Május 9-én Oroszország ismét megrendezi a Győzelem Napja alkalmából tartott ünnepségeket és katonai parádét, amellyel a náci Németország felett aratott győzelmet ünneplik. A politikai szimpóziumba illő esemény idén még hangsúlyosabbá válik, hiszen a globális geopolitikai játszmák igencsak rányomták bélyegüket a résztvevők listájára is.
Posztszovjet térség: A megszokott jelenlét
Az öt közép-ázsiai „sztán” – Üzbegisztán, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Türkmenisztán – államfői szokás szerint mind jelen lesznek. Emellett több miniszterelnök is csatlakozik: például Azerbajdzsán, Fehéroroszország, valamint az említett közép-ázsiai országok kormányfői is.
Egy fontos hiányzó viszont feltűnő: Nikol Pasinján, Örményország elnöke nem vesz részt az eseményen. Az Azerbajdzsánnal kiéleződött konfliktus, különösen a Hegyi-Karabah régió elvesztése után, jelentősen megterhelte Jereván és Moszkva kapcsolatát. Ugyanakkor az örmény miniszterelnök, Nikon Pinyin – diplomáciai kényszerből – mégis jelen lesz.
Ázsia: Kiemelkedő jelenlét
A legnagyobb figyelmet idén Kína és India vezetőinek részvétele kapja. Hszi Csin-ping kínai elnök a díszvendég, míg Narendra Modi indiai miniszterelnök részvétele különösen érdekes, tekintve, hogy India a Nyugat és a keleti szövetségek (mint a BRICS) között próbál egyensúlyozni.
Vietnám részéről is magas rangú vendég érkezik: To Lam, a Kommunista Párt főtitkára. Moszkva komoly figyelmet fordít Vietnámra, amely kulcsszerepet játszhat Délkelet-Ázsiában – nemcsak Oroszország, hanem az Egyesült Államok szemszögéből is.
Indonézia elnöke, Prabowo Subianto egyelőre nem jelezte részvételét. Habár kétszer is meghívást kapott, még mérlegeli a döntést. Indonézia sokáig hajlott a BRICS-hez való csatlakozás felé, de egyelőre kivár – tipikus példája a „Globális Dél” ingadozó álláspontjának.
Latin-Amerika: Három vezető, három irány
A latin-amerikai országok közül három vezető biztosan ott lesz: Luiz Inácio Lula da Silva (Brazília), Miguel Díaz-Canel (Kuba) és Nicolás Maduro (Venezuela).
Brazília semleges álláspontot képvisel az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban, de egyre szorosabb kapcsolatot ápol Oroszországgal a BRICS+ keretein belül. Lula Brazília BRICS-elnöksége révén kulcsszereplő lett a „Globális Dél” formálásában.
Kuba és Oroszország kapcsolata mélyen gyökerezik az ideológiai szövetségben és az anti-amerikanizmusban. Moszkva januárban 60 millió dolláros hitelt biztosított a kubai üzemanyag-ellátásra, valamint 2 millió dolláros segélyt az energiahálózat javítására.
Venezuela évtizedes kapcsolatot ápol Oroszországgal. Az együttműködés kiterjed a védelmi iparra, az űrkutatásra és az energiaszektorra is. Moszkva erőteljesen támogatta Venezuela BRICS-tagságát, de ezt végül épp Brazília vétózta meg a vitatott választási eredmények miatt (Maduro egy keménykezű diktátor, aki nem kevés orosz háttérrel tartja meg a hatalmát, súlyos gazdasági és megélhetési problémákat okozva a venezuelaiaknak – a szerk.).
Érdekesség, hogy Daniel Ortega, Nicaragua elnöke, Putyin egyik legelkötelezettebb latin-amerikai szövetségese, ezúttal távol marad.
Európa: Két vendég, sok felháborodás
A legnagyobb vihart európai politikai körökben a szlovák miniszterelnök, Robert Fico, és a szerb elnök, Aleksandar Vučić részvétele váltotta ki.
Az EU szigorúan „megtiltotta”, hogy tagállamok vagy csatlakozni kívánó országok vezetői hivatalos eseményen vegyenek részt Oroszországban. Fico azonban visszautasította az uniós felszólítást, mondván: „Szuverén országként nem engedem meg, hogy bárki megmondja, hová utazhatok.”
Vučić is figyelmen kívül hagyta Brüsszel figyelmeztetését, és folytatja a jó kapcsolatok fenntartását Moszkvával. Belgrád továbbra sem csatlakozott a nyugati szankciókhoz, noha 2009 óta EU-tagságra pályázik.
Az EU figyelmeztette Szerbiát, hogy a május 9-i részvétel „komolyan veszélyeztetheti” az integrációs folyamatot.
Magyarország ezúttal kimarad. Orbán Viktor, bár általában jó kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyinnal, most úgy döntött, sem ő, sem kormánytagjai nem vesznek részt a megemlékezésen. A hivatalos indoklás szerint „Magyarország számára a háború vége keserű vereséget jelentett”, utalva a szovjet megszállásra és a kommunista diktatúra időszakára.
Közel-Kelet és Afrika: Szimbolikus részvétel
A közel-keleti és afrikai vendégek listája viszonylag rövid, de politikailag jelentős: Mahmúd Abbász (Palesztina), Ibrahim Traoré (Burkina Faso) és Alan Gaglojev (Dél-Oszétia) vesznek részt.
Bár a második világháború javarészt Európában zajlott, Oroszország évek óta erősíti kapcsolatait afrikai országokkal is – különösen katonai és gazdasági téren.
A globális törésvonalak térképe
A Győzelem Napjának ünnepsége már nem csupán a történelmi megemlékezésről szól – a résztvevők listája pontos térképet rajzol a globális erőviszonyokról. A Nyugat és a BRICS/Globális Dél közötti feszültség, az EU-n belüli repedések, valamint a kelet-ázsiai és latin-amerikai mozgások egyre inkább kiélezik a nemzetközi diplomácia sakkjátszmáját.
Oroszország célja világos: megmutatni, hogy még mindig sok barátja van a világban – különösen azok között, akik a nyugati befolyás alternatíváját keresik. Az esemény tehát nem csak múltidézés, hanem a jövő geopolitikai színpadának egyik előjátéka is.
Érhetnek azonban még minket meglepetések. Egyesek szerint nem kizárt, hogy a moszkvai ünnepségen (ha sikerül tető alá hozni egy megállapodást) Donald Trump amerikai elnök is megjelenik, és az orosz és kínai elnökkel hármasban szépen felosztják egymás közt a világot, ahogy Churchill, Roosevelt és Sztálin tette azt a jaltai konferencián.
Körkép.sk
Nyitókép forrása:
Megosztás:
Címkék: Ázsia BRICS diplomácia EU geopolitika Győzelem napja Latin-Amerika orosz-ukrán háború Oroszország posztszovjet térség Ukrajna-konfliktus
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
