Micskó András: Németország és az echte impotencia

Lezajlott a német választás, meghallgathattunk minden értékelést és kommentárt, a győztesek elégedett nyilatkozatait, és a vesztesek „tiszteletreméltóan demokratikus” gratulációit. Mert eddig jutottunk, hogy az elemzők szerint meg kell süvegelnünk, ha valaki különösebb anyázás nélkül belátja, hogy 208 több, mint 152. Hiába, az európai egók!

Előtt

Nem tudom, hányan olvasták a három nagy választási programját, de érdekes különbségek mutatkoznak a programírók hozzáállásában. A Szocdemek (SPD) 63 oldalt írtak, meg egy rövidítettet könnyű nyelvezettel, csökkent képességű iskolakerülők számára, három oldal terjedelemben. Nem vesződtek sokat. tudták, hogy vesztenek. Azt is, hogy ettől még kormányon maradnak. Minek vesződtek volna? Bele olvastunk:

Németországban szívesen látják a más országokból érkezőket.

Németországban sok idős ember él. És csak kevés fiatal. Ezért van szüksége Németországnak más országokból érkező emberekre. Sok országban háború van. Vagy más problémák. Ezért menekülnek sokan Németországba… A más országokból érkező embereknek jól meg kell tanulniuk németül. A más országokból érkező embereknek be kell tartaniuk a szabályainkat. – Joguk van a jó munkához. – Németországban minden embernek jól kell együtt élnie.

Segítünk a szegény országoknak. Akkor ezeknek az országoknak jobb lesz.

És nem menekülnek el olyan sokan.

Hát azért…! Meg vagyunk becsülve!

Az Unió (itt: CDU/CSU) ugyancsak hatvan oldalt. Nem részletesebb és nem is tér el jelentősen az előzőtől. Ők tudták, hogy nyernek. Mi meg kíváncsiak voltunk, mi változott 50 év alatt. Bemutatjuk a balratolódás magasiskoláját!

A CDU választási programja 1976 / 2025

Alatt

Az bizonyos, hogy a választási részvétel az igen magas (76,4%) 2021-es értéket is felülmúlva, idén 82,5%-ig emelkedett. Ha a szlovákiai magyar választók legalább ennyire tudatában volnának pótolhatatlan fontosságuknak, a Szövetség ma ott ülne a pozsonyi parlamentben.

A részvétel elsöprő számai azonban nem növelik az eredményességet. A teljesen értéktelen „belőled csak egy van”-személyiségek 76 nemük téveszméinek mintájára újabb és újabb pártokat alakítanak, hogy megjelenítsék magáértvaló másságuk közösségellenes törekvéseit. Pártjaik, pusztán tartós jelenlétüknél fogva, idővel egyre valóságosabbnak tűnnek, ezzel töltve be szavazatközömbösítő funkciójukat. Ahogy Németországban is látjuk, a sokszínűség lassan szétveri a képviseleti demokráciát.

A fenti ábra, ami a választási eredményeket volna hivatott bemutatni, épp ezt a folyamatot szemlélteti: látjuk, hogy sokasodásuk koalícióba kényszeríti az egalizálódó pártokat, ami irányíthatatlanná teszi az országot. Az előző ciklusban leszerepelt AMPEL-(zöld-sárga-piros)-koalíció iskolapéldája volt ennek a politikai tehetetlenségnek. A németek régóta látják a bajt. Hogy felkészültek volna a jövőre, csak 11% hiszi. Hogy nem, azt 85%!

Ez a pártstruktúra ugyanakkor három ciklusban sem nem adott lehetőséget a korrekcióra. Nyilván ez okozza, hogy a fiatal választól elpártolnak a történelmi pártoktól. Ma a Llinke és az AfD 24 év alatti szavazói pontosan annyian vannak, mint az összes többi párté együttvéve!

Érdekes az is, hogy – miközben a CDU-CSU-uniót tartják a legmegbízhatóbbnak – mégsem ők nyerték a 2021-es választásokat. Mi magyarázhatja ezt, ha nem az ideológia torzító hatása?

Idén azonban ők nyertek. Kormányozni fognak, nem meglepő, hogy koalícióban. Koalíciós remények választás előtt:

Annak ellenére, hogy fél éven át, hetven tüntetésen verték a fejükbe, hogy tilos, a német választók mégsem a CDU-AfD, hanem az eddig kormányzó Ampelkoalíciót tartották a legrosszabb lehetőségnek. Tényleges választásuk azonban teljesen meghazudtol minden következetességet:

Ha ugyanis nem az AfD-t választják, márpedig azt nem merik, akkor csakis az épp megbukott kormány pártjai közül választhatnak! Másképpen: a választások garantálják a német állam semlegesítését az Európai politikai porondon. Négy évig, szerencsés esetben egy épp a fentiek miatt bekövetkező újabb előrehozott választásig Németország nem fogja vezetni az Uniót. A hatalom tehát a korrupt Leyenné kezében marad.

A választók negyede fokozná Ukrajna támogatását, harmada csökkentené. Ez különösen fontossá válhatna, ha az EU szembefordulna az épp kibontakozó amerikai koncepcióval és fokozná Ukrajna katonai támogatását. Ennek valószínűsége nem túl nagy, főképp nem a 80 éves német lakájpolitika tükrében

Van azonban egy tényező, aminek hatását még nem ismerjük pontosan. A Trumppal szembeni európai ellenkezés rávilágít a tényre, hogy az európai mainstream nem a nemzetállami Amerika lekötelezettje, hanem a globális pénzhatalmi elité. Mi más magyarázhatná, hogy az EU vezető(?) hatalmai(?) szembefordulnak potenciális fenntartójukkal? Ellenkező esetben ugyanis képtelen lesz szembeszállni a nemzetállami Amerikával és a továbbiakban nem tudja folytatni megbízója törekvéseinek kiszolgálását (pl. Ukrajnában).

A 2021 óta politikai akarat és kormányzás nélküli Németország, a Macron (Rothschild & Cie) hatalommegtartó ügyeskedésitől alkotmányosan gúzsba kötött Franciaország és a pénzügyi fegyverekkel sakkban tartott Meloni (Rockefeller, Goldman Sachs – Aspen Institute nem fordulhat szembe az amerikai nemzetállammal úgy, hogy sem befolyásuk, sem a megszerzéséhez szükséges eszközök nincsenek birtokukban. Ebben a megvilágításban egyáltalán nem tűnik véletlennek, hogy a CDU az SPD-vel kíván koalícióra lépni. A szokásos felosztásban ugyanis a pénzügyminisztérium az SPD-hez kerül majd, így feje, az eddigi pénzügyminiszter Jörg Kukies fel sem fog állni a székéből. A kormányrúd tehát a BlackRockos Merz, a pénz pedig a Goldman Sachs-os Kukies kezében lesz!

Ha az Európai folytatás így szerveződik meg, a közeli jövőben látnunk kell, hogy a háttérhatalom erőforrásai Európába áramlanak. Ennek megjelenését a hadsereg és pénzügyi források nélkül álló kirakatszervezet, az EU várható megahitel-felvételeiben érhetjük majd tetten.

Ha a fiatalok valóban a Linkére és az AfD-re szavaznak, akkor a menekültkérdés rámutat a Linke és a belőle kivált BSW-szavazók eltérő attitűdjére: azok mentek, akik nem támogatják Ukrajnát.

Után

Hogy jobban megértsük a németországi folyamatokat, vessünk egy pillantást a II. Világháborút követő választások alakulására.

A színes kiemelések a megalakult kormánykoalíciók tagjait, így összetételét is mutatják. Látható, hogy a1980-ig, azaz 35 éven át szinte változatlan volt a pártstruktúra, a kormányok gyakorlatilag SPD, vagy CDU vezetéssel alakultak meg.

A (kormányon) sárgával jelölt FDP a legutóbbi évtizedig rendre a parlamenti patkó-ábrázolások jobb szélén jelenik meg, én azonban középre tettem. Egyrészt, mert a párt rendre koalícióra lépett az akkor a baloldalt jelentő SPD-vel, másrészt, mert programjuk, ha korábban „klasszikus liberális” program volt is, ma nem az. Hanem progresszív liberális.

A másik „10%-os párt”, a ’80-ban megjelenő Zöldek általában nem tudnak kormányra kerülni. Nem mellékes azonban, hogy ideológiájuk még az FDP-nél is erőteljesebben sodródott a balszélre. A kezdeti „ki az amerikai támaszpontokkal!” szlogen mára a radikális „Még több fegyvert Ukrajába!” jelszóra változott.

Az újraegyesítés hozta be a parlamentbe a valamikori NDK állampártot, a die Linkét és belőle vált ki a Sahra Wagenknecht – telexül Vágenkneit – Szövetség, a BSW. Utóbbi gazdasági kérdésekben és az ukrán háború megítélésében tér el a Linkétől. Azzal, hogy képes némi objektivitásra, az AfD-t azonban a marxista pokolba kívánja és helyezi el.

Az ábra némiképp érzékelteti, hogy az új pártok balra nyitották meg a politikai palettát, miközben elsősorban az újmarxista ideológiákat felkaroló európai értelmiség hatására a teljes nyugat-európai közélet balra tolódott el. Ez nem jelent kevesebbet, mint hogy a 2013-ban látszólag jobbra nyitó AfD valójában az eredeti helyéről elsodródó CDU helyére lépett be!

A kép világosan mutatja, hogy a politikai pártprogramok balracsúszása nem jelenti a szavazók „helybenmaradását”. A változatlan pártelnevezések megvezetik a választót, aki megszokásból „ugyanoda”, de nem ugyanarra szavaz! AfD 2013-as megjelenéséig ennek ellenére is látható a jobboldal fokozatos térvesztése, annak ellenére, hogy 2005-től már az igen nagyhírű, de szavazóit annál durvábban félrevezető Merkel nagyságosasszony az ország kancellárja. Pontosan az AfD megjelenése ad alternatívát a jobboldalnak, hogy ne kényszerüljön a teljesen progresszívvá lett CDU(/CSU)-nak hátat fordítva távol maradni a választásoktól. A 2015-ös migrációs hullám a második lökés. Mégis 2025-ig kellett várni, hogy legalább a virtuális többség visszakerüljön a jobboldali térfélre.

Ez azonban nem jelent jobboldali kormányt. Ez egy liberális-progresszív kormányt jelent, mely a német választók 80%-a által várt változásokból szemernyit sem fog megvalósítani. Egészen elképesztő, hogy a győztes azzal a vesztessel alakítson kormányt, akit-amit maga is bírált és legalább is látszólag, le akar váltani. Mert – mint azt a németekkel elhitetik – az AfD szalonképtelen. Ma Németországban nem az számít bajnak, hogy egy párt kormányképtelen, hanem az, ha egyes megmondóemberek szélsőjobboldalinak bélyegzik. A győztes Unió nem azt vállalja, hogy kontrollálja, visszafogja az AfD esetleges szélsőségeit, hanem azt, hogy elrejti előlünk az SPD fogyatékosságait.

Hogy mit jelent ez? Hogy az egyetlen használható fogódzó a távoli Amerika lesz, ami ettől soha nem fogja saját érdekei elé helyezni a mieinket. Azt jelenti, Európában nem lesz változás. Az új koalíció képtelenségét a súlyosan károsító befolyások ellensúlyozására. További kormányozatlan éveket Németországban. Egy vezetés nélküli Európai Uniót permanens vetélkedéssel az irányításért, négy kiszolgáltatott évet huszonhét uniós tagország számára, a globális politikai akarat akadálytalan érvényesülését Leyenné készséges asszisztjával. Rossz gazdasági mutatókat, eladósodást, lecsúszást, elszegényedést, és politikai zűrzavart.

Hogy is mondta Trump? Amerikában „…soha többé nem fogják az állam mérhetetlen hatalmát politikai ellenfelek üldözésére felhasználni”. De majd itt igen.

Köszönjük Németország, köszönjük németek!

Micskó András

Nyitókép: sita/AP Photo/Markus Schreiber

Képek forrása: https://www.zdf.de/nachrichten/politik/deutschland/bundestagswahl-2025-prognose-hochrechnung-ergebnisse-liveticker-100.html