(Dóra rajzaival). Hangzott el a Beépített szépség című filmben Sandra Bullock szájából, hogy mire is vágynak a szépségversenyen résztvevő lányok. A seregszemlén mindegyiktől megkérdezték, mi a legtitkosabb álma. Egyiknek ez, a másiknak az, de a világbékét mindegyikük élete értelmének tartotta.
Napjainkban hasonló kollektív vágy lángolt fel nemzetrészünkben is, mégpedig a szlovák-magyar megegyezés vágya. Minden valamit is magára adó magyar politikus vagy értelmiségi leghőbb óhaja, hogy borítsunk végre fátylat a múltra, lépjünk túl a valós és vélt sérelmeken, és nyújtsunk békejobbot a többségi nemzet szintén békét és megértést óhajtó tagjainak! Gombamód szaporodnak a szlovák-magyar baráti társaságok, találkozókat, konferenciákat szerveznek a témára.
A hajdani proletár internacionalizmust meghaladó hévvel keresik a testvért a másik oldalon. Az ilyen társaságokban jól megértik egymást a volt CSKP-tagok, lánglelkű demokraták, féltucat egyéb pártot megjáró és alapító megélhetési politikusok, katolikus papok, országos celebek és helyi kiskirályok. Sőt még egy párt is alakult, melynek deklarált célja egy karámba terelgetni az egymástól elkóborolt bárányokat, ezer éve egymás mellett élő testvérnépeket.
Kétnyelvűség! hangzik az új jelszó. Megértés! emelik a tétet mások. Megbocsátás! teszik feli az i-re a pontot. Aki nem akarja az azonnali magyar-szlovák barátságot az csúnya fiú (vagy leány). Az ilyen társaságok tagságát nézve persze úgy tűnik, mintha a magyarság túl lenne bennük reprezentálva. Ami pedig a kettős identitású pártot illeti, a vezetőségben van 50 – 50 %-os nemzetiségi arány, de a tagság – főleg a szimpatizánsok – ismét inkább csak magyarok. Hát legalább itt legyenek felülprezentálva, nem igaz?
Az ilyen lelkesedésnek persze hagyományai vannak nálunk. Legutóbb éppen húsz éve történt, hogy temettük az elkülönülést és az egységben kerestük az erőt. V jednote je sila! skandálták a magyarok is. A következő évek aztán hozták a kijózanodást (és a magyar térfélen a számbeli megfogyatkozást).
Napjainkra pedig már belefásultunk a politikába. Még négy éve is illett azt mondai, hogy itt a kánaán, a nacionalizmus és a sovinizmus végleg a múlté. Aztán három évvel ezelőtt jött a hideg zuhany. Most viszont újra bimbózik a szeretet, a januári fagyokat nem nézve, a két nemzet szeretetmámorának rügyfakadást éljük át. Projektek vannak születőben, amelyek azokat a fránya vélt és valós sérelmeket próbálják meg elegyengetni. Már díjat is alapítottak. Az első kitüntetettje Rudolf Chmel (minő véletlenség hogy szlovák!) Új tizenkét pontok születnek, amelyek viszont csak egy pontból állnak, de azt tizenkétszer: szlovák-magyar barátságot! Régi plakátokat lehet átírni korunk elvárása szerint. Például Berényi Róbert, a tanácsköztársaság alatt született plakátját, így lehetne átalakítani:
Nincs munkád, felvidéki magyar vagy kék illetve fehér galléros munkásként dolgozol? Idegesít a kormánykoalíció? Sebaj. Barátkozz szlovák polgártársaiddal! Ismerd fel testvéreid a többségi nemzetben, légy te is tag egy szlovák-magyar társaságban! Lehetnek saját álmaid, de legyen legfontosabb számodra a szlovák-magyar barátság!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
cinkos
2010. jan. 15. 08:47Mi a mondanivalója ennek a sajátos irománynak? Valami azt súgja, hogy frusztráció okán íródott. Mivel van baja a szerzőnek? Abban egyetértek, hogy a szlovák-magyar jó kapcsolatokat nem lehet erőltetni, mesterségesen fejleszteni, de a kiegyezésre szükség van. Hogy sokan az ilyesmiből szeretnének profitálni: igaz, de ha nem lenne sovinizmus, nem lehetnének haszonélvezői a "békülésnek" sem. Az előbbi nyilván összehasonlíthatatlanul több kárt okoz. Párbeszédre szükség van. Ebben a szövegben meg nincs semmi gondolat, csak megint a kétségbeesett magyarságféltés, mindenféle pozitív, innovatív, alkotó víziók nélkül. Szegényes, igénytelen, unalmas.
Peti
2010. jan. 15. 09:04@cinkos: szerintem csak cinikus. valamelyest viszont igaza van, mert hanyan gondolhatjak igazan komolyan, hogy az osszeborulas akar par even belul is realis. a rajzok viszont oltariak!!! gratula.
Cúth Csaba
2010. jan. 15. 09:26A kétnyelvűség nem új jelszó, hanem egy tudományos tény, aminek nincs köze a politikumhoz. Akár tetszik, akár nem, a felvidéki magyarok kétnyelvűek. Általában magyardomináns kétnyelvűek. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy magyar anyanyelvűként egy Szlovákia nevű országban élnek és ezért nem tudják magukat függetleníteni a szlovák nyelvtől, mi több, meg is tanulják az ország államnyelvét. A kétnyelvűség érték! De a kétnyelvűeket nem szabad egynyelvűek számára felállított követelmények alapján megítélni.
lake
2010. jan. 15. 11:49Ahojte. Prosím si autonómiu pre Maďarov na Slovensku :) ...takú, akú majú Katalánci :). Môžem? :)
tibi
2010. jan. 15. 13:08hat ahhoz eloszor is meg kellene tanulunk katalanul... de a "focicsapatunk" mar alakulgat
jozsi
2010. jan. 15. 14:10Nem tudom, az a benyomasom hogy valami bokodi a szerzo oldalat, csak nem derul ki mi is az. Mindenesetre nem osztom ezt a hangnemet a szlov-magyar kerdesben. Nincs az a benyomasom, hogy az utobbi idoben tul sok szlovak-magyar tarsasag alakulna es hogy a Megertes, Megbocsatas lennenek az uj jelszok. A ketnyelvusegrol annyit, hogy ez egy pozitiv dolog, talan meg kene tanulni jobban profitalni belole. A 20 evvel ezelotti "lelkesedes" egy kivetels tortenelmi pillanat volt, nem hiszem, hogy azt most ide kene keverni. Egyszoval messze vagyunk meg attol, hogy ironikus hangnemben irhassunk a szlovak-magyar megbekelest elobbre mozditani vagyokrol.
beeble
2010. jan. 15. 22:59A szlovák-magyar megbékélést a Felvidéken ma nagyjából ahhoz lehetne hasonlítani, mintha a róka akarna megbékélni azzal a tyúkkal, amelyiknek naponta megeszi egy csibéjét. A megbékéléshez nagyjából egyenlő jogok, feltételek és lehetőségek kellenek, nem pedig olyan alá- és fölérendeltségi viszony, mint amilyen a felvidéki magyarság és a szlovákság kapcsolatát ma túlnyomórészt jellemzi. Az ilyen légkörben kierőltetett megbékélés nem lesz más, mint az alárendelt fél általi meghunyászkodás.
kovax
2010. márc. 26. 12:39"Kétnyelvűség! hangzik az új jelszó." Nem! Hangsúlyozottan egynyelvűség kell! A leendő magyar közigazgatási egységekben csak magyarul (kb., mint Magyarországon, nem tiltják, ha más nyelven próbálkozol, de ha nem megy, ne csodálkozz, hozz segítséget!) A szlovákok lakta, szlovák Szlovákiában meg szlovákul, bizony. A 40-60, 60-40% arányú helyeken, nem bánom legyen kétnyelvűség.
A kommenteket lezártuk.
