Sajnos megint vissza kell térnünk a honismereti tankönyvhöz, mert ez a téma úgy látszik nem szándékozik lankadni. Legújabban – a SME napilap keddi számában – új ügyvédje akadt ügyünknek, számomra hihetetlen módon. Ez az ember az a SNS-es ex-oktatásügyi miniszter, aki 1994 és 1998 között irányította a tárcát. „Szerintem a miniszter tévképzetből indul ki. Ez politikum, ami fölöslegesen terheli a nyilvánosságot, vannak ettől komolyabb problémák is.” Majd hozzátette, attól még nem tanulnak meg szlovákul a magyar diákok, hogy ismerik szlovákul a helyiségneveket. Na ez aztán valami.

Nem akarok okosabb lenni a legokosabbaknál, lehet hogy vannak bennfentesek, akik viszonylag könnyen és egyszerűen megmagyarázzák, hogy mi történt az elmúlt tíz évben, aminek köszönhetően így megváltozott a véleménye. Az tudassa velem is. Na de azért ne vigyük túlzásba, Slavkovská néni nem lett kisebbségi jogi aktivista, annyi viszont lehet, hogy valamit megtanult az ingergazdag négy évi regnálásából. Tekintsük csak röviden át, milyen testközeli tapasztalattal rendelkezik a kisebbség-barát oktatási politika területén.  Egy biztos, hogy még nem nagyon sikerült senkinek annyira összekovácsolnia a szlovákiai magyarságot mint neki 10-13 évvel ezelőtt.

Már az 1994-es kormányprogram ígéretesnek bizonyult, amelyben megjelent az alternatív oktatás terve, ami néhány tantárgy – főleg természettudományiak – szlovák nyelven való oktatását jelentette volna. Amikor a bevezetésre került volna sor, az igazgatókat arra utasították, hívjanak össze szülői értekezlet, amin meg kellett győzniük a szülőket a tantárgyak szlovák nyelvű oktatásáról. Természetesen ezt az igazgatók megtagadták, ami elbocsátások sorát vonta maga után. Ezt én is átéltem, többek között a füleki gimnázium igazgatója is áldozatul esett. Az alternatív oktatás terve ideiglenesen meghiúsult, mivel egy szülő sem akadt aki „igényelte” volna a szlovák nyelvű oktatást. Ennyivel persze nem adták fel, később a „háklisabb” tantárgyak kerültek sorra, a történelem és a honismeret. Nem ismerős? A mai Mikolajt idézi Slavkovská elhíresült mondata is: „76 év ide vagy oda, nem érdekes”. Tehát az hogy eddig így volt, nem jelenti azt, hogy továbbra is így lesz. Szerencsére sem második, sem harmadik próbálkozásra nem jött össze ez az erőszakolt politikai agyrém. Valahogy azonban ez a momentum is a jelenlegi gondolkodásmódot idézi.

Másik fő teljesítménye az egynyelvű bizonyítvány bevezetése volt, ami szintén megér egy misét, de kár ecsetelni, klasszikus SNS-es, kisebbségi érzetból fakadó politikai húzások tömkelegével szórakoztattak minket abban a négy évben. Nyugtával dícsérd a napot, tehát a mostani négy év letelte előtt inkább nem kommentálom a jelenlegi kormány kisebbségpolitikai tevékenységét, mert azzal úgyis nap mint nap szembesülünk. Túl sok a párhuzam a 94-98-as és a mostani kormány között, ezért nem sok jóval kecsegtet, ha Slavkovská asszony tegnapi beszólásából arra következtetünk, hogy Mikolaj magasan veri őt nacionalizmusban és intelligenciahiányban. Kíváncsian, azonban félve várom a következő fejleményeket.

Minden, a cikkben elhangzott pozitív jelző Slavkovská asszony bármilyen gondolatára és tettére csak a képzelet szüleménye.

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!