Öt pontban az EP-választásról: A radikálisok nyertek, a magyar párt csak magának köszönheti, és most már Magyarországon múlik minden

Nyitókép forrása: SITA, Berényi József hivatalos facebook-oldala

E sorok írásakor még nem ismertek a hivatalos végeredmények, csak a nem hivatalosak. De hacsak nem történik valamilyen fekete hattyú esemény, akkor az EP-választásokat a PS nyerte meg, és a Smer „csak” második lett. A nem hivatalos eredmények listájának igen komoly következményei lesznek, és ideje, hogy a jobboldal és a felvidéki magyar politika is észhez térjen, levonva a megfelelő következtetéseket.

1. Háborpártiak versus békepártiak – 7:8

Elvileg a háborúpártiak alulmaradtak ebben a versenyben, de a békepárti reményektől igen messze vagyunk. Egyetlen képviselői hely különbsége nem tekinthető győzelemnek, ráadásul a Szlovákia sorsát nagyhatalmi érdekek oltárán feláldozni kész PS megnyerte ezt a választást. Más szavakkal, az uniós és nemzetközi politika iránt érdeklődő szavazók a politikai szélsőségek mentén mozgósíthatók, ám ez a hatalmas médiahátszél miatt a progresszívoknak ad előnyt.

2. Kiürült a centrum, a szélsőségek arattak

5 párt jutott ki Brüsszelbe Szlovákiából

Az előzetes információk szerint a 15 Szlovákiának járó mandátumból legalább 8-at a szélsőségesek szereztek meg. A szélsőségesek alatt pedig azokat a politikusokat értjük, akik valamely irányba radikális álláspontot képviselnek. Ide sorolható a PS a maga szivárványos-háborúpárti, nemzetállam- és szuverenitás-ellenes agendájával, a Republika és Ľuboš Blaha (Smer) is. A Smer egészét nem sorolhatjuk ide, tekintettel arra, hogy jelöltjei között vannak „eurokompatibilis” politikusok is.

Az úgynevezett mérsékeltek elbuktak, a HLAS és a KDH is mindössze 1-1 mandátumot szerzett. Mindkét párt ugyanarra a hibás politikára faragott rá: túlságosan kétirányú beszédet hangoztattak egy olyan politikai csatában, ahol a kérdések szélsőségesek voltak: háború vagy béke, szuverenitás vagy szolgaság, hódító Brüsszel vagy Brüsszel meghódítása.

3. A magyar párt ezt nem ebben a kampányban szúrta el

A Magyar Szövetség is alulmaradt, a jelenlegi információk szerint elég gyenge eredményt hozott. Az MSZ kudarcának több oka is van. A párt az elmúlt évek kudarcai ellenére tovább erőltette azt, hogy a „vélemények olvasztótégelye” legyen, aminek köszönhetően a párt jelöltjeit saját kollégáik nyilatkozatai hiteltelenítették el. A nesze semmi, fogd meg jól álláspontokat nem lehetett ellensúlyozni egy pár hetes – egyébként nem rossz – Berényi-kampánnyal. Ez a jelenség kéz a kézben jár a párt belső megosztottságával. Azzal, hogy Gyimesi Györgyöt a pálya szélére küldték – az egyetlen olyan politikust, aki megfelelően mérte fel a jelenlegi közhangulatot.

Rengetegen nem bíztak a Magyar Szövetségben, abban, hogy az általuk kínált jelöltek tényleg azt a politikát fogják folytatni, amit elvárnak tőlük. A párt túl sokszor okozott már csalódást, és túl sokszor tagadta le a nyilvánosság előtt azt a mindenki által felismert tényt, hogy elvesztették a kapcsolatot a választókkal.

Elrettentő példának rögtön ott volt Csáky Pál, a néhai MKP egykori EP-képviselője, aki azzal, hogy progresszív dezinformációt terjesztett a választási kampány kellős közepén, csak megerősítette az emberekben azt az előítéletet, hogy a magyar jelöltek újra csalódást fognak okozni. Maga Berényi renoméja sem volt hibátlan, a párt politikai munkája pedig összességében harmatgyenge volt az elmúlt években.

Ilyen körülmények között az ember már nem azt nézte, hogy mit mond és milyen vízióval rendelkezik a jelölt, hanem azt, hogy ki az, aki mindezt állítja, és tudok-e még neki hinni. A jelek szerint a nagy többség nem tudott már hinni, és átszavazott.

4. A szlovák belpolitikai harc átkerül Brüsszelbe

Még nem biztos, de ha nem sikerül jobboldalibb brüsszeli vezetést felállítani őszig Brüsszelben, akkor a szlovák belpolitikai csatározások átkerülnek Brüsszelbe. Az ellenzék itthon esetlen és nevetséges lesz, de brüsszeli liberális-globalista kollégáik eleget fognak tenni a kéréseiknek, mikor egy újabb Sargentini-jelentésről, uniós források befagyasztásáról, a szlovák kormány, az egyházak, a magyarok vagy a családpárti aktivisták elítéléséről és meghurcolásáról lesz szó.

A szlovák ellenzék, immáron Ódor Lajos vezetése alatt elindul a magyarországi ellenzék által kigyúrt ösvényen, az általuk már alkalmazott eszközökkel és hátszéllel (Globsec, Denník N, Új Szó, Paraméter, Napunk, stb.). Mindeközben itthon a PS mélyzuhanásba kezd majd, de viszonylag gyorsan fel fogják építeni az új megasztárt, Ivan Korčok személyében.

5. Magyarországon a világ szeme

E sorok írásakor még nem tudjuk az EP-beli erőviszonyokat felmérni. Ám bármi is lesz, Magyarországon lesz a világ szeme. Orbán Viktor magyar miniszterelnök jelenleg az egyetlen politikus Európában, aki fel tudja tartóztatni az EU világháborúval játszadozó eszetlen elitjét addig, amíg az Egyesült Államokban meg nem történik a politikai fordulat (fordulat lesz, a kérdés, mekkora).

Magyarország tölti be az év második felében az EU soros elnöki posztját, közvetlen befolyása lesz a napirendre vehető javaslatok meghatározásában, így befolyása lesz az új Európai Bizottság összetételéről szóló tárgyalások alakulására is. Nagyobb befolyása, mint egy átlagos tagállamnak lenne. Nem véletlenül akarják elvenni Magyarországtól a soros uniós elnökség betöltésének jogát.

A választók meghozták a döntésüket. Az igazi nagy csata most a politikai porondon zajlik majd, személyi kérdésekről, uniós hatáskörökről, de főleg, továbbra is (világ)háborúról és békéről. Minden, ami ezután történik, már kívül esik a hétköznapi választó befolyásán. Félig kényszerpályán vagyunk. Ez majd jusson eszébe mindazoknak, akik most nem voltak választani, de a következő hónapokban aggódni kezdenek a helyzet alakulása miatt…

Komjáthy Lóránt