Háború, migráció, válság – Európa elrablása. Interjú Horváth József biztonságpolitikai szakértővel

Nyitókép: Körkép.sk

„Engedjük meg magunknak az őszinteség luxusát” – szólította fel Horváth József biztonságpolitikai szakértő, a Polgári Elhárítás és a Katonai Titkosszolgálat volt műveleti főigazgatóhelyettese, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója hallgatóságát Királyhelmecen, a Bodrogközi Magyar Közösség Házának előadótermében. A közismert – és népszerű – biztonsági szakember előadásának kezdetén, melynek címe „Európa elrablása” volt korunkat a római birodalom bukása utáni időszakhoz hasonlította: mikor a polgárok még mindig diadalmeneteket tartottak és próbáltak úgy élni, mintha semmi sem történt volna.

Az előadó véleménye szerint Európa alárendeltsége Amerikával szemben már közvetlenül a második világháború végével elkezdődött. „Mára ott tartunk” – mondta – „hogy egyetlenegy európai katonai műhold sem kering fölöttünk. Minden információt az amerikaiaktól kell kérni.” A közelmúltban lezajlott balkáni háború szintén jelezte, hogy Európa saját közvetlen szomszédságában sem tudja érvényesíteni saját érdekeit. Mint ahogy sem a Közel-Keleten, sem Észak-Afrikában.

Horváth József a migrációt az „arab tavasz” egyenes következményének nevezte, Európát meg jól megválasztott célpontnak: a nyugati kormányok vezetői mindig is szívesen hangoztatták, milyen szép is egy multikulturális társadalomban élni. A művelt Nyugat öntudatos, büszke polgárai még örültek is, hogy van ki felmászni a kukásautóra, azt meg nyilván el sem tudták volna képzelni, hogy Németországban a gazdasági válság következtében mára a legkeresettebb autó a Dacia lett. A fennen hangoztatott háborús tervek gyakorlati kivitelezése a biztonsági szakértő szerint kivitelezhetetlen: saját fegyvereiket átadták Ukrajnának, a raktárak feltöltéséhez öt év kellene, a nyugati hadseregekben az ukrán-orosz háború kitörésének hírére tömeges leszerelési hullám kezdődött.

„Az EU a nagyhatalmak asztalánál már nem játszik – summázta a tábornok. „A németek például nagyon jól tudják, hogy úgymond ezt a fogkrémet már nem lehet a tubusba visszagyömöszölni, több milliós migránstömeget már nem lehet amerikai mintára hazadeportálni”. Hozzátette: „Az ütközőzóna országai – Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária és a Balkán – a jelenlegi helyzetben felértékelődnek. Nem az a fontos, hogy mi választ el bennünket, hanem hogy mi az, ami összeköt. Az elmúlt harmincöt év szerencsére nem volt elég, hogy elveszítsük a józan eszünket.”

Horváth József az előadás után szívesen válaszolt néhány kérdésünkre:

Ön már két évvel ezelőtt, kétezerhuszonkettőben sürgette a „nemzetbiztonsági kockázat” egy új definícióját. Miért vált ez szükségessé?

Tudomásul kell vennünk, hogy a huszonegyedik század új fenyegetettségi szintet hozott. Nem csak titkosszolgálatok állnak egymással szemben, hanem szabályok nélküli akciók zajlanak, és a résztvevők nem válogatnak eszközökben. Tehát adott esetben sokkal fenyegetőbbek lehetnek, mint bármikor a múltban. Ennek ellenére is fontos, hogy egy titkosszolgálattól az állampolgárnak ne kelljen félnie.

Javasolta a képviselők átvilágítását is, még a mandátumuk felvétele előtt. Ez azt jelenti, hogy most már bármely képviselő hozzájuthat olyan adatokhoz, amelyek akár az egész ország biztonságát veszélyeztetik? Van erre akár konkrét példa is?

A képviselőket az állampolgárok küldik a különböző testületekbe, de utólag már nem sok ellenőrzési lehetőségük van. Tipikus példája ennek az Európa Parlament. Mára már kiderült, hogy több, mint kétszáz képviselő szerepel Soros György fizetési listáján.

Kijelenthető bármely országról, hogy nemzetbiztonsági szempontból teljességgel veszélytelen? Vagy jobb, ha feltételezzük, hogy most már bármilyen irányból érkezhet fenyegetés?

Akik egy katonai vagy másfajta szövetség tagjai – NATO, EU – azok természetesen együttműködnek. De hogy más szövetségek, más alakulatok, szervezetek, mikor, hogyan reagálnak a világgazdasági folyamatokra, politikai válságokra, melyikük milyen erővonalak mentén helyezkedik, az nem is napról napra, vagy óráról órára, de szinte percről percre változik.

2024-ben végigsöpört Németországon egy olyan erőszakhullám, melynek aktív résztvevői hasonló körülmények között, hasonló módszerekkel és eszközökkel támadtak hasonló célpontokat. A hatóságok ennek ellenére szinte azonnal, gyors nyilatkozatokban zárták ki a támadások terrorista jellegét.

A nyugat-európai politikát már régóta ez a fajta hozzáállás határozza meg. A migránsok által elkövetett bűncselekményeket, amennyire lehet, eltitkolni, más motivációval magyarázni.

A felvételeken eléggé egyértelműen látszik, hogy a német, de akár a svéd rendőrök is az első erőszakos cselekményekkel szemben szinte tehetetlenek voltak. Mintha elszoktak volna attól, hogy egy ilyen eseményre hogyan kell reagálni.

A migránsok jó része erős, jó fizikumú, katonaviselt, tapasztalt férfi. A nyugati rendfenntartó erők, már csak, ami a létszámot illeti, teljességgel felkészületlenek voltak.

Hogyan áll a magyar hadsereg ebből a szempontból? Technikailag, morálisan, szervezettségben? Egyáltalán, egy kis ország kis hadserege képes megvédeni egy kis országot?

Zajlik a hadsereg modernizálása, a létszámfeltöltés, folyik az önkéntes erők toborzása. Én azt mondanám, napról napra jobban. Ami a védelmet illeti: Magyarország nagyon szerencsés helyzetben van. Minden szomszédunk egy szövetségi rendszernek, a NATO-nak a tagja. Ráadásul nagyon jók a kapcsolataink Szerbiával, aki ugye nem NATO-tag.

Az ukrán-orosz háború mindkét résztvevője veszteséglistákat közöl, elért sikerekről, megsemmisített tankokról, drónokról, repülőgépekről, ellenséges objektumokról és elfoglalt településekről nyilatkozik. Mennyivel kell „megszorozni”, illetve „elosztani” a közzétett számokat, hogy valamennyire valósághű képet kapjunk?

Nyugodtan kiindulhatunk onnan, hogy mindkét fél hazudik. Ez a hibrid háború része, mindkét félnek érdeke a ködösítés. A valós adatokat csak a háború után fogjuk megtudni.

Az, hogy a nemzeti szuverenitás védelmére egy külön intézet kell, azt jelenti, hogy a közép-kelet európai kis államokra, amelyek úgymond „vérrel és verítékkel” vívták ki szabadságukat, nagyon erős nyomás nehezedik a globális világ részéről?

Ez a nyomás létezik, de az intézmény célja inkább egy befolyástól mentes működés fenntartása. Megelőző jelleggel.

Mondhatjuk, hogy az utolsó harcos vallás az iszlám, és ha igen, milyen lehetőséget lát az egész nyugati civilizáció, vagy akár a világ „iszlamizálására”? 

Nem tartom valószínűnek. Másfél milliárd ember Indiában, ugyanennyi Kínában nem muzulmán. És ott van még Oroszország is.

Még akkor sem, ha a keresztény vallás azt hirdeti, hogy” aki téged arcul üt, annak tartsd oda a másik orcádat is”, az iszlám meg valami egészen mást?

Még akkor sem.

Egy biztonsági ember biztonságos házban, illetve lakásban él? Kamerák, lézerek, testőrök, vérebek?

Olyan házban élek, mint a magyar állampolgárok nagy része. Kamera, riasztó persze van.

Ezek már szinte minden házban vannak. Kapott már fenyegetéseket?

Nem.

Igen nehéz elképzelni, hogy önnek valami csendes hobbija legyen. De azért van? Hogyan tud kikapcsolni, relaxálni?

Olvasok. Bölcsész diplomám van, most éppen az iskolai kötelező olvasmányokat olvasom újra.

Köszönöm a beszélgetést.

Tóth Ferenc