Putyin békét emlegetett. De tényleg van esély az enyhülésre?

Nyitókép forrása: SITA/Roman Chop via AP

Vlagyimir Putyin a minap utalt rá, hogy Oroszország hajlandó teret adni a béketárgyalásoknak, de addig nem, amíg folyamatban van az ukrán ellentámadás. A dolog azért is érdekes, mert augusztusban Szaúd-Arábiában tartják azt a békecsúcsot, amelyen elvileg az ukrajnai háború lezárása lesz a téma. Ráadásul Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője is jelezte, hogy figyelemmel követik majd a békecsúcsot, „mert minden békés rendezés előmozdítására tett kísérlet pozitív értékelést érdemel”. Most akkor van esély a békére?

Túlzottan lelkesednünk nem érdemes. Vannak ugyan olyan körülmények, amelyek arra utalnak, igen logikus lenne, ha pár hónap múlva véget vetnének a vérontásnak Ukrajnában, de akadnak sajnos olyan információk is, amelyek ellenében hatnak. Nézzük meg, mit találunk a mérleg két oldalán.

Kezdjük Putyin kijelentésével, amely joggal kapott komoly figyelmet. Az, hogy Oroszország hosszabb idő után először ismét hajlandóságot mutat a béketárgyalások felvetésére, jó hír. Vagyis az lehetne, csakhogy Putyin kijelentésének nem a tartalmát, hanem az időzítését kell nézni.

Oroszország általában akkor lengeti be a fegyverszünet lehetőségét, amikor épp az ukránok vannak egy hadművelet közepén. Amikor az oroszok Bakhmut bevételére készültek, akkor lényegében ugyanazt mondták mint az ukránok: jelenleg nem aktuális a béke gondolata.

Az sem mellékes, hogy Putyin ezt a békét szorgalmazó afrikai országok vezetőivel folytatott találkozón mondta, vagyis a kedvükre akart tenni. Miért? Mert önmagában az, hogy afrikai országok egy csoportja a nyugati nyomás ellenére részt vett a szentpétervári találkozón Putyinnal, jelentős politikai győzelem volt Moszkva számára – Putyin pedig nem hal bele egy bármikor kifordítható homályos kijelentésbe.

A nyugatiak által propagált békecsúcs is biztatásra adhat okot. Vagyis adhatna. Ám egyelőre úgy fest, hogy azon Oroszország nem fog részt venni (kizárták), csak Ukrajna, a Nyugat és szövetségesei, valamint pár nagyobb hatalom Ázsiából és Latin-Amerikából.

Nem lehet biztosat tudni, de igen valószínű, hogy a rendezvény arról fog szólni, hogy a Nyugat megnyerje magának a háború kapcsán billegő vagy semleges országokat, és politikai PR-t építsen fel Oroszország ellen. Mert milyen békéről fognak ott beszélni? Borítékolható, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök béketervéről, amelyet az oroszok nem fogadnak el. Egyelőre kérdés, hogy Kína ott lesz-e a találkozón.

Vannak olyan elképzelések is, hogy az ukrán ellentámadás sikereiből kiindulva ősszel tárgyalóasztalhoz ültetnék Oroszországot és Ukrajnát. Elvileg ez az USA-nak is megfelelne, mert akkor Joe Biden amerikai elnök békehozóként tetszeleghet a novemberben élesbe forduló elnökválasztási kampányban.

Szintén a háború lezárása felé hat az is, hogy Európa és az USA is kezd kifogyni azokból az eszközökből és muníciókból, amelyre Ukrajnának szüksége van. A kazettás lőszerek átadása Ukrajnának azt jelzi, hogy az USA is kifogyott a legfontosabb, 155 milliméteres tüzérségi lőszerből. Bár a németek most adtak az ukránoknak pár tízezer tüzérségi lőszert, de tekintettel arra, hogy naponta több ezer lövést adnak le az ukrán tüzérek, a mennyiség az ukrán igény töredékét elégíti csak ki.

A békéhez azonban alkupozícióba kellene hozni az ukránokat, az ellentámadás pedig sem a NATO-csúcs előtt, sem július második felében nem hozott áttörést, és a jelenleg hadműveletek még hetekig tarthatnak. Márpedig, ha a Nyugat nem tudja győzelemként eladni a háború lezárást vagy befagyasztását, annak súlyos politikai következményei lehetnek.

Ahogy Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter mondta az MCC Feszten: kié lesz a politikai felelősség a háború fenntartásáért és annak gazdasági következményeiért?

És valóban. Európában energiaválság, megélhetési válság, infláció dúl, rohamosan épül le az életszínvonal és az ipari termelés, a kontinens versenyképessége mélyrepülésben, a legnagyobb európai cégek ma már Amerika felé viszik beruházásaikat. Mindez a háborúra adott európai válaszok következménye. Az emberek azt látják, hogy életszínvonaluk, megélhetésük tönkremegy, és a politikusok pontosan tudják, hogy a választóik egy napon fel fogják tenni a kérdést, hogy megérte-e támogatni Ukrajnát – főleg akkor lesz ebből hatalmas botrány, ha Ukrajna rosszabbul jön ki a harcból, mintha bele sem kezdett volna.

Épp ezért, aligha véletlen, hogy az EU négy éven keresztül évi 5 milliárd eurót akar elkülöníteni Ukrajna katonai (nem gazdasági, nem humanitárius, hanem katonai) támogatására.

Talán mind közül a legfontosabb tényező maga Ukrajna és az ukrán vezetés. Az ingyen érkező fegyverek, pénz, támogatás fenntartásához háborúra van szükség. Nagyon sok politikus, a nyugati sajtó szerint maga Zelenszkij is csak addig maradhat pozícióban, amíg háború van. Ilyen körülmények között túl sokaknak áll érdekében a konfliktus fenntartása. Ez magyarázza, hogy sok ukrán vezető csak orosz vereség árán tudja elképzelni a békét – egy elérhetetlen cél mellett továbbra is fennmarad a helyzet, ami őt hatalmon tartja. Vagyis ahhoz, hogy béke legyen, ezeknek a vezetőknek kellő ellenszolgáltatást kell nyújtani ahhoz, hogy hajlandók legyenek félreállni.

És végül: önmagában az is kérdés, hogy ha lesz is „béke”, az milyen lesz. Lehet, hogy csak fegyverszünet lesz, vagy a konfliktust befagyasszák, ami a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy a 2014-2022 közötti időszakban zajló donbaszi konfliktus intenzitásával folytatják a harcot.

A kulcskérdés, hogy mit akar majd az USA. A jelek szerint az Egyesült Államok számára az ukrajnai háború kiválóan alkalmas az európai tőke Amerikába vonására, az amerikai LNG és más exportcikkek jó áron történő értékesítésére. És amíg háború van Európa keleti végében, addig igen könnyű rákényszeríteni az európai vezetőket arra, hogy az USA érdekeit támogassák nemcsak otthon, de Kína ellenében. Így – bármily lesújtó – az ukrán katonák végső soron azért ontják vérüket, hogy az Egyesült Államok nagyhatalmi érdekei sokezer kilométerrel arrébb érvényesülni tudjanak.

Ebből sajnos az is következik, hogy ha be is fagyasztják az ukrajnai háborút, abba a nyugatiak bele fogják kódolni azt a lehetőséget, hogy bármikor újra fel lehessen lobbantani a forró háborút. Mert ez a nagyhatalmi érdek…

Körkép.sk