Háborús tragédia Egyházasbáston

A történelem azt mutatja, hogy a legnagyobb tragédiák általában a háború végén érkeznek. Egyházasbáston ilyen okból koszorúztak.

1944 végén még javában dúlt a második világháború, de már érezni lehetett, hogy lassan-lassan a végéhez közeledik. Nagyon nehéz időszak ez általában lélektanilag. Egyrészt ilyenkor fellélegzik a nép, megérinti a lelkét a remény, hogy talán jobb idők jönnek. Ám amikor jön a háborús tragédia, a borzalom, a fájdalom, a döbbenet ereje is fokozottan tör elő.

80 évvel ezelőtt, 1944 karácsonyán történt, hogy Egyházasbáston a „felszabadító“ román harci egységnek szüksége volt emberekre, akik a környező erdőben távközlési huzalokat húznak ki. Össze is szedtek mintegy 10 embert, akik bányászok voltak, fel voltak mentve a fronton való szolgálat alól. Munka közben egy német egység rajtuk ütött, elvitte őket Somoskőre. A vár alatti faluban aludtak, ahonnan öten az éjszaka leple alatt sikeresen megszöktek. A többieket másnap a németek kivégezték, mint partizánokat.

Az öt ember halálhírét otthon döbbenten fogadták. Holttestüket a falu hazahozta és nagy gyásszal eltemette. Ádám István, Balog József, Szabó Ferenc, Szabó Ernő és Nagy Bálint öt sírban, egymás mellett nyugszanak az egyházasbásti temetőben. A legfiatalabb 19 éves, a legidősebb 43 éves volt. Emléküket családjaik híven őrzik.

A falu hazahozta és eltemette a bevetés során elesett román katonákat is, akik sírjáról az emberek a mai napig tisztességgel gondoskodnak.

Erről a szomorú eseményről emlékezett meg az a pár ember, akik az egyházasbásti Hősök Emlékműve előtt kegyeletből mécsest gyújtottak és meghallgatták a polgármester emlékező beszédét, méltatását.

Emlékeztek és egymás között csendesen mondogatták:

„Jaj, csak legyen már vége a háborúnak, és az ilyen tragédiától mentsen meg bennünket az Isten!“

Mede Géza

Képek: A szerző felvételei