Ma húsz éve, hogy elkezdődött a Merkel-éra

Az előrehozott németországi parlamenti választások évében az ország és vele egész Európa egy meghatározó szövetségi kancellár korszakának kezdetére emlékezik. Húsz évvel ezelőtt, 2005. szeptember 18-án Angela Merkel (CDU/CSU) szoros versenyben győzte le az akkori kancellárt, Gerhard Schrödert (SPD). November 22-én alakított kormányt, amelyet további négy cikluson át, 2021-ig vezetett.

Merkel nemcsak a német, hanem az európai politika egyik legmeghatározóbb alakja is volt. Történelmi szállóigévé vált a „Wir schaffen das” („Megoldjuk”) mondata. Ugyanakkor ez, a migrációs válság csúcspontján elhangzott kijelentése ásta meg karrierje sírját is. A Wir schaffen das szellemében Németország több mint egymillió menekültet és menedékkérőt fogadott be, amelynek politikai árát Merkelnek és a CDU-nak is meg kellett fizetnie.

A német sajtó által „Ossi Biene”-nek, azaz „keleti méhecskének” becézett kancellár hivatali ideje alatt drámai eseményeket élt át, mint például a menekültek beáramlását Németországba és Európa nagy részére, a világgazdasági válságot, valamint a Krím orosz annektálását és a donbaszi háború kezdetét.

Angela Merkel azonban nem keletről, hanem Észak-Németországból származott. Angela Dorothea Kasner néven született 1954. július 17-én Hamburgban, egy tanárnő és egy protestáns lelkész családjában. Édesapját az akkori Német Demokratikus Köztársaságba helyezték át, így a család a Berlintől mintegy 80 kilométerre fekvő brandenburgi Templin városába költözött.

Fizikából szerzett diplomát 1978-ban a Lipcsei Egyetemen. Szakmai pályafutását Berlinben, az NDK Tudományos Akadémiájának Fizikai Kémiai Intézetében kezdte, később egy kvantumkémiával foglalkozó kutatócsoport tagja lett. Természettudományi doktori címét 1986-ban védte meg.

1977 és 1982 között egyetemi csoporttársa, Ulrich Merkel tudományos munkatárs felesége volt. 1984-ben lépett be az életébe Joachim Sauer kémikus, akivel 1998-ban kötöttek házasságot. A közéletbe közvetlenül Németország újraegyesítése után lépett be. Már 1989 végén egy német polgári kezdeményezés, később pedig a kormány szóvivőjeként tevékenykedett.

A német újraegyesítés utáni első össznémet parlamenti választásokat követően, 1990. december 2-án ült be először a Bundestagba, amelynek több mint 30 évig volt a képviselője. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) mint erős, középen álló néppárt politikája vonzotta. Elkötelezte magát a szociális piacgazdaság fejlesztése, az egyéni szabadság és felelősségvállalás, az európai integrációs folyamat és a transzatlanti szövetség mellett. 1991 januárjában nő- és ifjúságügyi miniszter lett Helmut Kohl kormányában. 1994 novemberétől 1998 októberéig környezetvédelmi, természetvédelmi és nukleáris biztonsági miniszterként szolgált Kohl kabinetjében.

A CDU-n belül Merkel előbb a párt főtitkára, később helyettes elnöke, ezzel párhuzamosan pedig a mecklenburg-elő-pomerániai tartományi szervezet elnöke lett. Politikai pályafutásában a fordulópontot 1999 vége jelentette, amikor kirobbant a CDU finanszírozási botránya. Merkel 1999. december 22-én a Frankfurter Allgemeine Zeitungban cikket közölt, amelyben élesen bírálta Kohlt, és felszólította a CDU-t, hogy határolódjon el tőle. Kohl lemondott tiszteletbeli pártelnöki tisztségéről.

A gesztus (mások szerint árulás) népszerűséget hozott Merkelnek. A német kereszténydemokraták 2000. április 10-én Essenben a párt történetének első női vezetőjévé választották. A CDU elnöki tisztségét 2018. december 7-ig töltötte be. Megbízást kapott, hogy vezesse a pártot a 2002-es parlamenti választásokon, de a kancellári posztra akkor még Edmund Stoiber bajor miniszterelnök tűnt esélyesebbnek.

Merkel a diadalát a 2005. szeptember 18-i előrehozott választásokon érte el, ahol a CDU-t szoros győzelemre vezette a kormányzó SPD-vel szemben. Németország első női kancellárjaként 2005. november 22-én lépett hivatalba. A CSU/CDU és az SPD nagykoalíciós kormányzásának négy éve után 2009-ben ismét a kereszténydemokraták győztek, és a szabad demokratákkal (FDP) alakítottak kormányt. A 2013-as és 2017-es választások után a CDU ismét a szociáldemokratákkal kormányzott.

Merkel 2018-ban átadta a pártelnöki tisztséget utódjának, Annegret Kramp-Karrenbauernek. A kancellári tisztséget 2021. december 8-ig töltötte be. Ha 11 nappal tovább maradt volna hivatalában, megelőzte volna Helmut Kohlt.

Hivatali ideje alatt a német gazdaság az egy főre jutó GDP 43 százalékos növekedését könyvelhette el, a munkanélküliségi ráta pedig a 2005-ös 11,7 százalékról 5,1 százalékra csökkent. Sok elemző az Európai Unió tényleges vezetőjének tartotta Merkelt. A Forbes magazin többször is a világ legbefolyásosabb nőjének választotta, 2015-ben pedig a Time magazin az év embere címmel tüntette ki, mint „kitartó erkölcsi vezetőt”.

Ma már Merkelt minden irányból bírálják. A progresszív-globalista politikai tér azzal vádolja, hogy alábecsülte az orosz fenyegetést, és függővé tette Németországot az orosz energiahordozóktól. A nemzeti oldal pedig a migráció és a társadalmi csődöt jelentő multikulti miatt ítéli el Merkel politikáját.

Kétségtelen, hogy a Angela Merkel korának egyik legmeghatározóbb politikusa volt. De valójában csak a német újraegyesítés jelentette félelmeket tudta tompítani. Atlantista elköteleződése (annak ellenére, hogy többször kiderült, hogy az amerikaiak lehallgatták és ezzel megalázták) vitathatatlan volt.

Az érem másik oldala, hogy a válsághelyzeteket sem hazájában (adósságválság, migráció), sem külföldön (Ukrajna) nem tudta megoldani.

Az olyan középszerű politikusoktól eltérően, mint amilyen Annalena Baerbock (német Zöldek, volt külügyminiszter), ő nem fogadta el a lecsúszó karriereket megmentő nemzetközi posztokat. Merkelnek is felajánlották az ENSZ Közgyűlés elnöki posztját, de elutasította. Ma ezt hivatalt a legendásan szerény szellemi képességű Annela Baerbock tölti be

Körkép.sk

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Petros Giannakouris