásra kaptam megrendelést. Ezek megtalálhatók Dél-Szlovákia több helyszínén, mind a Világháborús emlékmű Újbarson, Vámbéri Ármin padon ülő szobra Dunaszerdahelyen, Talamon Alfonz ülőfigurája Diószegen, az Összetartozás emlékműve Lúcs községben, Szent László egész alakos szobra Komáromban az Európa udvaron, Almási Róbert festőművész ülő figurája Királyfiakarcsa falujában., csak hogy néhányat említsek közülük.
Részt vettem több monumentális szobor felújításában, mint a rozsnyói Franciska-szobor, vagy a komáromi Klapka-szobor visszaállítása.
Tevékenyen részt veszek a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete megrendezett kiállításain, nemcsak Szlovákiában, de külföldön is. Eddig hat önálló kiállításom, és számtalan válogatott, csoportos kiállításom volt.
Melyik művedre vagy a legbüszkébb?
Számos elismert köztéri szobraim közül kiemelném Almási Róbert festőmuvész egész alakos bronz ülőszobrát, amelynél a művészt alkotás közben formáltam meg.
Milyen munkáid vannak szűkebb pátriádban, Gömörben?
Hálistennek sok megrendelést kaptam szobrok, plasztikák elkészítésére Gömörben is. Ezek közül megemlítem Szent László szobrát Sajószentkirályon, egy andezitből készült szökőkutat Csízben, a régi fürdő udvarán. Büszke vagyok a Holokauszt emlékműre Rimaszombatban, de a szívem igazi csücske Petőfi Sándor mellszobra a szülőfalumban, amelyet évente koszorúz nemcsak Vecseklő, de az egész Medvesalja népe.
Milyen alkotáson dolgozol mostanában és mik a további terveid?
Jelenleg Duray Miklós síremlékén dolgozom Gáspár Péter szobrászművész kollégámmal. A további terveim között pedig szerepel egy kiállítás összeállítása munkáimból és egy katalógus kiadása is.
Olvasóink nevében is kívánok sok sikert a munkádhoz!
Mede Géza
A képek Mag Gyula archívumából valók
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
