A „felosztott Oroszország” után itt van az újabb nyugati agymenés: a „megszállt Kína”

A Hudson Intézet friss jelentése, „Kína kommunizmus után: Felkészülés a poszt-KKP Kínára” címmel, egészen döbbenetes képet fest arról, hogyan képzeli el egyes amerikai stratégák a Kínai Kommunista Párt bukása utáni világot – hívja fel a figyelmet a bne Intellinews . A 128 oldalas dokumentum szerzői nem csupán a KKP összeomlását tervezik meg információs hadviselés, pénzügyi háború és titkos befolyásolási kampányok révén, de részletes forgatókönyvet is kínálnak az utókezelésre: katonai megszállás, az ország politikai újrarendezése, valamint a nyugati kultúra és értékrend „beültetése” Kínába.

Ez a terv a régiós hírportál elemzője szerint egyszerre tragikomikus és riasztó. Komikus, mert egy hanyatló birodalom (az USA) – amely az elmúlt évtizedekben számos háborús kudarcot szenvedett és saját infrastruktúráját sem képes fenntartani – olyan léptékű geopolitikai akciót vizionál, amely már-már képregényes gonoszsággal bír.

Riasztó pedig azért, mert mindezt magától értetődő arroganciával és felsőbbrendűségi tudattal teszi, figyelmen kívül hagyva Kína kulturális, történelmi és társadalmi komplexitását.

A gyarmatosításnál is durvább elképzelések

A jelentés alapvető hibája, hogy teljesen félreérti a kínai nemzeti identitást. A KKP támogatottságát nem pusztán a gazdasági növekedés táplálja, hanem a szuverenitás visszaszerzése a „megaláztatás évszázada” után. Az elképzelés, miszerint a kínai nép titkon az amerikai felszabadításra vágyik, minden történelmi és kulturális realitással szembemegy.

A dokumentum számos javaslata túltesz még a 19. századi gyarmatosító ambíciókon is: kis szeparatista mozgalmak támogatása Kína feldarabolására, nürnbergi típusú perek, a kínai történelem átírása, sőt, amerikai különleges erők telepítése minden nagyobb városba. A cél egy „ellenőrzött feldarabolás”, amelyben Kína gazdaságilag hasznos marad, de politikailag teljesen alárendelt.

A jelentés továbbá eszközként kezeli az etnikai feszültségeket: a Hszincsiangi függetlenségi mozgalmak támogatását például hasznosnak tartja, míg a tibetit nem – tekintettel India érzékenységére. Ez jól mutatja, hogy nem valódi értékekről van szó, csupán geopolitikai sakkfigurák mozgatásáról.

Társadalmi újratervezés 1,4 milliárd embernek egy 201 fős bábparlamenttel

Talán a legmegdöbbentőbb a társadalmi újratervezés technokrata megközelítése: egy 151–201 fős „alkotmányozó testület” írna új alkotmányt 1,4 milliárd embernek, mintha egy multinacionális cég újraszervezéséről lenne szó.

A bne Intellinews elemzője nem véletlenül  akad ki és írja azt, hogy a mértéktelen gőg önmagában is megdöbbentő, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az Egyesült Államok az elmúlt két évtizedben milyen katasztrofális eredménnyel próbált hasonló nemzetépítést végrehajtani Irakban, Afganisztánban vagy Líbiában.

A jelentésben Kínát a korrupció, kényszerítés és gazdasági instabilitás forrásaként festik le – miközben ezek a tünetek sokkal inkább az Egyesült Államokat jellemzik: gazdasági visszaesés, csökkenő nemzetközi bizalom, és történelmileg alacsony belföldi közbizalom. Ezzel szemben Kína 2025 első negyedévében 5,4%-os GDP-növekedést produkált, míg az amerikai gazdaság 0,5%-kal zsugorodott. Egy 2016-os Harvard-tanulmány szerint a kínai kormány támogatottsága 95,5%.

Ez az amerikai alkony tünete

A bne Intellinews cikke egészen drámai következtetésre jut. A Hudson-jelentés igazi értéke nem stratégiai útmutatóként, hanem „antropológiai leletként” jelenik meg. Tökéletes példája annak, amit a politikai szociológia „kompenzációs szélsőségességként” ír le: amikor a status quo összeomlásától félő hatalmi csoportok karikatúrává torzítják önmagukat. Ez a dokumentum valójában az amerikai impérium agóniáját tükrözi – egy birodalomét, amely saját hanyatlásával szembenézve a legrosszabb ösztöneihez nyúl vissza, mintha a szélsőségekhez való ragaszkodás visszahozhatná elveszett világuralmát.

Körkép.sk

Nyitókép forrása: Mesterséges intelligenciával készített tartalom