A jelenlegi grúz kormány kimondta: Szaakasvili Nyugat-barát kormányának árulása vezetett az oroszok elleni háborúhoz

Tizenhét évvel a 2008-as orosz-grúz háború kitörése után a grúz kormánypárt, a Grúz Álom (GD) vezetői továbbra is a volt elnököt, Miheil Szaakasvilit és az akkori Egységes Nemzeti Mozgalom (UNM) kormányát vádolják a konfliktus elindításával. A GD politikusai, köztük Irakli Kobakhidze miniszterelnök és Mikheil Kavelashvili elnök, az évforduló alkalmából a háborúban elesett katonákra emlékezve árulásnak nevezték az akkori kormány cselekedeteit.

A háború tizenhét évvel ezelőtt augusztus 8-án kezdődött, és bár rövid, de egyúttal nagyon véres is volt.  A konfliktus következményeként Oroszország növelte katonai jelenlétét Grúzia szakadár területein, Abháziában és Dél-Oszétiában, és elismerte azok függetlenségét, amit a világ legtöbb országa elutaFsít.

A nyugati sajtóban ostorozott jelenlegi kormány egyre élesebben bírálja az akkori vezetést. Kobakhidze miniszterelnök a mukhatgverdi temetőben tartott megemlékezésen „tragikus dátumnak”s nevezte az augusztus 8-át, és „árulásnak” az akkori kormány cselekedeteit. Hasonlóképpen, Irakli Chikovani védelmi miniszter a volt UNM kormányt árulóknak és kalandoroknak titulálta.

A nyílt háborús cselekményeket a grúzok kezdték

Bár a nyugati mainstream nem szereti hangoztatni, a 2008-as háborút valójában az akkori grúz vezetés kezdte, amikor 2008. augusztus 7-én éjjel támadást indított a szakadár Dél-Oszétia ellen – benne a régió fővárosával, Chinvali ellen, ahol orosz békefenntartók is állomásoztak.

A grúz kezdeményezés tényét az Európai Unió vizsgálóbizottsága is elismerte.

Mostani ismereteink szerint az ukránokkal is szoros viszonyt ápoló Szaakasvili abban reménykedett, hogy a konfliktussal beavatkozást, vagy legalábbis keményebb fellépést provokál ki a Nyugatból, amely néhány hónappal korábban ígéretet tett ugyan Grúzia NATO-csatlakozására, de sem meghívást, sem csatlakozási (cselekvési) tervet (MAP) nem kapott hozzá.

„Idegen befolyás”

A Grúz Álom miniszterelnöke szerint Szaakasvili kormánya idegen befolyás, az úgynevezett „mélyállam” irányítása alatt állt, és ez „rendelte el” a háború elindítását. Kobakhidze szerint az augusztus 8-i évforduló arra emlékeztet, hogy az országnak egy szuverén kormánnyal kell rendelkeznie, amely a saját nemzeti érdekei szerint cselekszik, nem pedig külföldi hatalmak utasítására.

Ez a retorika rímel a kormánypárt azon hónapok óta hangoztatott állításaira, miszerint a Nyugat-barát ellenzék, amelynek tagjai között sok korábbi UNM képviselő is van, idegen befolyás alatt áll, és forradalmat akar kirobbantani az országban a Grúz Álom megdöntése érdekében.

A sorok között

Tegyük hozzá, hogy a politikában semmi sem fekete fehér. Abban azonban a regnáló grúz kormánypártnak igaza van, hogy az ellenzék és egy sor országban ténykedő aktivista szervezet a nyugati befolyás erősítését szorgalmazza.

A dolog érdekessége, hogy a Grúz Álom párt eredetileg egy pro-európai párt volt, sokat dolgozott azért, hogy előbbre jusson Grúzia az uniós csatlakozási folyamatban. Csakhogy időközben kitört az orosz-ukrán háború, az ukránok és a nyugat is elkezdett nyomást gyakorolni a grúz vezetésre. Egyesek szerint azért, hogy újra megtámadják az oroszokat, kétfrontos háborúba kényszerítve őket.

A tavalyi grúz parlamenti választási kampány egyik központi eleme nem véletlenül volt a háborúból való kimaradás – és ez sok szavazatot hozott a Grúz Álomnak, és sokan ezzel is magyarázzák a Brüsszel által is pénzelt grúz ellenzék leszereplését.

Még érdekesebb, hogy a Grúz Álom nem akart lemondani az uniós csatlakozásról (hiszen ő dolgozott rajta a legtöbbet), ám Brüsszel és több nyugati tagállam nem kis arroganciáról téve tanúbizonyságot nem ismerte el a régiúj grúz kormány legitimitását. Válaszul a Grúz Álom felfüggesztette az uniós csatlakozási folyamatot (hogyan akarna tárgyalni Brüsszellel, ha az nem is ismeri el legitimnek őt?).

Ingoványos talajon

A Grúz Álom álláspontja a 2008-as háború kapcsán felháborodást váltott a mainstream sajtóban. A nyugati partnerek, köztük az EU és az USA nagykövetségei is közleményeket adtak ki, amelyekben Oroszországot ítélték el a 2008-as agresszióért, és megerősítették Grúzia szuverenitásának és területi integritásának támogatását.

Ezen nem nagyon van mit meglepődni, ugyanis a fentebb leírt tények letagadása nem ismeretlen a nyugati politikusok és sajtómunkások számára – mivel mindez a nagyhatalmi játszmák része.

Ugyanakkor a Kreml is kapott az alkalmon. Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova üdvözölte, hogy a grúz kormány elismeri Szaakasvili „agresszióját”, és ez reményt ad a tárgyalások előrehaladására.

Zaharova sürgette Tbiliszit, hogy tegyen „valódi, gyakorlati lépéseket” a szakadár területekkel való kapcsolatok helyreállítására, és írjon alá egy jogilag kötelező érvényű, az erőszak alkalmazását tiltó megállapodást.

Kobakhidze azonban elutasította Zaharova javaslatait, mondván, Grúzia részéről sem közvetlen, sem közvetett módon nem lehetséges Abházia és Dél-Oszétia „úgynevezett függetlenségének” elismerése.

A grúz külügyminisztérium is elítélte Oroszország megszállását, és felszólította Moszkvát, hogy vonja vissza a két terület elismerését, vonja ki csapatait Grúzia területéről, és tartsa tiszteletben az ország területi integritását.

A grúz minisztérium közleménye kiemelte, hogy Oroszország „továbbra is lépéseket tesz Grúzia régióinak Oroszország politikai, gazdasági, katonai és társadalmi rendszereibe való integrálására, megsértve ezzel a nemzetközi normákat”.

Körkép.sk

Nyitókép forrása: A képen Irakli Kobakhidze jelenlegi grúz miniszterelnök. Fotó: SITA/Irakli Gedenidze/Pool Photo via AP