A németek csapatokat küldtek Litvániában. Ez lenne Európa geopolitikai ébredése?

Németország történelmi lépést tett: 5000 fős állandó katonai kontingenst telepít Litvániába. Első pillantásra ez csak egy újabb NATO-erősítésnek tűnhet, de George Friedman, a Geopolitical Futures elemzője szerint ez a lépés mélyebb jelentőséggel bír – talán a kezdete egy új geopolitikai korszaknak.

A hidegháború óta először fordul elő, hogy Németország nyíltan és hosszú távon katonai jelenlétet vállal egy Oroszország közvetlen befolyási övezetéhez közel. A cél nem az, hogy egyedül megállítsák Moszkvát, hanem hogy egy esetleges orosz agresszió kockázatát annyira megemeljék, hogy annak következményei beláthatatlanok legyenek – elsősorban NATO-szintű válaszlépésekkel.

Európa nem egyetlen entitás – kulcsállamok vannak

A német döntés hátterében ugyanakkor nemcsak Oroszország, hanem az Egyesült Államok fokozatos visszavonulása is ott van. Washington évek óta szorgalmazza, hogy Európa vállaljon nagyobb felelősséget saját biztonságáért – katonailag és pénzügyileg egyaránt. A német lépés ennek az amerikai nyomásnak az első látványos eredménye lehet.

Az viszont kérdéses, hogy ez valóban egy átfogó európai stratégia kezdete, vagy csupán Németország magánakciója. Friedman szerint Európa nem egységes entitás, hanem 44 szuverén állam laza csoportja, amely ritkán képes összehangolt válaszra. Ezért sokkal fontosabb azt figyelni, hogyan reagálnak a kulcsállamok – az Egyesült Királyság, Franciaország, Lengyelország és persze maga Németország –, mintsem az egész NATO.

Németország katonai szerepvállalása azért is különösen érzékeny téma, mert a kontinens történelmi emlékezete még mindig a XX. század traumái körül forog. A két világháború kirobbantásában vállalt német szerep miatt a berlini kormány évtizedeken át szándékosan háttérben maradt katonai kérdésekben. Most viszont, hogy Németország újra páncélosokat küld keletre, sokan most elgondolkodnak azon, milyen szerepre törekszik Berlin Európában.

Miért éppen Litvánia?

A választott helyszín, Litvánia, szintén nem véletlen. Az ország közvetlenül nem határos Oroszországgal vagy Ukrajnával, ugyanakkor stratégiailag kiemelkedő jelentőségű: Belaruszon keresztül közel esik a konfliktuszónákhoz, és közvetlenül a szomszédos Lengyelországgal és Lettországgal, azaz más NATO-tagállamokkal. Egy itt állomásozó német dandár nem lenne képes feltartóztatni egy teljes orosz hadműveletet, de épp elég lenne ahhoz, hogy egy támadás eszkalációját és a NATO-beavatkozás valószínűségét megnövelje.

Friedman úgy véli, hogy Németország most egyfajta mintát is kínálhat Európa számára: nem kell közvetlenül Oroszországgal határos országba telepíteni katonákat ahhoz, hogy hatékony elrettentés jöjjön létre. A stratégia lényege, hogy legyen elegendő idő reagálni – mind katonailag, mind diplomáciai szempontból.

Az USA egyelőre nem kiszámítható

Mindeközben az Egyesült Államok ugyan nem vonta ki csapatait Európából, de a retorikája és viselkedése egyértelművé tette: nem akarja tovább egyedül garantálni a kontinens biztonságát. Ez geopolitikai vákuumot teremtett, amelyben Európának saját döntéseket kell hoznia. A németek már léptek – a kérdés az, hogy követi-e őket bárki más, és hogy megengedi-e Európa, hogy Németország vezesse a sort.

Friedman emlékeztet:

„A nemzetek mindig saját érdekeiket követik. Az olyan szövetségek, mint a NATO, csak addig működnek, amíg a tagok világképe összhangban van. Most eljött az idő, hogy Európa döntsön – és a döntés elkerülése is döntés.”

A németek mozdulata tehát nemcsak Moszkva számára jelzésértékű, hanem saját szövetségeseik számára is figyelmeztetés: a geopolitikai sakktábla újraalakul. És bár Berlin most még csak egy figurát tolt előre, a játék kimenetele egész Európa jövőjét meghatározhatja.

Körkép.sk

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Mindaugas Kulbis