Tóth Ferenc: Hol született Dobó István?

Szarkofág és sír, iskola, szobor és tér

Nyugat-Európa sorsát is befolyásolta

A kérdésre húsz-harminc évvel ezelőtt Magyarország összlakosságának túlnyomó része, beleértve az elszakadt országrészeket is, habozás nélkül rávágta volna, hogy „Egerben.” A tudálékosabbja még esetleg hozzácsatolta volna, hogy „Természetesen.” A tévedés bizonyos szempontból érthető: nemcsak Dobónak és családjának, de az egész ország, sőt Nyugat-Európa sorsát is befolyásolta a dicsőséges egri győzelem.

Lángol a tűzkerék

Gárdonyi Géza műve, az „Egri csillagok” generációk közkedvelt olvasmánya lett, a belőle készült – mai kifejezéssel élve „akciófilm” – még inkább. Ugyan ki ne emlékezne az akkori nézők körül Sinkovits Imre ihletett alakítására, a lángoló-robbanó tűzkerékre, ahogy a lejtőn legurulva puszta látványával szétkergeti azokat az átkozott pogányokat?

Mindenki tudta

Dobóruszka lakosai viszont már akkor is tudták, amit tudtak. Azt, hogy Dobó István itt született, azt minden kisgyerek tudta. Még azt is meg tudták mutatni holmi hitetlenkedőknek, hogy hol van eltemetve. Ilyenekből akadt, mert ugye rögtön feltették a ravasz kérdést, hogy: – Akkor miért van a szarkofágja Eger híres városában?

És egyáltalán…?

Mert hogy ott van, az egy kétségtelen tény, bárki láthatja. Az meg egy másik tény, hogy az ősrégi dobóruszkai templomban van egy ugyanolyan szarkofág, és azt is bárki láthatja. Tényleg két szarkofág van? Vajon melyik az eredeti? (Mielőtt a kedves olvasót szétvetné a kíváncsiság, sietve közöljük, hogy egyik sem. Ugyanakkor mindkettő.) És egyáltalán, hol van ez a Dobóruszka?

Határ a határban

Dobóruszka (államnyelven Ruská, mert hogy egy Európa szerte is közismert magyar történelmi személyiség neve egy település elnevezésében is szerepeljen, az még a kommunista internacionalizmus dicső korában sem volt megengedett) még Kelet-Szlovákiának is a legkeletibb sarkában terül el. Olyannyira, hogy a szomszédos Nagyszelmenccel, illetve Szirénfalvával együtt vallhatják: a határ a határban van.

Zavaros határviszonyok

Mármint, hogy az Ukrajna, azelőtt Szovjetunió, a közhasználatban csak Oroszország, illetve Csehszlovákia, majd Szlovákia közötti határ. Ebben a sarokban egy kicsit még zavarosabbak voltak a mindenkori határviszonyok, mint az amúgy is mindig zavaros Közép-Kelet-Európában. Könnyen megeshetett, hogy valaki életében ki se tette a lábát a szülőfalujából, mégis négy-öt állam polgára volt.

Már a kőkorban is

A falu maga ősrégi eredetű, mint szinte minden település a környéken. A kőkorban már éltek itt, aztán a római kortól a népvándorlásokig számos rég elfeledett nemzet taposta az utakat. Az Árpád-korban már volt temploma, a pápai tizedjegyzékben már szerepel írásos formában is.

Az írországi Buttlerek

A Dobó család tulajdonába az ezernégyszázas években került, egész a tizenhetedik század elejéig, a nemzetség kihalásáig. A tizennyolcadik század végéig a Buttlerek birtokolták – Írországból elszármazott főnemesi család – akik kastélyt is építettek itt, ez sajnos elpusztult.

Hogyan is jutott el a köztudatba, hogy az egri hős épp ebből a kicsiny faluból indult el életútjára? Mi a helyzet a már említett szarkofágokkal? Hogyan sikerült a georadaros kutatás után megtalálni a sírokat? Mi lett az előkerült kincsek sorsa? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ Ing. Varga Lászlónál, aki néhány hűséges segítőjével együtt a kezdetektől, immár harmincöt éve ápolja Dobó István emlékét.

Hogyan is kezdődött ez az egész?

Még a szocialista időkben, 1972-ben, Dobó István halálának négyszázadik évfordulója alkalmából a falu lakosai emléktáblát avattak, mely a mai napig látható a kultúrház falán.

Ez volt az első fecske.

Igen, ez is hozzájárult, hogy Dobó István neve bekerüljön a köztudatba. Aztán a rendszerváltás után, már 1990-ben jött az ötlet, hogy felvegyük a kapcsolatot az egriekkel, tehát az ottani önkormányzattal, illetve a vármúzeummal. Ennek immár harmincötödik éve, erre a kezdeményezésre emlékeztünk ez év októberében. Az akkori Dobó-napokon sikerült elérni, hogy megnyissák a határt is. Körülbelül ezren érkeztek Kárpátaljáról, a templomban került sor a koszorúzásra, a két kis oltárnál. Akkor még a szarkofág két oldala a két oltár előlapja volt.

Hogy is van ezzel a szarkofággal?

– Dobó Istvánt 1572-ben bekövetkezett halála után a helyi római katolikus templomban helyezték örök nyugalomra. 1601-ben fia, Dobó Ferenc vörösmárvány síremléket készíttetett édesapja emlékére. A szarkofágot az évszázadok folyamán szétszedték, oldallapjaiból két kis mellékoltárt készítettek, a fedőlapot pedig a templom külső falán helyezték el.

És hogyan került az eredeti fedőlap Eger városába?

– A fedőlap 1833-ban került Egerbe. Dobóruszka akkori földesura gróf Buttler János volt, akinek már zajlott hírhedtté vált válási pere gróf Dőry Katalinnal. Buttler János, hogy perében Pyrker János egri érseknél pozitív elbírálást kapjon, a szarkofág Dobó Istvánt ábrázoló fedőlapját Egerbe szállíttatta, ahol ma is látható, az egri Vármúzeumban. Az érsek Dobó István nagy tisztelője volt, és mindent megtett, hogy Dobó István emléke Egerben fennmaradjon.

Magától adódik a kérdés, hogy esetleg a fedőlapot vissza is lehetett volna hozni, eredeti helyére.

Volt már egy ilyen próbálkozás, 1914-ben, akkoriban ásatásokat is végeztek, de aztán a háború miatt az egész ügy háttérbe szorult.

Talán jobb is így, egy ilyen becses műemlék ott azért nagyobb biztonságban van.

– Biztosan. Egyébként nagyon jó kapcsolat alakult ki velük, mely már három és fél évtizede tart. Nagyon rendesek voltak, az ő segítségük nélkül nem készülhetett volna el a fedőlap másolata. Maguknak viszont az oldallapok másolatát készíttették el.

Tehát akkor most van egy teljes emlékmű a faluban, eredeti oldalfalakkal, meg egy Egerben, az eredeti fedőlappal. Emlékművekről beszélünk, tehát akkoriban Dobó István földi maradványait még nem tárták fel.

Így van. Ásatásokra 2006-ban került sor, de ez már meghaladta egy egyszerű CSEMADOK-alapszervezet lehetőségeit. A szakmai vezető a Tőketerebesi Múzeum munkatársa volt, közreműködött a Műemlékvédelmi Hivatal, az egri Dobó István Vármúzeum és más magyarországi kutatók is.

Mi lett az ásatások eredménye?

– A kutatási aknán keresztül egy kriptába jutottunk, de kiderült, hogy ez 18. századi. Aztán az ótemplom oltára előtt sikerült megtalálni azt a sírt, amit a 19. sz.-i források is emlegettek. A másik oldalon több női, illetve gyereksír került elő, nyilván a családtagok sírjai.

Mi lett a maradványok sorsa?

A Budapesten elvégzett vizsgálatok után Egeren keresztül – ahol a Hősök termében néhány órára ravatalra tették – visszaérkeztek Ruszkába. 2008. június 28-án került sor az ünnepélyes újra temetésre, a maradványokat az akkor felállított szarkofágba helyeztük el.

Eléggé értékes ékszerek is előkerültek.

Ezek ma a tőketerebesi múzeumban láthatók, egy állandó kiállításon.

Köszönöm szépen a beszélgetést.

Ma már tudják

Harmincöt év igen tiszteletreméltó bármely kezdeményezés, intézmény, szervezet életében. Az elvetett mag termékeny talajra hullt, szárba szökkent. Ma már viszonylag sokan tudják, hogy Dobó István, az egri hős, aki magatartásával, példamutatásával nemcsak a haza, de egész Európa sorsát is befolyásolta, egy kis keleti falucskában, Dobóruszkán látta meg a napvilágot. Sőt, itt is van eltemetve.

Mindig csak egy ember

Ha valamilyen értékes dolog alakul ki valahol, többnyire hosszú idő alatt, mindig egy ember van csak, aki vállán viszi az egészet és nyaggatja a kevés számú segítőt, hogy csinálják ezt, csinálják azt. És persze magyarázkodik otthon a család előtt, hogy miért nincs már megint ideje. És természetesen a sikernek ezer gazdája akad, gondnak, bajnak egy se.

Elég kétszer tüsszenteni

A Dobó- kultusz létezik, fejlődik. Van már Dobó tér és Dobó iskola, Dobó múzeum és Dobó szobor. (Ez utóbbiból mindjárt három is.) Nem lenne szabad megfeledkezni azokról, akik a maguk idejében – azokban a régi szép időkben – ma már érthetetlen kitartással tették a dolgukat, amiben éppen hitték. Akkor is, amikor még köszönet se járt érte. Különösen mai szép új világunkban, amikor, ha valaki kétszer eltüsszenti magát valamely közösségi oldalon, már követőket keres, már állami támogatást igényel.

Tóth Ferenc

Nyitókép forrása: Körkép.sk