Kiderült: Brüsszel azért kötött ennyire előnytelen alkut az USA-val, hogy fenntarthassa Ukrajna támogatását

Politikai és gazdasági viták közepette született meg az új EU-USA kereskedelmi megállapodás, amelyet sokan Brüsszel kényszerű engedményeként értékelnek Donald Trump nyomásgyakorlása nyomán. És a legtöbben nem is örülnek neki. A német vezetés ugyan óvatos optimizmussal viszonyult hozzá, de a német ipari szereplők egyértelműen kudarcnak értékelték. A franciák is tiltakoznak, ahogy több más tagállam is. Az alku értelmében augusztus 1-jétől 15 százalékos vámtarifa lép életbe az EU-ból érkező importok jelentős részére – ez azonban a kritikusok szerint túl nagy ár a vámháború elkerüléséért. Főleg, hogy az alkunak része több, összesen 1,3 milliárd dollárt kitevő ügylet, amivel Európa megint saját tüdejébe ereszt golyót. Hab a tortán, hogy a Robert Fico kormányfő által dicsért Šefčovič elszólta magát, és beismerte, hogy az amerikaiak számára rendkívül jó alku azért ilyen, hogy fenntartsák Ukrajna katonai támogatását. Brüsszel mintha sportot űzne az EU tönkretételéből, mintha provokálná a tagállamokat, hogy hagyják a fenébe az egész uniót.

Šefčovič szerint ez volt a „lehető legjobb alku”

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, rendkívüli lépésként Skóciába utazott Trump Turnberry golfklubjába, ahol egyetlen órás tárgyalás után előzetes egyezségre jutottak. A Bizottság alelnöke,

Maroš Šefčovič a megállapodást az „adott körülmények között elérhető legjobbnak” nevezte, hozzátéve, hogy „megmentettük a kereskedelmi kapcsolatokat, megmentettük az európai munkahelyeket.”

Az egyezség célja nem csupán gazdasági, és ez itt a lényeg. Az európai adófizetőknek és cégeknek rendkívül fájdalmas megállapodás azért olyan, amilyen, mert alku része a NATO és főleg Ukrajna katonai támogatásának fenntartása.

Nem véletlen, hogy Brüsszel a részleteket még mindig nem akarja elárulni. Šefčovič azonban kikotyogta a NATO-ra és Ukrajnára vonatkozó szempontokat. Elmondása szerint a Bizottság abban bízott, hogy így Washington nem vonja vissza stratégiai elköteleződését Európa irányába – ami a globalisták nyelvén Ukrajnát jelenti.

Francia ellenállás és ipari aggodalmak

A megállapodást azonban több tagállamban komoly bírálatok érték. Míg Németország és Olaszország vezetői – Friedrich Merz és Giorgia Meloni – üdvözölték az egyezséget, Emmanuel Macron francia elnök hallgatott, míg miniszterelnöke, François Bayrou „behódolásnak” nevezte a megállapodást.

A német iparszövetség (BDI) szerint a megállapodás „végzetes jelzést” küld az atlanti gazdasági együttműködés jövőjéről. A francia nagyvállalatokat tömörítő

Medef pedig úgy látja, az ügy újfent rávilágít arra, hogy „az EU gazdasági óriás, de politikai törpe.”

Mi mindent vállalt az EU?

A megállapodás értelmében Brüsszel több területen tett jelentős engedményeket:

• Egyes amerikai importtermékekre, például autókra, eltörlik az EU vámjait.
• Az EU 750 milliárd dollár értékű amerikai energiabeszerzést vállalt.
• 600 milliárd dolláros amerikai beruházást ígért az eredeti tervek felett.

Emellett maradnak 50 százalékos vámok az acélra és alumíniumra, miközben más, érzékeny ágazatok – például a gyógyszeripar és félvezetők – esetében nincs garancia arra, hogy később ne emelkedjenek a tarifák.

Kockázatos alku, jogi biztosíték nélkül

A megegyezés még nem jogilag kötelező érvényű, és sok részletet később pontosítanak egy augusztus 1-je előtti közös nyilatkozatban. Ez azonban lehetőséget ad Trumpnak, hogy bármikor újratárgyalja vagy visszavonja a feltételeket.

A Politico által idézett David Kleimann, a brüsszeli ODI elemzője szerint ez egyértelmű politikai vereség az EU-nak:

„Egy olyan kép alakult ki, amely hosszú távon áshatja alá az európai polgárok bizalmát az uniós intézményrendszerben.”

A „nem kötelező érvény” emlegetése sem véletlen. Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn feltette azt a költői kérdést, hogy vajon von der Leyen kinek a nevében tárgyalt és vállalt kötelezettségeket. A kérdés jogos, a Bizottság önmagában ilyen döntéseket nem hozhat meg, a helyzetet bonyolítja, hogy például az amerikai LNG megvétele terén sem a tagállamok a közvetlen vásárlók, hanem többnyire független nagyvállalatok.

Persze, Brüsszel rendelkezik a szükséges nyomásgyakorlási eszkökkel, hogy a tagállamokat az alku elfogadására kényszerítse. Erre hozták létre a jogállamisági klauzulát. Magyarul: aki nem sorok be von der Leyen és Šefčovič rossz döntése mögé, azt elkezdik megfosztani a jog szerint neki járó uniós forrásoktól.

Hol maradt az uniós „bazooka”?

Franciaország a tárgyalások alatt többször szorgalmazta, hogy Brüsszel lépjen fel keményebben, akár az úgynevezett „Anti-Coercion Instrument” bevetésével – ez lehetőséget adna az EU-nak megtorló intézkedésekre, akár 100 milliárd euró értékű amerikai termékkel szemben.

Azonban a tagállamok többsége vonakodott felhatalmazást adni a Bizottságnak egy kereskedelmi konfliktus kiélezésére. Így az eszköz csak fenyegetés maradt, valódi alkalmazás nélkül.

Függőségek szorításában

Az EU döntéshozói elismerték: jelen helyzetben képtelenek teljesen függetlenül, kizárólag gazdasági alapon tárgyalni az Egyesült Államokkal. Washington biztonsági garanciái Ukrajnával kapcsolatban, valamint az energiafüggőség erősen korlátozzák az EU mozgásterét.

Körkép.sk

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Omar Havana